Még élnek a farsangi szokások

Lakodalmas, temetés – móka és szórakozás

A héten zárul a farsangi időszak, a téli szórakozások és szórakoztatások ideje. Az átalakuló társadalmi igények és az elmúlt kétévi járvány igencsak meghatározta és visszaszorította a mókázást és a közösségi együttlétet, de örvendetes megtapasztalni, hogy néhol még mindig élnek az időszakra jellemző ősi szokások, máshol pedig újak jelennek meg.

Múlt pénteken farsangi estet szervezett a szovátai Teleki Oktatási Központ (TOK) és a Maros megyei EMKE, partnerségben a Maros Művészegyüttessel, a Napsugár néptáncegyüttessel és a marosvásárhelyi Marx József Fotóklubbal. A Farsang nálunk című eseményen farsangi hagyományokat megörökítő fotókiállítás, könyvbemutató és vidám táncos műsor volt.

A TOK székhelyén zajló esemény első mozzanataként nyílt meg a marosvásárhelyi Bálint Zsigmond és a kibédi Barabási Attila Csaba Farsangi játékok című fotókiállítása, mindkét szerző tíz-tíz fényképet mutatott be az alsósófalvi és a kibédi farsangi szokásokról: Bálint Zsigmond 1982–1994 közötti, Barabási Attila Csaba 2016–2018 között készült felvételeket állított ki. A képek közötti kontraszt (a régebbi fekete-fehér és a jelenlegi színes képek) mögött azonban közös vonásokat lehet felfedezni, mert két olyan szokásról van szó (az alsósófalvi Illyés-temetés és a kibédi lakodalmas), amely fennmaradt, és lényegében nem változott, bár egyes új elemek megjelentek benne (például a járványhelyzettel beköszönő egészségügyi maszk vagy „kovidos” felirat Alsósófalván), de a játékok menete és a szereplők állandók. 

A fotókiállítást Barabás László marosvásárhelyi néprajzkutató, a két szokás és a két szerző kitűnő ismerője méltatta, a jelenlevőknek betekintést nyújtva a farsangi hagyományokba és a sóvidéki farsangi szokásokba, néhány fiatal pedig kibédi farsangi öltözetben mutatott be táncot.

Ezt követően az intézmény nagytermében került sor Barabás László két könyvének bemutatójára: Az Összenéztünk, értettük egymást című kötet éppen a Bálint Zsigmonddal eltöltött több évtizedes vidéki kutató- és dokumentációs munkájába és a sóvidéki szokásokba enged bepillantani, míg a Szikonyország eltűnőben? című könyvben kimondottan sóvidéki hitvilág és szokások (fársáng, hajnalozás, hesspávázás) köszönnek vissza – mondta el Barabási Csaba Attila, a könyvbemutató vezetője, majd az érdeklődők beszélgethettek a szerzővel. Az estet a Napsugár néptáncegyüttes zárta a Pál utcai fonóban című új farsangi műsorából előadott részletekkel. (Az együttes másnap továbbutazott Csíkszépvízre, ahol a szomszédos megye nagy farsangi találkozóját szervezték meg.) A szovátai esemény házigazdája, Biró Zsolt, a TOK igazgatója nagy lelkesedéssel fogadta a vendégeket és az érdeklődőket, és talán az utóbbi évek legsikeresebb rendezvényét tudhatják maguk mögött.

Szépek és csúfak – lakodalmas lakodalom nélkül

Kibéden a farsangi lakodalmas játék van szokásban ilyenkor, de a járványügyi intézkedések miatt az elmúlt két évben elmaradt. Ezt fájlalva Barabási Attila Csaba, a Maros Művészegyüttes igazgatója, maga is kibédi lévén, felhívással fordult a falu fiataljaihoz, hogy ne hagyják ezt a szép szokást, hiszen ez is szerves része az erdélyi magyar kultúrának. Ez megtette a hatását, megmozdultak a fiatalok és a lelkes szülők, szétosztották a szerepeket, és megszervezték az idei lakodalmast. Régebb ebben csak a katonaság előtt álló fiatalok vehettek részt, ma a sorkatonaság hiányában a húsz év körüli legények szervezik a mókát, de a háttérben ott vannak az idősebbek, akik részt vesznek az előkészítésben vagy akár különböző feladatokat is felvállalnak. A lakodalmas menet minden évben az iskola elől indul, ott sorakoznak a „szépek” és a „csúfak”, a menyasszony, vőlegény, vőfélyek, piros és fehér bojárok, ostorosok, lovak és koldusok, így járják egész nap az utcákat, hangosan mulattatva a falut, táncoltatva a lányokat, riogatva a bámészkodókat, kéregetve a falun áthaladó autósoktól, adományokat gyűjtögetve. Így tettek szombaton is, de sajnos az egész napos menet végén idén sem lehetett megtartani az egyik leglényegesebb eseményt, magát a „lakodalmat”, azaz a farsangi bált. 

– Annak örülök, hogy ha nem is lehetett bált szervezni, a farsangnak megvan a hagyománya. Sikeres volt, van jövője ennek a szokásnak, én pedig büszke vagyok a kibédi fiatalokra, és köszönöm nekik, hogy megszervezték” – mondta el a szombati esemény kapcsán lapunknak Barabási Attila Csaba.

Selyében is elégették Illyést

Vasárnap délután Nyárádselye is szórakozott: a falu piacán nem mindennapi tömeg gyűlt össze, a szomszédos falvakból és távolabbról is érkeztek vendégek. A helyi fiatalok második alkalommal szerveztek farsangtemetési játékot, és nemcsak elveszett vénasszonyok visszaszolgáltatásával szórakoztatták a közönséget, hanem egész menet vonult fel: pap, apácák, vénasszonyok, vénemberek, cigányok, rendőrök és a sor végén a halál. A menet a központban letette Illyés holttestét, majd a résztvevők elpanaszolták nagy bánatukat: meghalt a mindenki által kedvelt társuk, nem lesz már, aki bedugja a sok árválkodó lyukat, lehúzza a szeretője piros alsóneműjét, megölelgesse a legjobb kománéit a bokorban, de az sem, aki kávés italt fogyasszon a kocsmában, vagy megadja a tartozásait. A jajveszékelők búcsúzása után a rakoncátlan plébános és apácái is elköszöntek, a lelkipásztor Istentől kért oltalmat minden rossz ellen (még a magas villanyszámlákat is ide sorolták), hogy Illyés vissza ne térjen, s miután kománéi, szeretői is elbúcsúztak a halottól, az megkapta a három oltást és a „zöldkártyát”, hogy vissza ne fordítsák a túlvilág határán. Ezt követően a fekete kaszás megtette az utolsó gesztusát, a szalmabábut pedig meggyújtották, és körültáncolták lángoló testét.

A farsangtemetés nem volt szokás Nyárádselyében, ezt tavaly honosították meg itt – mondta el lapunknak az esemény egyik szervezője, Kis Lídia, aki Marosszentgyörgyről költözött ide családjával, és magával hozta az ottani szokásokat. Tavaly nagy sikere volt az eseménynek, és nem volt kérdés a folytatás. Az itteni fiatalok és fiatal házasok felkarolták az ötletet, hiszen van itt már egy kialakult csapat, amellyel lehet dolgozni, s fontos számukra a közösségi élmény, így idén már könnyebben ment a felkészülés a mintegy harmincfős csapat számára. A faluközösség pedig értékeli a munkát, ezt mutatta a vasárnapi közönség nagy száma is – mondta el a szervező, míg falustársa, Kacsó Attila annak örül, hogy létrejött egy összetartó csapat, amely felvidítja a falubelieket, a faluközösség pedig kezdi megszokni a farsangi mókát, ezt a tavalyinál nagyobb érdeklődés is mutatja. Az idei játék bővült a tavalyihoz képest, a szereplők is cserélődtek, így több mint két hónapot vett igénybe a betanulása. Nem volt könnyű, de szívvel-lélekkel dolgoztak, és remélik, lesz ennek hagyománya a faluban. Ugyanebben reménykedik Kacsó Lajos, Nyárádmagyarós község polgármestere is, aki gratulált a lelkes fiatal csapatnak, hogy több korosztályt összefogva felvállalta ezt a munkát, és szép dolgokkal előrukkolva szórakoztatja a falu lakosságát.