Mécsesek és gyertyák fényében

Mindenszentek napja, november 1. közeledtével megszaporodnak a temetői előkészületek.

Egyre több felkérés érkezik a szakemberekhez, sokak jelentős idejét pedig az teszi ki, hogy virágot vásárolnak, sírt takarítanak, elhunyt szerettük végső nyughelye körül tevékenykednek. De vajon miért van ez így most, és kevésbé másként az év többi napján? Miért egy bizonyos korosztály érintettebb ez ügyben?

Mindenki jól ismeri az említett dátumot, ugyanakkor néha hajlamosak vagyunk a november 2-ára esedékes halottak napjával egybemosni. Viszont vannak, kiknél e nap nem szokásként, sem ünnepként zajlik, hisz kultúrkörük vagy vallásuk eltérő a miénktől. Például az ortodox vallásúaknál egy héttel később van a világítás, azonban számukra az igazi gyertyagyújtásra szánt nap az a görögkeleti virágvasárnap. 

Egy szokást azonban mindenki, felekezettől függetlenül, közösen őriz. Mint ahogy semmi, úgy a síremlék sem örök. Törődést és karbantartást igényel.

Györfi Lehel sírkőkészítő mestert kérdeztük a halottak napját megelőző tevékenységekről és felkérésekről, melyekkel minden évben leginkább ekkortájt fordulnak hozzá. 

– A halottak napjára sokan más városból érkeznek, vagy városról falura mennek haza, hogy az elhunyt családtagok sírját rendbe tegyék. Nem halottak napján, hanem azelőtt egy héttel, kettővel, hogy a katolikus naptár szerinti mindenszentek ünnepére már rendben legyen a sír – mondta. 

Mindez leginkább az idősebbekre és a középkorosztályra jellemző, ugyanis a tapasztalatok szerint a fiatalok anyagilag nem tudják finanszírozni a sírhely karbantartását, esetlegesen annak elkészítését felmenőik számára, emellett a végső nyughely megteremtése gondolatban még messze áll tőlük. Viszont akiknek már gyerekkorukban szokásuk volt november 1-jén megjárni a temetőt, és gyertyát gyújtani a szülőkkel közösen elhunyt szeretteik sírjánál, nagyobb valószínűséggel örökítik és viszik tovább e hagyományt majd saját családjukban is.

Györfi Leheltől többek között azt is megtudtuk, hogy egy megrepedt sírkeret vagy -kő javítása a szakmában dolgozóknak igencsak kényes feladat, hisz ami egyszer elromlott, azt nem lehet tökéletesen helyrehozni. Egy újabb fagy beköszöntével a repedés ismét láthatóvá válik, ezért, ha ki is javítják a hibát, garanciát senki nem tud vállalni, hogy az nem történik meg ismét. Erre sajnos nincs megfelelő megoldás, az eredeti munka minőségétől függ a tartósság.

– Egy új, átlagos sírhely, mindent magába foglalva, a márványlapot és feliratot is beleszámolva, több mint ezer euróba kerül – válaszolta, mikor az adott munkával kapcsolatos költségekről kérdeztük.

A márványlap feliratozása is felekezetenként eltérő. Vannak, akik a szöveget részesítik előnyben, mások pedig vallásos jelképeket, akár fényképet is elhelyeznek a felirat mellett. Sokan a tömör, lényegretörő szöveg megfogalmazására igyekeznek, míg megint mások idézeteket, hosszabb szövegeket is szeretnének a márványlapon látni. Ezt általában a módosabb megrendelők tehetik meg, ugyanis minden egyes betűnek ára van. Ezenfelül a végösszeget a márványlap milyensége és mérete is meghatározza, ugyanis manapság a fekete márvány az elterjedtebb, viszont régen fehér márvánnyal dolgoztak, amihez teljesen más technikával kellett hozzányúlni, majd a kivésett betűket megfesteni. Ez a festék idővel lekopott, így november 1. előtt nem csak a mohát, a szemetet és a port, esetleg a repedéseket próbálja javítani az ember, hanem egy-egy sírfelirat újrafestése is időszerűvé válik, valamint az elmaradt elhalálozási dátumok beírása. Így ebben az időszakban a márványlaphoz értők munkája is meggyűl. 

Az év e szakaszában a virágárusok is felsorakoztatják portékáikat a piacokon. A választék nagy, az árak megfizethetők, ezért rengetegen vásárolnak ilyenkor helyi termelőktől virágot, akár kisebb, akár nagyobb mennyiségben, melyek november 1-jének estéjén ott fognak tündökölni az égő mécsesek mellett.

Azt a tényt cáfolni, hogy november 1. közeledtével többen és többet foglalkoznak elhunyt szeretteik sírjával, mint az év többi napján, nem lehet. Sosem láthatunk egyszerre annyi megemlékezőt a mécsesekkel borított sírok között, mint november első napján. Viszont ahogy minden szerettüknek gondját viselték éltükben, úgy viszonzásul mindenki gondoskodik nyughelyükről holtukban, kerüljön ez gyakran bármibe is.

Szigeti Nimród-Szilamér