A nacionalizmus „nyerőnek” bizonyult a megyei tanács elnöke esetében, hiszen azzal nyerte meg az idén a választásokat, hogy megígérte, véget vet a több mint egy évtizedes „magyar uralomnak” Maros megyében.
A nacionalizmus „nyerőnek” bizonyult a megyei tanács elnöke esetében, hiszen azzal nyerte meg az idén a választásokat, hogy megígérte, véget vet a több mint egy évtizedes „magyar uralomnak” Maros megyében. A kampány előtti időszakban pedig, nagyvonalúan elfeledve, hogy egy valaha tiszta magyar tannyelvű felsőoktatási intézményről van szó, a marosvásárhelyi orvosi egyetem önálló magyar karának egyik legvehemensebb ellenzőjeként tartotta hétről hétre a sajtótájékoztatókat, tüzet okádva a magyarokra, az RMDSZ-re, az egyetem magyar tanáraira, akik úgymond csorbítják az egyetem autonómiáját, veszélybe sodorják a román nyelvet és oktatást, tönkreteszik az ő és gyermekei jövőjét. Ezért, ígérte, ha a szociálliberális szövetség megnyeri a választásokat, első intézkedésként visszavonják a Boc-kormánynak az önálló magyar vonal létrehozásáról szóló rendeletét.
A román választók – rossz nyelvek szerint állítólag egyes magyar politikusok segítségével – „vették a lapot”, és a liberálisok parlamenti képviselője és megyei elnöke, volt prefektus elfoglalhatta a megyei tanács elnöki székét. Hogy mit tett a beiktatása óta eltelt időszakban, nem igazán tudni. Viszont az utóbbi napokban sikerült közfelháborodást kiváltania a román és magyar értelmiségiek, újságírók és közemberek körében egyaránt azzal, hogy beletaposott a kultúrába, és úgymond, gazdaság(osság)i okokra hivatkozva, egy huszárvágással „összevonná” és a megyei könyvtár valamiféle féregnyúlványaként, egyfajta függelékeként kezelné Marosvásárhely és Maros megye két nagynevű kulturális folyóiratát, a román nyelvű Vatrát, illetve a magyar nyelvű Látót. Ráadásul anélkül döntött, hogy akár az alelnökökkel, akár a folyóiratok képviselőivel konzultált volna. Ismerve az elnök toleranciahányadosát, világos: a fő cél a magyar nyelvű irodalmi folyóirat ellehetetlenítése, lassú agóniára ítélése. És mivel a cél szentesíti az eszközt, nem számít az sem, ha ezzel a román nyelvű testvérlapnak is árt. Hiszen, ahogy mondani szokás, a háború „civil” áldozatokat is követel. Ebben az esetben a Vatra feláldozása nem igazán tét, hiszen, ahogy a városban hírlik, nem sokan olvassák a megyei tanácselnök párttársai, illetve szavazói közül. A cikk írása idején folyik a tanácsülés. Remélhetőleg nem fogadja el a testület az elnök „intelligens” kezdeményezését. Kérdés: meddig lehet „nyerő” egy ilyen magatartás? A tervezet, amely súlyos demokrácia- és toleranciadeficitet mutat, illetve annak kitalálói és támogatói remélhetőleg nem lesznek „nyerők” sem most, sem a decemberi választásokon.
