A magáncsődről (I. rész)
A svájci frankos banki hitelek törlesztési részleteinek exponenciális növekedése miatt, de úgy általában a 2008-ig tartó gazdasági boom (és tegyük hozzá: állam- és egyénszintű esztelen költekezés) megtörése után nagyon sok magánszemély (de nem csak) jutott anyagilag válságos és tarthatatlan helyzetbe.
A svájci frankos banki hitelek törlesztési részleteinek exponenciális növekedése miatt, de úgy általában a 2008-ig tartó gazdasági boom (és tegyük hozzá: állam- és egyénszintű esztelen költekezés) megtörése után nagyon sok magánszemély (de nem csak) jutott anyagilag válságos és tarthatatlan helyzetbe. Tegyük hozzá, hogy történt mindez abban a posztkommunista és értékválságos történelmi környezetben, amiben Romániában az állam, de főleg a magánszemélyek pénzügyi – és nem csak – kultúrája sokszor egy bizonyos kuruttyoló állat megnevezhetetlen testrészének szintje alatt volt (és van). Az más kérdés, hogy ezért ki a hibás, véleményünk szerint az ilyen irányú képzéseknek már az elemi szintű iskolai tanrendben kellene legyen a helye, felváltva a kommunista időben rendszeresített, ipari termelésre hangolt iskolai képzést, amelyben a reál tantárgyak élveztek és élveznek túlnyomó többséget, mindenképpen nélkülözve nagyon sok gyakorlati felhasználhatóságú tantárgyat (pénzügyi és személyes menedzsment, személyiségfejlesztés, szociológia, alapszintű politológiai ismeretek és államszerkezeti ismeretek, alapvető jogi kultúra, mentálhigiénia, polgári civil képzés stb.).
Ezen helyzet állami orvoslásának egyik – amúgy már rég előrevetített – módszere a román jogrendszerben eddig nem ismert magáncsőd fogalmának pár napja megtörtént bevezetése és törvényi szabályozása.
Ennek értelmében Románia 464. sz. Hivatalos Közlönyében 2015. június 26-án megjelent a magánszemélyek csődjéről szóló 151. sz. törvény. A törvény deklarált célja annak preambuluma szerint egy olyan kollektív eljárás szabályozása, amely a jóhiszemű magánszemélyek pénzügyi helyzetének helyrehozására, adósságainak minél nagyobb mértékű fedezésére illetve az adósságoktól való mentesítésre irányul. A törvény számottevő hatásait tekintve nem lép azonnal hatályba, csak 6 hónap múlva, azután, hogy megjelent a Hivatalos Közlönyben.
A törvény rendelkezései azokra a magánszemélyekre vonatkoznak, akik teljesítik a következő feltételeket: adóssága nem vállalkozás gyakorlásából származik, lakcíme vagy lakhelye legkevesebb 6 hónapja Románia területén van a magáncsődkérelem benyújtását megelőzően, fizetésképtelenségi helyzetbe jutott, nincs reális esély arra, hogy maximum 12 hónapos időszakon belül újra fizetőképes legyen saját maga és az eltartásában levő személyek méltányos életszínvonalának fenntartása mellett, lejárt tartozásainak összege meghaladja 15 minimálbér mértékét.
A fizetésképtelenség (insolvenţa) meghatározása a törvény szerint az a helyzet, aminek fő jellemzője az adós pénzügyi tartalékainak hiánya a lejárttá váló adósságok kifizetésének tekintetében. Egy személy fizetésképtelenségi helyzetét relatívan lehet vélelmezni abban az esetben, amennyiben az lejárt tartozásait 90 napon belül sem törleszti. Mivel egy relatív vélelemről van szó, ezért bebizonyítható ennek az ellenkezője is (például azon hitelezők által, akik nem érdekeltek egy esetleges csődeljárás megnyitásában).
Az új törvény több fizetésképtelenségi eljárást szabályoz: az adósság-visszatérítési terv alapján történő csődeljárás, az aktívák vagyonértékesítésén alapuló csődeljárás, valamint az egyszerűsített csődeljárás. A csődeljárásban a következő szereplők alkalmazzák majd a törvényt: a csődtanács, az eljárás ügyvezetője, a bíróságok és a felszámoló. A csődtanács (comisia de insolvenţa, szó szerinti fordítása fizetésképtelenségi tanács) az az adminisztratív, területileg illetékes szerv, amely főszabályként döntéshozatali, felügyeleti és kontrollszerepet teljesít az eljárásban. Ezen kötelezettségei teljesítésében támogatja az eljárás ügyvezetője (administratorul procedurii, plasztikusabban fordítva csődvezető, csődügyvezető), illetve a felszámoló (lichidator). A csődtanácsot központi illetve területi – megyei szinten hozzák létre. A központi csődtanács tagjai a következő szervek és intézmények delegált képviselőiből áll: az Országos Fogyasztóvédelmi Hivatal (Autoritatea Naţională pentru Protecţia Consumatorilor) egy képviselője, a Pénzügyminisztérium (Ministerul Finanţelor Publice) egy képviselője, az Igazságügy-minisztérium (Ministerul Justiţiei), a Munkaügyi és Szociális Minisztérium (Ministerul Muncii, Familiei, Protecţiei Sociale şi Persoanelor Vârstnice), az Országos Cégbíróság Csődjogi Igazgatóságának (Oficiul Naţional al Registrului Comerţului – Direcţia buletinul procedurilor de insolvenţă) egy-egy képviselője.
Megyei szinten a csődtanács az Országos Fogyasztóvédelmi Hivatal, a Pénzügyminisztérium, a Munkaügyi és Szociális Minisztérium megyei szintű dekoncentrált intézményeinek egy-egy képviselőjéből áll. A csődvezető (administratorul procedurii) a csődeljárást az adósságkifizetési terv alapján a csődtanács felügyelete alatt végzi. A csődvezetőt a csődtanács nevezi ki a magáncsődi csődvezetői listára feliratkozott felszámolók, ügyvédek, közjegyzők és végrehajtók közül. A javak értékesítése alapján történő eljárást a felszámoló (lichidator) vezeti, ebben az esetben már nem a csődtanács, hanem a bíróság felügyelete alatt (lévén, hogy ebben az esetben már fontosabb, az adós tulajdonjogát érintő ügyletekről van szó). Az eljárás lezárását követő, utólagos szakasz felügyeletét is a felszámoló végzi, ebben az esetben már úgy, mint az előző eljárás esetén a csődvezető – a csődtanács felügyelete alatt. Ugyanúgy, mint az előző eljárásban, a felszámolót is a magáncsődi csődvezetői listára feliratkozott felszámolók, ügyvédek, közjegyzők, végrehajtók közül nevezik ki, de ebben az esetben értelemszerűen már a bíró gyakorolja a kinevezési jogkört.
(Folytatjuk)
Gogolák H. Csongor
office@gogolak.ro
