A magány nem vagány
2013-11-27 17:09:50
- Menyhárt Borbála
– Igazából az volt az elképzelés, hogy ha már egy ügyet felvállalok, akkor legyen az egy karitatív ügy, legyen figyelemfelkeltő hatása. Az idősekre gondoltam, mert rengeteg idős személy van, aki magányos és nem biztos, hogy tud arról, vagy egyáltalán bevallja, hogy ő magányos.
– Miért éppen az idősekre esett a választásod?
– Igazából az volt az elképzelés, hogy ha már egy ügyet felvállalok, akkor legyen az egy karitatív ügy, legyen figyelemfelkeltő hatása. Az idősekre gondoltam, mert rengeteg idős személy van, aki magányos és nem biztos, hogy tud arról, vagy egyáltalán bevallja, hogy ő magányos. Lehet, hogy sok ember veszi körül mindennap, vagy hogy népes családban él, de attól még magányos lehet. Vannak morcos öregek, akikre ránézel, és nem tudod, mi áll ennek a hátterében. A kampány üzenete végül is az, hogy mi, fiatalok figyeljünk ezekre az idősekre, picit próbáljuk közelebb hozni egymáshoz a két generációt, holott ez nehéz, hiszen vannak sztereotípiák, elvárások egymással szemben. Érdekes, hogy amint beszélgettem az idősekkel, kiderült, hogy tisztában vannak azzal, hogy ők is kell alakuljanak a fiatalokhoz, bevallották, hogy valóban változott a világ, másképpen kell viselkedjenek a fiatalokkal, ahhoz hogy megértsék egymást, és ha ez megtörténik, jobb lesz a viszony a két fél között. Azt várná az ember, hogy panaszkodjanak, bizony, ezek a mai fiatalok nem adják át a buszon a helyet, a sorban nem engedik előre az időseket, szemtelenek. Hallottam ilyen panaszt is, de voltak sokan, akik azt mondták, milyen vagányak a fiatalok, és ha picit nyitott vagy feléjük, jó viszony alakulhat ki. Általában ez olyanok részéről hangzott el, akiknek vannak unokáik, tehát közvetlenebb kapcsolatban állnak az ifjabb korosztállyal.
– A kampányod részeként több alkalommal is találkozókat szerveztél az idősekkel…
– A kampány november elején indult, azóta példát szeretnénk mutatni azzal, hogy a rádió időt szán az idősekre, egy kis rádióstúdiót elvittünk az idős csoportokhoz, a Caritashoz a Teréz Anya Központba, az Unitarcoophoz, ott kipróbálhatták a rádiózást, azt, hogy hogyan működik egy stúdió, és közben beszélgethettek velünk, hanganyagok is készültek. Nagyon jól érezték magukat, volt, aki bevallotta, hogy megérte a hetvenvalahány évet, de sosem gondolta volna, hogy lesz lehetősége kipróbálni a rádiózást. A hanganya-gok a rádióban mennek le. Emellett a múlt héten Kádár Annamária és Cosma István pszichológusok előadást tartottak arról, hogyan ne váljunk morcos öregekké. Érdekes, hogy mi valójában fiatalok jelenlétére számítottunk, de jöttek idősek is, akik arra voltak kíváncsiak, hogyan éljenek úgy, hogy később ne váljanak morcos öregekké.
Továbbá ma, csütörtökön du. 5 órától a Deus Providebit Házban egy vásár lesz, ahol idősek által készített termékeket lehet majd vásárolni, kézművestermékeket, szőtteseket, szalmabábukat, és a helyszínen ki is lehet próbálni ezek készítését. Lesz adventikoszorú-készítés, receptsarok, ahol recepteket lehet cserélgetni. Nagy sikere van a rajzpályázatnak, amit Nagyszüleim és én témában hirdettünk meg. Több mint 200 gyerekrajz érkezett, ennek a díjazottait is ma délután jelentjük be a Deusban. Ezenkívül nyomtattunk matricákat, jövő héten a vásárhelyi buszokra kikerülnek az „Add át a helyed!” felirattal, a Timko üzletekben pedig felvállalták, hogy kiragasztják az „Add át a helyed a sorban, egy percen semmi nem múlik!” feliratú matricákat. Az üzenet az, hogy egy perc tényleg nem számít, egy ennyit mindannyian áldozhatunk az idősekre. Emellett azt tervezzük, hogy kocsmákban fiataloknak fogunk matricákat osztogatni azzal a felirattal, hogy „Hívd fel nagyit!”
– Az idősekhez való saját hozzáállásod változott-e a kampány során?
– Sokat tanultam a kampány idején. Tapasztaltam, hogy idegenként nem mehetsz oda csak úgy valakihez, hogy én akarok segíteni, hogy ne légy magányos, mert sok esetben egyből nem nyílnak meg az idősek. De ha kicsivel több időt töltesz el velük, a bizalmukba férkőzöl, akkor már más a helyzet, sok mindent tanulhatsz tőlük. És azt szeretem leginkább az idősekben, hogy annyi mindent éltek meg, amit mi nem, ők megtapasztalhatták, hogy milyen volt a régi világ, és ezekből az élettörténetekből tanulhatunk mi is. Voltak, akik elmesélték, hogy fiatalkorukban hová jártak szórakozni, milyen volt az ’50-es években a városközpontban élni. Számomra ez nagyon kellemes élményt nyújtott.
