Márton-napi borverseny és borszentelés

Szombaton, november 8-án este Dicsőszentmártonban Márton-napi vigadalmat tartottak. A Három Fenyő vendéglőben a Szent Márton Borlovagrend hagyományos borversenyén részt vettek a hajdúszoboszlói testvértelepülésről érkezett vendégek is.

Fotó: Nagy Tibor

Szombaton, november 8-án este Dicsőszentmártonban Márton-napi vigadalmat tartottak. A Három Fenyő vendéglőben a Szent Márton Borlovagrend hagyományos borversenyén részt vettek a hajdúszoboszlói testvértelepülésről érkezett vendégek is. Az est művészi műsora keretében felléptek a Kökényes néptáncegyüttes táncosai, a talpalávalót a szászcsávási cigányzenekar húzta.

A dicsőszentmártoni Szent Márton Borlovagrend 2008. november 15-én alakult és a küküllőmenti borvidék borászati értékeinek népszerűsítését célozza. Saját öltözékkel, jelképpel, címerrel, zászlóval rendelkezik és avatási ceremóniája is van. Mivel Szent Márton az újbor védőszentje is, ezért a dicsőszentmártoni borlovagrend szombaton 13. alkalommal tartotta meg borkóstolással egybekötött borversenyét, amit művészi műsor színesített. Az ünnepség előtt egyperces néma csenddel adóztak Török Zoltán elhunyt borlovagrendi társuk emléke előtt.

Amint Szabó Albert borlovagrendi kancellár elmondta, a borversenyre ötven bormintával neveztek be Alsó-Kis-Küküllő és Maros menti gazdák egyaránt. A borok rangsorolása íz, zamat, küllem alapján történt, és a bírálóbizottság döntése értelmében nyolc borminta aranyérmet, hét ezütöt és huszonhárom bronzérmet nyert, ugyanakkor tizenkét részvételi díjat nyújtottak át.

Amint a Szent Márton Borlovagrend főborásza, Peti Mihály kiemelte, ezúttal a vártnál kevesebben vettek részt, de a vérbeli borászok megtisztelték jelenlétükkel a rendezvényt. „Akinek jó bora volt, már elfogyott, akinek nincs minőségi bora, az nem mert eljönni, az újborok pedig még csak most forrnak. De aki meg mert méretkezni, az eljött, és ez a fontos” – mondta. A 2013-as évjáratú borok megméretésénél héderfájai, küküllődombói, szászcsávási, magyarsárosi, szőkefalvi, gálfalvi, dicsőszentmártoni, mezőpaniti, marosvásárhelyi stb. gazdák képviseltettek.

A gyulafehérvári érsekség főborásza, Tóth Csaba, a bírálóbizottság tagja szerint nem az a lényeg, hogy ki nyert aranyat, ezüstöt vagy bronzot, hisz nem csak az éremről szólnak a hasonló megméretések. A jelenlévők mindannyian nyertek, hisz meg merték mutatni saját terméküket, ezáltal tapasztalatot is szereztek. A minősítések során a szakemberek gyakorlati tanácsokkal látták el a résztvevőket, ezáltal a most jelzett hiányosságokat orvosolhatják. „Februárig azonban gondoskodni kell az újborról, kellőképp simogatni, ápolgatni, jobban, mint egy asszonyt, és megtörténhet, hogy aki most csak részvételi díjjal gazdagodott, az a tavaszi megméretésen elviheti a fődíjat” – mondta az érsekség gazdatisztje és főborásza.

Újdonságként szervezték meg az újbor versenyét is, ezért elismeréssel illette mindazokat, akiknek volt bátorságuk benevezni a hegy még készülőben lévő levével is. Kiemelte, nem volt elvárás az, hogy az újbor tükörtiszta legyen, de a jellege, ízvilága mérvadó. A versenyből egyetlen bort sem zártak ki, és ez már nyereségnek könyvelhető el. A bírálóbizottság sem tévedhetetlen, de pillanatnyi döntésük értelmében alakultak az eredmények, és arra kérte a borászokat, fogadják el a bizottság választását – mondta a negyvenhat éve borászkodó gyulafehérvári borítész, Tóth Csaba.

A borok rangsorolását végző bizottság tagja Tóth Csaba, a gyulafehérvári érsekség főborásza, Papp Péter nagyenyedi borász, a Magyar Borakadémia tagja, Cozma Ferenc és Veress Csaba a mezőkölpényi borászati vállalattól, valamint Bolgár Jenő dicsőszentmártoni borász volt.

A zsűri tagjainak döntése értelmében I. díjban Peti Mihály héderfájai borász részesült a 2014-es évjáratú Tramini borával. II. díjban a dicsőszentmártoni Seprődi József 2014-es vegyes borával, a III. díjat ugyancsak Seprődi József vihette el 2013-as Chardonnay borával.

A bor megszentelésére a borlovagrend nagytanácsa ezúttal a helybéli unitárius lelkészt, Nagy Endrét kérte fel. „Kedves barátok” – szólította meg az egybegyűlteket a lelkész – mondván, illő ez a köszöntés a bor közelében, hisz a Szentírásban is jelen van minden igazság a borról mint Isten áldásáról, ami megvidámítja és fényessé teszi a lelket. Szót ejtett a magyar földön született Szent Mártonról, a dicsőszentmártoni borvidék és bor védőszentjéről is. Beszéde során hangsúlyozta a borbírálók azon, isteni áldásként kapott tehetségét, hogy vegyi elemzés nélkül tudnak minősíteni saját ízlelőbimbóikra alapozva. A borszentelési ceremónia kellékeként előkészített boroshordóban lévő bor helyett azonban a lelkész az összes létező borra áldását adta, mondván: „Isten áldása legyen a boron Tokajhegyaljától a Küküllő-mentéig”.