A madéfalvi veszedelemre emlékeztek

Kedd este a marosvásárhelyi  Kultúrpalota nagytermében tartott emlékestet a Székely Nemzeti Tanács.

Fotó: MTI

Kedd este a Kultúrpalota nagytermében tartott emlékestet a Székely Nemzeti Tanács.

A madéfalvi vérengzés vagy madéfalvi veszedelem (régebben „mádéfalvi” formában is használták, siculicidiumként, azaz székelygyilkosságként is ismert) a székelyek egy csoportja ellen elkövetett tömeggyilkosság volt 1764-ben, Mária Terézia királynő uralkodása alatt. A bécsi udvar 1763-ban megbízta Adolf Buccow tábornokot, hogy szervezzen Erdélyben három székely és két román határezredet. A székelyek azonban meg akarták őrizni évszázados katonáskodási hagyományukat, kiváltságaikat, és ellenálltak a székely ezredek erőszakos felállításának, amely megszüntette a különállásukat. Buccow tábornokot ekkor Mária Terézia leváltotta. A Buccow helyébe lépő báró Siskovics József altábornagy parancsot adott katonáinak Madéfalva megtámadására, ahol a székelyek vezetői találkoztak. Egy havas téli éjszakán (1764. január 7-én, a vízkereszt utáni hajnalon, akárcsak később Nagyenyeden), vad ágyútűzzel indított támadásban mintegy 400 embert (köztük ártatlan gyermekeket és asszonyokat) mészároltak le.

Nyirő József így írja le az eseményeket: „Carato alezredes a legnagyobb titokban készítette elő a támadást. Álmában akarta meglepni a mit sem sejtő népet… A csapatok úgy lopakodnak Madéfalva felé, mint a tolvajok. Hiába meregetik szemüket a katonák, a néma havon kívül egyebet nem látnak. Csak a falu alatt, a nyílt mezőn tudják meg, hogy a lázadó nép ellen viszik őket, adott jelre a falut fel kell gyújtaniok és minden eléjük kerülő embert meg kell ölniök. Az ágyúk fogják megadni a jelt a támadásra. (…) Még a katonák is visszadöbbennek a kegyetlen intézkedések hallatára, de erre is számított az alezredes. Nem hagy időt a gondolkodásra. A csapatokat négy részre osztja. A német gyalogság egy része az Olton túl az Udvarhely felé vezető utat zárja el és ágyúit a falu főutcája felé irányítja. A gyalogság másik része ágyúival itt marad a taplocai úton. A vértes lovasság a Vargaszegből Szépvízre vezető úton foglal állást, a Kálnoki-huszárok pedig Gyergyó felől zárják be a halál-gyűrűt. (…) A kanóc villan, a lövés eldördül. Pillanatok alatt a többi ágyú is beledördül. Egyik katonából ordítás szakad ki és a legénység utánabődül olyan vad erővel, hogy a hegyek belerázkódnak. Hirtelen azonban elnémulnak, mert itt is, ott is tűz lobban fel a faluban és nehány ház a felkevergő szőke füstben égni kezd. A tűz gyorsan terjed. Az éccakában hol itt, hol ott fut végig a vörös vonal a tetőn, mintha a házak véreznének. (…) Egyetlen hang sincs. Az orvul megtámadott nép a rémülettől sikoltani se tud, csak menekülni. Az álmukból felijedt emberek mezítláb, hajadonfővel, ingben, gatyában ugrálnak ki a kapukon, ablakokon, sokan már égő hajjal és az utcán gomolygó, átvilágított füst vörös ködében csak a néma zűrzavar látszik. A katonák szemükbe kapják a fullasztó, vérző fényt és a megbénító szorongásban bűvölten merednek rá. Sivítások hasítják a levegőt, újabb ágyúgolyók örvénylenek a házakból kiomló nép közé és véres sorokat vágnak, szeszélyesen átütik a házfalakat és benn fáradtan körülfutják a szobát, mintha menedéket keresnének az ágy alatt.

A falu pillanatok alatt az irtózat és pokol fészke lesz”.

Az SZNT elnöke arra figyelmeztetett, hogy a székelység ellen azokban az időkben meghozott intézkedéseknek megvannak a mai megfelelői, a különbség az, hogy ma nincs vérontás, nem ágyúval lőnek rájuk, hanem jogfosztással, a székely jelképek üldözésével, törvénytelenségekkel kell szembenézniük.

További részletekkel csütörtöki lapszámunkban jelentkezünk.

*

Ágyúdörgéssel emlékeztek Madéfalván a 250 évvel ezelőtti vérengzésre

Ágyúdörgést utánzó robajjal emlékeztek kedd hajnalban Madéfalván a 250 évvel ezelőtti vérengzésre, amely madéfalvi veszedelemként vonult be a köztudatba.

Szentes Csaba, a Csíkszereda közelében fekvő település polgármestere az MTI-nek elmondta, pirotechnikai eszközökkel próbálták utánozni azt az ágyúrobajt, amelyre 250 évvel ezelőtt ébredtek a településen, mikor az osztrák császári-királyi katonaság rátámadt a Madéfalván egybegyűlt, a határőrsorozás ellen tiltakozó csíki székelyekre.

Madéfalván és megannyi más székelyföldi településen is éjfélkor megkondultak a harangok a több száz áldozatot követelő vérengzés áldozatainak emlékére.

Az emlékező éjféli harangozásra a Székely Nemzeti Tanács kérte fel karácsony előtt a történelmi magyar egyházakat. Szentes Csaba polgármester az MTI-nek elmondta, a felkérés nem volt újszerű, hiszen a csíki római katolikus papok már előzőleg megállapodtak a harangozásról.

Madéfalván már vasárnap elkezdődött az évfordulós megemlékezések sorozata. A templomtéren mintegy száz, korabeli ruhába öltözött székelyföldi hagyományőrző jelenítette meg az 1764-es eseményeket.

Hétfőn történészek előadásaival és kiállítás-megnyitóval folytatódott a rendezvénysorozat, amelyen a madéfalvi veszedelem következtében elvándorolt, és az al-Duna mellett megtelepedett székely települések mintegy ötven képviselője is részt vett.

(MTI)