Más idők jártak
2024-08-05 15:00:00
- Kuszálik Péter
Ötven évvel ezelőtt álmodni se mertem arról, ami a minap történt velem: a főtéren egy német cég drogériájában olyan borotvapengét vásároltam (bankkártyával), amely tíz pofakaparás után is még elfogadhatóan vág. Továbbá: az üzletből kijövet eldobott rágógumiba léptem, amit csak itthon tudtam levakarni a cipőm talpáról. Ehhez hasonló örömökben nem lehetett részem 1974-ben, de volt más: munkahely, kantinkoszt, albérlet, délután teniszpálya vagy Cementlapok, hétvégeken a Maros völgye stb.
Zsukát a Cementlapoknál ismertem meg, kezdetben egész napos műszakban napozott és fürdött, később ’kenyérbe esett’, és csak délután érkezett meg, mint a dolgozók általában. Egy borúsabb napon – amikor csak ketten voltunk a parton – kivallattam. Jó dumájú gyerek volt, értsd: nem csak ötszáz szavas szókincse volt, mint a mai fiataloknak. Zolát és Victor Hugót is olvasott (amiket én nem), és látszott rajta, hogy jó családból származott, de nem akart állandóan csillogni. A humora dús forrásokból táplálkozott, nem Szini Lajos és Göre Gábor, inkább Karinthy és Moldova György. Az ősi Homálynoki család szegényebb ágához tartozott, épp csak annyira volt arisztokrata, hogy a szüleit két kofferrel utcára tették a sztálini időkben. Az egyik poénjára máig emlékszem; amikor olvasmányokról ment a duma, akkor ’megszidta’ a sznob kispolgárokat, akik képesek pénzt adni olyan olvashatatlan könyvekre, mint a Hehezet kacor. Aki még nem látta A Pallas nagy lexikona köteteit, az természetesen nem tudta, hogy a 16 kötetes sorozat 9. kötetének alcíme: Hehezet – Kacor; a két szó a kötet szócikkeinek ’határait’ jelölte. Ha a ’helyőrség’ szóról akartál olvasni, akkor ezt a kötetet vetted le a polcról, de ha ’Kisújszállás’-t kerested, akkor már a 10. kötet felé kellett nyúlnod. A szóbősége és az esze meglett volna ahhoz, hogy akár ügyvéd is legyen, de Zsukát – mivel a szülei osztályellenségnek számítottak – eltiltották az egyetemtől. Ő ezt angyali nyugalommal vette tudomásul, és elment az építészeti szakiskolába: „ha mást nem lehet, akkor ezt csinálom”. Kijárta a sulit, de nem a tankönyveket bújta, inkább regényeket olvasott. Nem ő volt az egyetlen, akit a rendszer nem engedett érvényesülni, Mikó Imre is csak könyvesbolti eladó lehetett… Zsuka apja egy almazöld szemeteskocsi sofőrje volt, s mivel jó embere volt a Közüzemnek, rövid úton elintézte, hogy a fiát fölvegyék ’közterületi felügyelőnek’. A saját kerékpárjával járta az utcákat, a viharkabátot viszont a cég adta. A zsebében notesz, ceruza. Ha látott valami rendellenességet, felírta: melyik utca hányas házszáma előtt milyen oda nem illő ’objektum’ éktelenkedik (pl. kidőlt fa, megrongált kerítés, hiányzó csatornafedő, döglött macska, kifordult kockakövek, levert utcanévtáblák stb.). Reggeltől délig bejárta az északi részt, akkor bement a céghez, leadta a jelentést, majd átkarikázott a hídon, mert Remeteszeg is az ő szektora volt. Akkoriban még olcsó és hatékony – mondhatnám: konzervatív – módszerekkel dolgoztak a mai Kós Károly utcában. Manapság megfigyelőkamerákra és digitális baromságokra költik a pénzt, Zsuka pedig olcsón és hatékonyan oldotta meg a fogas kérdéseket is. Ha a kedden észrevételezett dolgokat csütörtökre még nem oldották meg, akkor annak főnöki fejcsóválás lett a következménye.
Talán fizikai okai vannak a mostani nemtörődömségnek és káosznak. A mechanikus tehetetlenség és az elektromechanikus fáziseltolódás okozza azt, hogy a hetvenes esztendőkben még negyvenéves technológiák és követelmények szerint mentek a dolgok, ma pedig nem az észszerűség és a logika parancsol (ahogy elvárnánk), hanem a nyolcvanas évekből itt maradt ’erkölcs és etika’ dominál. Mert lám, Zsuka idejében mindenkinek volt egy-egy szektora, és mindenki tudta a dolgát. A munkát pedig nemcsak kiosztani kell, hanem ellenőrizni is. Zsuka volt az ellenőr. Ha valamit szóvá tett, azt egy nap alatt meg kellett oldani. Most? Nudli! Zsuka helyett én tettem szóvá, hogy a Margaréta utcában a 27 parkolásgátlóból csak 17 ép, a többi csonka (Népújság, máj. 28.); jún. 23-án azt közöltem, hogy csak 15 ép, most pedig szólok, hogy már csak 12 parkolásgátló ’van szolgálatban’, 7 pedig csonka. A felelősségen kívül még mi hiányzik: munkaköri leírás, csoportvezető, melós, kalapács, talicska? (A Szabadság utcai bicajsáv szélén álló ’bütykök’ jobbak, mert nincsenek rajta kiüthető ’cölöpök’, de csak óvatosan, mert azok is balesetveszélyesek!)
Zsuka kilépett ugyan a rendszerből, de nélküle is meg kell lehessen oldani azt, hogy ez a város ne váljék ebek harmincadjává. Néhány hete adták át a Kornisa alatti kerékpáros pályát és az ösvényeket, lépcsőket, padokat. Nekem kell szólnom, mert Zsuka már nincs: a Kornisa nyugati lábánál volt egy lépcsőkkel ’tarkított’ rész, meg egy gyermekkocsival is bejárható keskeny sétány. Ez utóbbi megszűnt, az egyik ’utacska’ (vagy minek nevezzem) zsákban végződik. Tudnak róla? Kijavítják majd? Mocsok mindenütt: nem vették föl a söprögetési ötéves tervbe? Ki felel érte? Három (azaz: 3) évvel ezelőtt leírtam: „Tudom én azt, hogy a Városháza illetékesei sem szeretik, ha a ’kibicek’ beleszólnak a dolgaikba, de azt is tudom, hogy szívesen veszik a korrekt szakmai tanácsokat.” (Népújság, 2021. aug. 3.) A cikkben az utcanévtáblákról (is) szóltam. Három év alatt nem történt semmi! Miért nincs még ma sem minden utcasarkon kétnyelvű névtábla? Hahó, Főnök, mindjárt itt a Forgatag! Megint csak Búfelejtő napok lesznek, plusz Katzenjammer Fesztivál? A rendcsinálás mikorra marad?
