Marosvásárhelyi festők alkotásai a Várgalériában

Nézni kedves a szemnek

Dr. Madaras Sándor idegsebész főorvos, műgyűjtő a január 1-jén megnyílt művelődési központ első vendégeként gazdag kollekciójából marosvásárhelyi kötődésű képzőművészek 73 alkotását állította ki a Várgalériában. 

Soós Zoltán polgármester nyitotta meg a kiállítást, amelynek kapcsán Vécsi Nagy Zoltán, az EMÜK egykori nyugalmazott igazgatója tartott átfogó, adatokban gazdag, érdekes előadást Marosvásárhelynek a huszadik század erdélyi képzőművészeti életében betöltött szerepéről, és annak a Madaras főorvos gyűjteményében való lenyomatáról.

Méltatásában a polgármester kiemelte, hogy Madaras doktor Marosvásárhely egyik legjelentősebb, legkiemelkedőbb gyűjtője művészettörténeti, művészeti, néprajzi és történeti szempontból is. Majd utalt arra, hogy a kibővülő Várgalériában az idén újabb kiállítások várják majd az érdeklődőket.

A XX. század második felében Erdély egyik legjelentősebb képzőművészeti központja Marosvásárhely volt, az adott korszakban a legtöbb képzőművészt adó és befogadó város – hangzott el Vécsi Nagy Zoltán előadásában, amelynek részletei meghaladják egy tudósítás kereteit.

A kiállító dr. Madaras Sándorról elmondta, hogy szinte a diákkorától gyarapodó gyűjteményének nagy része jellemzően alkalmi vásárlásokból származik. Kisebb része ajándékozásból, művészekkel, gyűjtőkkel és hozzátartozóikkal való baráti kapcsolatainak gyümölcse. Bár a műgyűjtés hosszú távú befektetés is, nála elsősorban a kikapcsolódást, szépérzékének kielégítését szolgálta. Műgyűjtői motivációjára talán a hobbi, a műkincsvadászat izgalma és öröme a leginkább jellemző. Tevékenységére a legjobb szó a műkedvelés. Következetesen gyűjt olyan alkotásokat, amelyekkel szűkebb közösségét is szolgálni tudja. Ilyen a gyűjteménye legtekintélyesebb részét kitevő erdélyi magyar anyag, benne a kurátor által kiválogatott marosvásárhelyi festészeti és néhány grafikai alkotás. Vécsi Nagy Zoltán bevallása szerint azt a sajátos ízlést és felfogást tartotta tiszteletben, amely a gyűjteményt meghatározza. Ez elsősorban „a természetszeretet és a helyi tájak, valamint a hagyományokat és környezetet tisztelő pozitív emberi tevékenység iránti őszinte rajongás és bámulat”. A gyűjtemény szinte minden egyes darabját a megtartó szellemi-lelki erők harmonikus kivetülése jellemzi, azaz a szépség és a művészet iránti elkötelezettsége. A kiállítás gyűjtő és ember portréja kíván lenni, megmutatva azt, hogy mint minden jelentős műgyűjtőnél, dr. Madaras Sándornál is érvényes az a tétel, hogy gyűjteménye egyben önjellemzés is. A kiállítás pedig baráti portré a gyűjtőről, az emberről.

Dr. Madaras Sándor beszámolt azokról a problémákról, amelyeket a kiállítás felvetett: ki a marosvásárhelyi festő, aki itt született, aki itt alkotott, vagy aki itt állított ki? Végül egy sor olyan festőt kihagytak, aki soha nem állított ki Marosvásárhelyen. A kiállítás anyaga a huszadik századot foglalja magában, ami festészettörténeti szempontból 1902-ben kezdődött. Gyűjtőként viszont be kellett határolnia a korszakot, amelynek az alkotásait gyűjti, és ez az 1990-es évekig tart. Utána ugyanis a képzőművészet elburjánzását már nehéz lett volna követni. Lehetőségeit meghatározta az is, hogy mennyi pénzt tudott költeni festmények vásárlására. A képeknek szellemi értékük van. Érdekességük, hogy abban az időszakban, amikor készültek, Marosvásárhely megélt két világháborút, egy diktatúrát. Ennek ellenére olyan alkotások maradtak fenn, amelyeket nézni kedves a szemnek. Ez volt mindig a célja, hogy ne neveket, hanem szép alkotásokat vásároljon. Ezért került amatőr festők képe is hivatásos művészek alkotásai mellé. 

A gyűjtemény akkor igazi, ha kiállítják. Ezért örvend, hogy a tulajdonában lévő képeknek egy töredékét be tudja mutatni. Nem rangsort jelent a tárlat, hanem a tulajdonában lévő művekből készült válogatás, amely mindkettőjük ízlését tanúsítja. A portrék pedig közelálló személyek, ismerősök arcát, egyéniségét tükrözik, ezért voltak kedvesek számukra. 

Amint Balint Florentina, a kiállításnak helyet adó művelődési központ ideiglenes vezetője elmondta, a kiállítás március 30-ig tekinthető meg a Várgalériában.