Örömmel fogadtuk a hírt, hogy az Eufónia pedagóguskórust második hellyel tüntették ki a XVI. Szófiai Nemzetközi Művészeti Fesztiválon. A szép elismerés kapcsán dr. Strausz Imre-István karnagyot, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem adjunktusát faggattuk a kórus korábbi aktív, illetve a jelenlegi időszakhoz alkalmazkodó életéről, terveiről.
– Mint az utóbbi időben sok rendezvény, ez a verseny is az online térbe tevődött át. Különböző fellépések felvételeiből válogattad ki a benevezett összeállítást1. Volt egy tematika is?
– A XVI. Szófiai Nemzetközi Fesztivál program-összeállításában a résztvevők „szabad kezet” kaptak, nem volt egy meghatározott tematika. A programunk összeállításakor arra törekedtem, hogy a pedagóguskórust minél színesebb aspektusban tudjam reprezentálni. Négy különböző műfajú kórusmű, illetve egy szólódarab került bemutatásra, melyek zömében a kortárs kórusirodalom alkotásaira fókuszáltak.
– Tekintsük át az Eufónia női kar eddigi tevékenységét. 2016 szeptemberében alakult meg a kórus, és néhány hét alatt felkészült karácsonyra hangoló hangversenyére. Egy egymást jórészt ismerő, de nem összeszokott társaságot kellett rövid idő alatt összecsiszolni. Hogyan sikerült?
– Mindig szívesen emlékezem vissza az első hangversenyünkre és annak felkészülési időszakára, hiszen össze kellett csiszolódni, mely természetszerűleg maga után vonta a kezdetleges esetlenséget; a keresést; a „még nem tudom, hogy ki vagyok, hol a helyem” állapot bájosságát. Az összecsiszolás a heti próbák közösségi élményéből, az együtt éneklés öröméből, a sok nevetésből és munkából valahogy természetesen született meg. Nem igényelt különösebb metódust. Aztán elindultunk, egymásra találtunk, és lassan egy erős csapattá formálódtunk, azután számos hangverseny és turné következett. A pedagóguskórus az elmúlt öt évben csodálatos fejlődésen ment át. Ezért köszönet minden egyes kórustagnak.
– Az első (adventi, húsvéti) fellépéseken, majd a pünkösdi barokk fesztiválon is klasszikus zenedarabok szerepeltek, viszont a későbbiekben uralkodóvá vált a kortárs kóruszene. Úgy vélem, bátor lépés volt jazzmisével és más modern zeneművekkel egy hagyománytisztelő, főként népi és klasszikus zenét ismerő/váró közönség elé lépni. Hogyan születik meg a repertoár?
– A kórus repertoárjának összeállítása mindig izgalmas feladat. Számos kreatív pillanattal, de ugyanakkor nehéz döntésekkel és háttérmunkával is jár. Ismerni kell a csapatot, a „munkabírást”, és minden pillanatban fenntartani a kíváncsiságot. Számomra kezdettől fogva egy erős és tudatos döntés volt, hogy minden hangversenyünk új programmal jelentkezik, kevés, korábban már bemutatott mű ismétlődik a hangversenyeink programjaiban. Így sikerült megvalósítani azt, hogy az elmúlt öt évben a pedagóguskórus közel kilencven kórusművet mutatott be. Az első hangversenyeink repertoárja még a kórus profilja keresésének jegyében zajlott. Aztán szép lassan kialakult, hogy az Eufónia profiljához jól illeszkedik a kortárs kórusirodalom. Továbbá az is szempont volt, hogy egy olyan kórust prezentáljunk Marosvásárhely zenekedvelő közönségének, mely másmilyen arculattal és repertoárral rendelkezik, mint a városban működő énekkarok. Bízom benne, hogy mindez sikerült.
– Tavaly ősszel ötödik évadát kezdte a pedagóguskórus, viszont sokáig nem lehetett személyes jelenléttel próbát tartani. Találtál egy áthidaló megoldást…
– Az elmúlt időszak nagymértékben áthangolta az eddigi alkotói munka minden rétegét. Gyorsan és váratlanul egy újabb kreatív szféra megteremtése vált szükségszerűvé, melyben a kórust mint közösséget egy másfajta minőségben „fenntarthattuk”. Sok tervünket, meghirdetett koncertünket, programjainkat, tervezett nemzetközi fesztiválszerepléseinket egy időre fel kellett függeszteni. Ez a kórus eddigi munkamorálját kissé megingatta, a motivációs tényezők háttérbe szorultak. A legfontosabb cél, mely ekkor megfogalmazódik egy karnagyban, hogy egyben kell tartania hangszerét, vagyis kórusát. Áthidaló megoldásként online térbe vonultunk, illetve hibrid módon dolgoztunk, próbáinkat rögzítettük, hogy mindenki hozzáférhessen a próbaanyaghoz. A legfontosabb mégis az, hogy nem álltunk meg, haladtunk, dolgoztunk a lehetőségekhez mérten, és igyekeztünk tovább tervezni életünket.
– A visszajelzések alapján tudjuk, hogy a vásárhelyiek nagyon várják az Eufónia megszokott ünnepváró hangversenyeit. Mindig van valamilyen terv a tarsolyodban. Mi várható, mit szeretnél a kórussal a közeljövőben megvalósítani?
– Terv az mindig van, hiszen ez az, ami egy kórust leginkább motivál. Elsősorban szeretnénk megünnepelni, hogy öt éve alakultunk. Így terveim között szerepel, hogy öt különböző nagyobb szabású hangversenysorozattal ünnepeljünk. Másodsorban az elmaradt fellépések és nemzetközi fesztiválszereplések betervezése is szerepel a következő évadunkban. Valamint olyan programok, melyek a kórust egy másfajta minőségben mutathatják be, de erről egyelőre még nem árulok el részleteket. És talán a legfontosabb az, hogy sokat énekeljünk!
Amikor a lakásunk falai közé szorultunk, és a Mester próbálta tartani bennünk a lelket, illetve a szinten maradásért vívott közelharcot, úgy éreztem, ez nekem nem megy. Szorgalmasan gép elé ültem (szerk. megj.: online próbán), benne volt a programomban. Csakhogy. Nevetségesnek tűntem saját magam előtt, berozsdásodott a hangom, lemerült. Az volt az érzésem, hogy én nem vagyok idevaló. Meg is írtam egy „szerelmes” levelet Strausznak, amiben közöltem, hogy fájó szívvel ugyan, de kiszállok. A levelet megkapta, bizonyára el is olvasta. És nem reagált rá. Hagyta, hogy megvívjam a magam harcát.
Nem szálltam ki. Újrakezdtük az igazi munkát. Maradtam. Miért is? Mert Strausz nemcsak karmesterként, zenészként van a topon, hanem pedagógusként is. És az az energia, ami benne van, ragályos. Kell ennél több?
Balázs-Fülöp Ildikó:
Kikapcsolódás, éneklés, változatosság, közösség, tanulás, töltődés, komoly munka. Szeretem az Eufónia pedagóguskórust. Köszönöm hogy tagja lehetek.
Mátéfi Enikő:
A legintenzívebb, legkoncentráltabb munkával töltött két óra a hét során, mely kivétel nélkül, mindig harmóniában teljesül ki. * Tudatos, lélekemelő felkészülések az ünnepekre.
* Éneklés közben megéljük, hogy mindenki fontos, és számíthatunk egymásra. * Pedagógusként is példakép számunkra karmesterünk igényes, lelkes és lelkesítő, örömmel végzett önkéntes munkája.
Szentes Liza:
Habár az én kórustagságom jelentősen rövidebb ideje tart, mint a legtöbbeké, mégis fontos része lett az életemnek. Szeretem hallgatni a harmóniákat, és nagyszerű élmény bekapcsolódni az éneklésbe, részese lenni (az egésznek). Szeretem, ahogy közel kerülünk az izgalmas, szép, különleges darabokhoz, és azok először ismerősek lesznek, majd egészen közeliek: a mieink. Kikapcsolódás, feltöltődés, szépség, harmónia, odafigyelés és munka – a kórusban énekelni számomra erőforrás.
Molnár Hajnal:
Sokat gondolkodtam:
talán a múzsa, Euterpé kegyeltje, mert
rendkívüli. A zene,
a kortárs muzsika a kedvence, ezt (is)
uralja. Megrögzött hittel,
szívvel-lélekkel vezeti az Eufóniát.
Igényes. Maximálisan. Lenyűgöző, ahogy
motivál,
rendkívül kreatív, folyamatosan munkára ösztönöz,
eredeti szófordulatai nyomán képtelenség nem derülni.
Izgalmas vele az együttlét, és
sebesen szárnyal a lélekkel a dal,
tágulnak a horizontok. Borzasztóan büszke mireánk, ezért
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
