Magyar Képtár (1850–1920)

 A Magyar Képtár ezennel átrendezve, felújított térben, merész kromatikával, a Kultúrpalota belső színvilágának összhatásához igazítva nyílik újra. Ez a színvilág még jobban hangsúlyozza az aranyozott keretekbe helyezett alkotások pazarságát. A világítási mód is új, a műalkotásokra irányított fénnyel s a fény-árnyék hatás létrehozásával az érdeklődés középpontja, vagyis az alkotás maga van kiemelve. Ezzel egy időben a kiállítás koncepciója is megújult. A festmények az elmúlt évtizedekben többféle elrendezésben voltak láthatók. Mindenik változat szépsége a művek eltérő asszociációjában rejlik. Ennek varázsa az, hogy új szomszédságuk más és más megközelítési módot kölcsönöz nekik. 

 A kiállítás elsősorban a képtár megalapítását biztosító letét festményeit mutatja be, melyekhez két új szerzemény: Körösfői-Kriesch Aladár Három gyermek és Hegedűs László Herkules válaszúton című reprezentatív festményei társulnak. 

Ugyanakkor régóta ki nem állított képek is szerepelnek, mint például: Kárpáthy Rezső Reggeli hangulat Budán, Hollósy Simon Férfiportré és Női portré, Eisenhut Ferenc Hunyadi kirohanása, Csánky Dénes Kőbányában, Edvi Illés Aladár Búzahordás című alkotása. Összesen majdnem 80 műtárgy látható.

 S hogyan jött létre ez a gyűjtemény? Egy picit tekintsünk vissza az időben: a marosvásárhelyi Kultúrpalota, eredeti nevén Ferenc József Közművelődési Ház az 1910-es években, a vidéki múzeumok gazdagítását célzó kultúrpolitikának köszönhetően jelentős számú és kvalitású műtárgyanyagot kapott letétbe. A budapesti Szépművészeti Múzeum ideiglenes letétként hatvannyolc művet adott át Bernády György polgármesternek, aki ezt további tizenöt festménnyel bővítette. Térey Gábor, 

a Szépművészeti Múzeum igazgatója Rózsaffy Dezső festőművészt, művészettörténészt bízta meg a képtár anyagának összeállításával és elrendezésével, aki a helyszínen Demeter Róbert marosvásárhelyi festővel együtt végezte el a feladatot. A megnyitó 1913. október 1-jén volt. A képtár a későbbiekben jelentősen tovább bővült. A Szépművészeti Múzeum következő igazgatója, Petrovics Elek 1915-ben többek között marosvásárhelyi kötődésű művészek, Dósa Géza és Kacziány Ödön műveit adományozta a képtárnak. A világháború után Demeter Róbert festőművész maradt a képtár őre, aki 1919-ben magyar és román nyelvű tárgymutatót szerkesztett a tovább gyarapodó gyűjteményről. 

 A marosvásárhelyi képtár ideiglenes letéteinek visszaszerzésével többször is próbálkozott a magyar hatóság, a kérdés az 1952-ben megkötött román–magyar vagyonjogi egyezménnyel zárult le. Ezáltal az alkotások a marosvásárhelyi Képtár tulajdonában maradtak, megalapozva a későbbi Művészeti Múzeum létrejöttét, mely 1985-től a Maros Megyei Múzeumhoz tartozik. 

E kitekintő után térjünk vissza a jelenlegi kiállítás új koncepciójához: a válogatás néhány magyar művészeti irányzatot vázol a 19. század második felétől a 20. század első feléig: a romantikától a historizmusig, a realista, naturalista felfogástól a társasági és szecessziós festészet divatjáig. A témaköröket tekintve a történeti és a bibliai témájú festmények mellett portrék, életképek, enteriőrök és tájképek szerepelnek. Az 1850-től 1920-ig, a modern magyar művészet közel egy évszázada során készült alkotások a magyar művészet keresztmetszetének vázlatát adják. 

 A tárlat a Kultúrpalota harmadik emeletének előterében elhelyezett portrégalériával indít. Itt láthatjuk a korabeli történelem, kultúra, a helyi és nemzeti társadalom, valamint a képtár sorsához kötődő, neves és kevésbé ismert személyeinek arcképeit, mint például Bernády György polgármester és Antalffy Endre tanár portréját, Apponyi Albert miniszter mellszobrát és Demeter Róbert önarcképét, aki a képtár első őre, gondnoka volt. A hajdani hétköznapok világából különféle arckifejezések, női szereplők alakjai is megelevenednek. Említést érdemel azon művészek neve is, akiknek munkái láthatók e térben: Veress Zoltán, Kandó László, Bordi András – aki 30 évig volt a képtár gondnoka –, Barabás Miklós, Gyárfás Jenő, illetve a váráshelyi kötődésű Vida Árpád és Dósa Géza. 

 Az első terem témája a szalonfestészet és a szecessziós nőkép, Lotz Károly, Paczka Ferenc, Jendrassik Jenő és Éder Gyula festményeinek a bemutatásával, valamint az anatómiai ábrázolások, női és férfiaktokon keresztül – mint például Hegedűs László mitológiai ihletésű munkája, illetve Vaszary János Ádám és Éva című, híressé vált szimbolista alkotása révén. A gyűjtemény hírnevét öregbítik a következő teremben elhelyezett remekművek, melyeket Munkácsy Mihály és Paál László, a barbizoni iskola képviselői, valamint a szolnoki művésztelep festői írnak alá. Alkotásaik kiindulópontja mindig az igazi, hamisítatlan, rendezetlennek tűnő természet.

 Folytatva ezt, mint egy párbeszédet, a barbizoni tájak és a szolnoki művésztelep festőitől inspirálódva, ugyanakkor elutasítva a hivatalos, konzervatív stílust, megalakult a Nagybányai Művésztelep, európai színvonallal és visszhanggal. A nagybányai iskola fő érdeme a naturalizmus és plein air eredményeinek a meghonosítása. A kiállításon a művésztelep első generációjának lenyűgöző alkotásai láthatók, olyan neveket képviselve, mint Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Thorma János, Réti István és Iványi-Grünwald Béla. A kiállított festmények következő egységét a bibliai és vallásos ihletésű kompozíciók alkotják, ahol a látogatót nagy stílusbeli változatosság fogadja a Kardos Gyula, Poll Hugó és Zemplényi Tivadar nevével fémjelzett vásznakon.

 A negyedik terem elsősorban a zsánerképeknek van szentelve, ahol Fényes Adolf kifejező alkotása, a Civakodó mosónők című munkája is látható, ezt követően pedig a halál- és kísértetszimbolikájához kapcsoló művek. Végül az utolsó két termet az orientalista és történelmi festészet témaköre, valamint a tájképek csoportja foglalja el. Fényképszerű pillanatfelvételként tárul elénk Wágner Sándor Alhambra című munkája, mely monumentalitásával és részletgazdagságával is magával ragad. Az utolsó termet is egy méretes alkotás uralja, ezúttal a spanyol naptól érintetlen vidékről, Jajce váráról készült látképpel, Spányi Béla kivitelezésében.

Induljunk el közösen erre a vizuális utazásra, lépjünk be a képtárba, és képzeljük el a magyar művészet hangulatát. S ha néhány alkotás még ismerős is számunkra, jusson eszünkbe, hogy a művészet és a remekmű minden alkalommal más-más arcát mutathatja meg nekünk. 

Maros Megyei Múzeum – művészeti osztály