A madéfalvi veszedelemről a Székelyföld fővárosában is illik megemlékezni

• 2014-01-06 16:35:29

• Mózes Edith

A madéfalvi veszedelemre emlékezik ma délután a Székely Nemzeti Tanács. A Kultúrpalota nagytermében sorra kerülő rendezvényen részt vesz Kövér László, a magyar országgyűlés elnöke, Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete, Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul.

A madéfalvi veszedelemre emlékezik ma délután a Székely Nemzeti Tanács. A Kultúrpalota nagytermében sorra kerülő rendezvényen részt vesz Kövér László, a magyar országgyűlés elnöke, Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete, Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul.

Kérdésünkre, hogy miért tartotta fontosnak az SZNT megszervezni ezt a rendezvényt, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke elmondta, hogy a madéfalvi veszedelem 250 éves évfordulója ez, és mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a székelység történelme a mi nemzedékünk számára, de az oktatásnak is úgymond mostohagyereke volt. Itt nem tanították annak idején azért, mert volt egy hivatalos román történelemírás, és abba nem fért bele csak a kontinuitáselmélet, Magyarországon pedig nem tanították azért, mert érdektelen volt bármi, ami a mai Románia területén történt.

Most indult el, most kezdődött el még az iskolai oktatásban is a székelység történetének a tanítása. A közösségi tudatba sem ment be igazán, hogy a székelység történetében vannak fontos események, amelyek az egész közösséget érintik. – Mindig úgy tekintettünk a székelység történelmének nagy eseményeire, mint helyi érdekeltségű ügyekre. Marosvásárhelyen, a Székely vértanúk emlékművénél hosszú éveken keresztül úgy emlékeztünk, hogy az csak a vásárhelyiekre tartozik. A Nyergestetőn szervezzék meg a kászoniak, a csíkkozmásiak, a Hargita Megyei Tanács, rájuk tartozik. De a székelységnek van egy történelme, és ez az egész székelységé. A madéfalvi veszedelemről Marosvásárhelyen, Székelyföld fővárosában is illik megemlékezni.

Az SZNT elnöke azt tartja legfontosabbnak, hogy miközben általában a madéfalvi veszedelemmel kapcsolatban minden megemlékezés a tragédiát, a gyászt teszi első helyre, az ő megközelítésében a madéfalvi veszedelem elválaszthatatlan két esztendő küzdelmétől, a székely nemzeti ellenállás két évétől, 1762-től és 1763-tól, amikor a székelység dacolt Európa legerősebb birodalmával, ami mélyen beivódott a székelyek történelmi tudatába, és nagyon sok tanulsággal szolgált. – A ma számára olyan értelemben is, hogy rendkívül fontos kiemelni, hogy már 1762–63-ban a székelyek elsősorban a jog eszközével küzdöttek. A Diploma Leopoldinum volt Erdély alkotmánya, és a Diploma Leopoldinumra hivatkozva próbálnak még az utolsó percben is a császár, Mária Terézia által kinevezett bizottságnak egy beadványt benyújtani, ahol a jogsérelmeiket mondják el.

Izsák Balázs szerint lehet tanulni a negatívumokból is.

– Így például ez alatt a két év alatt általában minden megmozdulás reagálás volt, tehát elmulasztották elébe menni az eseményeknek. Nem volt tényleges, egész Székelyföldet átfogó összefogás. Közvetlenül a madéfalvi veszedelem előtt Háromszék és Csík között kezdett kibontakozni egy együttműködés, nem véletlen, hogy több száz háromszéki érkezett Csíkba pont a madéfalvi veszedelmet megelőző napokban.

Szembe kell azzal is nézni, hogy a székelység ellen hozott intézkedéseknek ma is megvannak a megfelelői: ma nem ágyútüzet zúdítanak ránk, hanem törvénytelenségekkel, jogfosztással, a jelképeink üldözésével kell szembenéznünk. Olyan kihívásokkal, amelyekre meg kell találnunk a megfelelő válaszokat, nyilatkozta a Székely Nemzeti Tanács elnöke.