Magyar nyelvészek

1922. január 17-én született Budapesten és 1996. szeptember 1-jén hunyt el. Nyelvész, egyetemi docens, a nyelvtudományok nagydoktora volt. Kutatási területe az általános nyelvészetre (jelentéstan), a lexikográfiára, a magyar-román nyelvi kapcsolatokra, a francia nyelvtörténetre terjedt ki.

1945 és 1950 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen, 1947–1948-ban a bukaresti egyetemen tanult, 1950-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. Nyelvtudományi kandidátusi disszertációját 1960-ban védte meg, 1961-ben egyetemi docensi kinevezést kapott a Szegedi Tudományegyetemen, ahol 1957–1967. január 31-ig oktatott francia nyelvészetet a Koltay-Kastner Jenő professzor által vezetett Román Filológiai Intézetben. 1950 és 1954 között az MTA Nyelvtudományi Intézetének segédmunkatársa volt, 1967-ben ide tért vissza a szegedi egyetemről tudományos főmunkatársnak, a címzetes docensi címet megtartotta, majd 1975-ben nagydoktori fokozatot ért el.

Tanulmányúton rövidebb ideig Franciaországban (1960) járt, s több alkalommal Romániában. Legismertebb műve az Idegen szavak és kifejezések kéziszótára, amely számos bővített kiadást ért meg.

Díjai:

1960-tól a nyelvtudomány kandidátusa és 1975-től doktora.

1982-ben megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát.

1985-ben Akadémiai Díjjal jutalmazták.

 

Forrás: wikipedia.com