A jelek szerint a Sanitas szakszervezet és az Egészségügyi Minisztérium április 7-én aláírt partnerségi egyezményének nem sikerült érvényt szerezni.
A jelek szerint a Sanitas szakszervezet és az Egészségügyi Minisztérium április 7-én aláírt partnerségi egyezményének nem sikerült érvényt szerezni. Az egészségügyi alkalmazottak ismét átejtve érzik magukat, mint öt év óta folyamatosan. És nemcsak ők, hanem a szociális dolgozók valamint az állat-egészségügyi szakemberek is.
Az április 7-i, Nicolae Bănicioiu által aláírt megállapodás része volt a szaktárcavezető azon kötelezettségvállalása, hogy intézkedik egy korrekt bérezési eljárás kidolgozása, az alkalmazottak munkakörülményeinek, valamint a páciensek ellátási körülményeinek javítása érdekében, illetve közös munkacsoportokat alakítanak, időszakosan egyeztetve az egészségügy problémáiról. Két hónap után a Sanitas türelme elfogyott: bejelentette, hogy június 23–július 4. között országos tiltakozó akciókat szerveznek, 10 százalékos fizetésemelést, ágazati kollektív munkaszerződést és a „befagyasztott” állások betöltésének lehetővé tételét követelve. A Sanitas képviselői szerint ezúttal megnyerik a „meccset” az egészségügyi, a munkaügyi és a pénzügyminisztériummal, hiszen senkinek sem jó az, ha július 4. után teljes munkabeszüntetésre kerül sor az egészségügyben. Ezt elkerülendő, a szaktárcának engednie kell. Pontosabban csipkednie magát a hivatalos eljárások lefolytatásával, hatástanulmányok készítésével például a béremelésekre szánt pluszkiadások, avagy az egészségügyi személyzetnek juttatandó ingyenes ellátás tekintetében stb., a lényeg: elmozdulni az ígéretek irányába. Az öt éve hangoztatott, de be nem tartott ígéretekről van szó – mondja az egészségügyben tapasztalt kritikus személyzethiányra, az alacsony bérekre, a külföldi munkavállalási kedv növekedésére figyelmeztető Sanitas.
A szakszervezet és a tárca egyetlen dologban jutott közös nevezőre, mégpedig abban, hogy az egészségügyi középkáderek 65 évesen nyugdíjba mehetnek, de ez nem kötelező. Nem feltétlenül arról van szó, hogy a 65 éves egészségügyi asszisztens szíve vágya a betegágy mellett maradni továbbra is, inkább gazdasági vonatkozású intézkedésről. A korábbi törvénykezés értelmében a nyugdíjazási eljárással mintegy 4000 egészségügyi középkáder lépne ki a rendszerből, ami a krónikus személyzethiányt tetézné, és beláthatatlan következményekkel járna.
Az említett döntés ugyan nem oldja meg a nővérhiányt, és ha figyelembe vesszük az európai prognózisokat, melyek szerint öt éven belül a nyugati országok egészségügyi intézményeiben jelentős – közel 50 százalékos – arányban üresednek meg az állások, újabb kivándorlási hullámra kell számítani. Proaktív döntések, intézkedések nélkül pár éven belül a hazai egészségügyi rendszer szinte kiürül, a korrupció hangsúlyozottabbá válik.
A fizetésemelés önmagában nem oldja meg a hazai kultúra részévé vált hálapénz felszámolását, ehhez kiegészítő intézkedések szükségesek, a közbeszerzéseknél tetten érhető korrupció csökkentése szintén prioritás kellene legyen. Bár nemzetközi szakelemzők szerint az egészségügyi személyzet elvándorlását elsősorban megfelelő bérezéssel, a munkakörülmények javításával lehet visszafogni, a 10 százalékos bérfelduzzasztás önmagában nem garanciája a dolgok javulásának. A teljesítmény szerinti bérezés gondolata nem jelenik meg a retorikákban, pedig az egészségügyi ellátásban minőséget nyújtó dolgozót eszerint (is) kellene fizetni, motiválni.
A Sanitas azonban egyelőre csak pusztán „túlélni” akar. Ez a meccs tétje.
