Az Erdélyben is nagyra becsült nyíregyházi grafikusművész, egyetemi tanár a Bernády Házban mutatja be újabb metszetsorozatát. Öt évvel ezelőtt az Art Nouveau Galériában a marosvásárhelyi közönség már kapott ízelítőt az európai viszonylatban is ismert, sokoldalú alkotó és művészpedagógus művészetéből. Az április 13-án, csütörtökön 18 órakor nyíló egyéni tárlaton a Magyar Simplicissimus című pikareszk regény ihlette ciklusát ismerhetik meg az érdeklődők, 12 olyan fekete-fehér nagykompozíciót, amelyeken Szepessy Béla szervesen ötvözi a hagyományos grafikai eljárásokat a digitális technikával. A tárlaton a rendhagyó sorozatot előkészítő kisebb méretű munkák is szerepelnek. Méltató: Nagy Miklós Kund művészeti író.
Magyar Simplicissimus
A tervem egy olyan grafikai sorozat, melynek kiindulópontja Daniel Speer Magyar Simplicissimus című, 1669-ben megjelent könyve, melyet egyetemünk könyvtárából sikerült kikölcsönözni. Az ötvenes években kiadott műnek én voltam az első olvasója. Az írásmű teljesen magával ragadott. Többszöri olvasás után is elbűvölt a leírások frissessége, a cselekmény fordulatossága, valamint a városok leírásának pontossága. A tizenkét kiválasztott város olyan érzékletesen tárul elénk, hogy szinte úgy érezzük, mi is részesei vagyunk a történésnek. Bártfa, Eperjes, Homonna, Kassa, Késmárk, Kisszeben, Lőcse, Nagysáros, Nagyszeben, Nagyvárad, Pozsony, Selmecbánya. Gyakorlatilag ezek a városok jelentették a XVII. század magyar kultúráját. A Felvidék és Erdély területe több mint kétszerese a mai Magyarország területének, és ha a kultúrát és a közállapotokat tekintjük, semmiben nem marad el Európa fejlettnek tekintett országaitól.
Ez a mű azért érdekes számunkra ma is, mert a boroszlói (ma Wroclaw) születésű német szemével vizsgálja korát és járja be azokat a területeket, amelyek akkor a királyi Magyarországhoz és Erdélyhez tartoztak. Ami akkor a magyar kultúrát jelentette, az most nem tartozik Magyarországhoz, és ez adja az aktualitását, hogy soha ne feledkezzünk el történelmünknek, műveltségünknek erről a vonatkozásáról.
A grafikai sorozat 12 darabból áll, és mindegyik egy városhoz tartozik. Azért választottam a fent említett városokat, mert egyrészt a regény főhőse – Simplicissimus – azokat a területeket barangolta, csavarogta be és ad róluk, valamint a korabeli életről ékes leírást, másrészt ezek voltak a kor meghatározó központjai.
A grafikai lapok a következőképpen épülnek föl. Az alapját mindegyiknek egy gazdag faktúrájú felület alkotja, amely egy burjánzó szövedéket ad, és ebből bomlanak ki a különböző alakok, figurák, jelenetek, amelyek hol szorosabban, hol inkább megidézve kapcsolódnak a könyvhöz. Tanulmányoztam a kor viseletét, fegyverzetét, berendezési tárgyait, munkaeszközeit, és ezeket használtam fel az alkotói folyamatban. A feldolgozott rajzokhoz címerek, metszetek, síremlékek, pecsétek ábrázolásait használtam föl. Arra törekedtem, hogy egy vizuális körképet vázoljak föl, nagy gondot igyekeztem fordítani a ruházat, fegyverzet elemeire és arra, hogy a regényhez hasonlóan a társadalom több rétegét is bemutassam.
A korabeli metszetek, dokumentumok alapján több mint kétszáz vázlatot készítettem, rengeteg saját rajz született, ezeknek azonban csak egy része került bele a végleges változatokba. Mindegyik városnak megterveztem a „saját Madonnáját”, és a fellelt dokumentumok alapján megidéztem a városképeket is. Szerettem volna az összes felemlített várost végigjárni és dokumentálni, ez azonban a járványügyi helyzet miatt csak részben valósult meg, de így is eljutottam Bártfára, Eperjesre, Kassára, Késmárkra, Lőcsére, Nagyváradra és Pozsonyba. Az eredmény sokszor inkább volt lehangoló, mint szívderítő, de még inkább megerősített abban, hogy fontos a munkám abból a szempontból is, hogy olyan értékekre hívja fel a figyelmet, mint például Kisszeben és Késmárk esetében, ahol Lőcsei Pál mester remekmívű oltárszobrai találhatók. A „Madonnákat” és a városképeket külön metszettem ki, és úgy építettem bele a képbe.
A háttérelemek gazdag faktúrájú rajzok, melyek tollal, tussal, illetve digitális rajzzal készültek, és ebbe ágyazódnak bele a kort megidéző figurális linómetszetek. Az egész textilre van nyomtatva, és zászló formátumban lesz kiállítva. Elkészült 120 db linómetszet, amelyeket a textil háttérre kellett rányomtatni. Törekedtem arra, hogy a jelen kort megidéző fakturális hátterek szervesen illeszkedjenek a múltidéző metszetekhez. Felmerül a kérdés, hogy miért nem fametszeteket alkalmaztam? Bár van elegendő fadúcom, itt a vastagság jelenti a fő problémát az együttes nyomtatás során. Szerencsére sikerült beszereznem olyan régi művészlinót, mely teljesen fametszethatást képes kelteni.
A Simplicissimus típusú regények, írásművek általában, jellemzően valahogy mindig a valóság és a képzelet határán mozognak. Daniel Speer művében is nehéz eldönteni, hogy mi az, ami ténylegesen megtörtént vele, s mi az, ami a fantázia következménye. Csak a kiadó jegyzetei utalnak arra, hogy nem minden úgy történt, ahogyan írva vagyon. Ebből következik, hogy az általam megjelenített történet nem a könyv illusztrációja, hanem egy saját történet a mű alapján a korról és a jelenkorról, megidézve a múltat, ami a mához is szólhat.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
048.jpg)
