Meghalt Solti Gizella textilművész, a nemzet művésze
Életének 84. évében elhunyt Solti Gizella, a nemzet művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas iparművész, gobelintervező, érdemes és kiváló művész, a kortárs magyar iparművészet kiemelkedő alakja.
Életének 84. évében elhunyt Solti Gizella, a nemzet művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas iparművész, gobelintervező, érdemes és kiváló művész, a kortárs magyar iparművészet kiemelkedő alakja – tudatta az MTI-vel az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) Kultúráért Felelős Államtitkársága.
Solti Gizella „annak a nagy textilművész-generációnak volt a tagja, amely nemcsak a hazai, hanem az európai textilművészetet is megújította. Pályája kezdetén figurális, később nonfiguratív gobelineket készített. Nagy műgonddal szőtt gobelinjeiben, virtuóz textilgrafikáiban és »írógéprajzaiban« a felszínnél mindig mélyebbre hatolva, a lét titkait, a megpróbáltatásokat, az örömöt és a bánatot igyekezett több rétegben és olvasatban feltárni és megmutatni” – fogalmaz az Emmi közleménye.
Solti Gizella Budapesten született 1931. november 18-án. Középiskolai tanulmányait a „kisképzőben”, a Szépmíves Líceumban végezte. 1950-ben került az Iparművészeti Főiskolára, ahol Ferenczy Noémi tanítványa volt. Mestere halála után ő örökölte meg csaknem kétméteres szövőszékét, ettől kezdve minden a gobelinszövésre predesztinálta.
Pályája kezdetén figurális, később nonfiguratív gobelineket készített. Első nagy sikerét az auschwitzi rabruhát mintázó Egy fél csíkos kabát című szabálytalan darabjával aratta, amely a háborúra és meghurcolásra emlékezteti szemlélőjét. Később formára „szabott” szövött gyümölcsei, majd az Erdély Miklóssal közösen készített Dupla-sarkú megkettőzött szövése és a Pászka című munkája jelentik a szövés technikai megújításának egy-egy állomását. Művei kilépnek a textil műfajából, egyszerre festőiek, grafikusak, figuratívak és absztraktak, tradicionálisak és formabontók.
Munkásságát 1999-ben római ösztöndíj is segítette, amely új impulzusokat is adott számára, mindezek merített papírjaiban, írógépgrafikáiban, frottázsaiban (úgynevezett átdörzsöléses képzőművészeti technikával készült alkotások), valamint gobelinjeiben keltek életre.
A hatvanas évek elejétől állították ki műveit, első egyéni tárlatára a budapesti Fényes Adolf-teremben került sor 1962-ben. Ezt követően a fővároson kívül kiállított Győrben, Kőszegen, Sárváron, Pannonhalmán, Székesfehérváron, külföldön is rangos galériákban jelentek meg munkái, többek között Madridban, Varsóban, Frankfurtban, Tokióban és Párizsban is. 1993-tól volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja, akadémiai székfoglaló kiállítását 1994-ben rendezték meg a Budapest Galériában. Számos közgyűjtemény őrzi alkotásait, köztük a budapesti Iparművészeti Múzeum, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum és a Szombathelyi Képtár. Köztéri alkotásai középületek belső tereit díszítik.
Solti Gizella munkásságát 1974-ben Munkácsy-díjjal, 1981-ben érdemes művész, 1988-ban kiváló művész címmel, 2006-ban Kossuth-díjjal ismerték el. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 2014-ben beválasztották a nemzet művészei közé.
Temetéséről a család később intézkedik. Az Emmi osztozik a család gyászában.
