Másodrendű polgárok vagyunk
Csaknem 80 év alatt több rendszerváltást megéltem, átélhettem, ahogy a fejünk felett huzigálják a határokat, és most azt kell megtapasztalnom, hogy a huszonegyedik században is másodrangú állampolgárok vagyunk.
Csaknem 80 év alatt több rendszerváltást megéltem, átélhettem, ahogy a fejünk felett huzigálják a határokat, és most azt kell megtapasztalnom, hogy a huszonegyedik században is másodrangú állampolgárok vagyunk. Azt hittem, a forradalom után javul a kisebbség helyzete, van is, ami jó irányban változott. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem körül kialakult konfliktus viszont arra ébresztett rá, hogy sok mindennek meg kell még változnia ahhoz, hogy szülőföldünkön a többségi lakossággal egyenrangú állampolgárok lehessünk. 70 éve élek Marosvásárhelyen, szeretem ezt a várost, büszke vagyok rá és magyarságomra, de azokat a román anyanyelvű polgártársakat is tisztelem, akik, amellett, hogy szeretik nemzetüket, a más nemzetiségűeket is megbecsülik. Egyszerű munkásemberként mélységesen megdöbbentett, hogy román egyetemisták és professzorok utcára vonulnak azért, mert a magyar diákok szülőföldjükön magyarul, magyar egyetemen szeretnének tanulni. Úgy gondolom, ez szégyenteljes magatartás. Érthetetlen, hogy a kultúra, a tudomány emberei, akiknek a békés együttélés védelmében kellene munkálkodniuk, így viselkednek. Engem nem zavar, hogy a román diákok román egyetemen, anyanyelvükön tanulnak, hogy román polgártársaink méltón megünneplik nemzetük fontos napjait, még az sem bánt, hogy az utcanevek románul vannak kiírva és az iskolákon, az orvosi egyetemen román felirat olvasható. De az felháborít, hogy ebben a városban semmi sem tükrözi a magyarság arányát. Ha azt hangoztatják, hogy az egyetemen a multikulturalitás szellemében zajlik a munka, akkor miért nincs kiírva magyarul is, hogy egyetem. A város központjában emlékmű őrzi a forradalom áldozatainak emlékét. Közöttük magyarok is voltak, de a magyar zászlónak nincs helye az emlékművön. 22 évvel a rendszerváltás után sem a közigazgatásban, sem a rendőrségen, az igazságszolgáltatásban, sem az egészségügyben nem vagyunk arányosan képviselve. Azt hiszem, Bernády városában csak akkor lesz egyenlőség, amikor a román értelmiségiek majd azért tüntetnek, hogy a magyaroknak velük egyenlő jogaik legyenek, és fordítva. Mert nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom. Ez pedig mindenkire vonatkozik.
Kádár Jenő
