Műtárgyakat vásárolt a Maros Megyei Múzeum

Érdekes és értékes műtárgyakat vásárolt nemrég a Maros Megyei Múzeum, olyan kollekciót, amelynek mindegyik darabja Marosvásárhelyhez és Maros megyéhez, annak múltjához kötődik. Az intézmény által megmentett és megvásárolt gyűjteményt sajtótájékoztató keretében mutatták be csütörtökön, a déli órákban a múzeum néprajzi osztályának főtéri épületében, a Toldalagi-palota felújított, kandallós termében. E terem valószínűleg az egykori marosszéki főispán, Toldalagi László lakosztályához tartozott – immár bárki megtekintheti a terem gyönyörű, gipszstukkóból készült, restaurált kandallóját és mennyezetdíszeit. 

A megvásárolt műtárgyak mellett szó esett a muzeológusok terepmunkai tevékenységéről – az adatgyűjtésről, amelynek alapján beazonosíthatók a ritka és értékes műkincsek, valamint a gyűjtőkkel és amatőr műgyűjtőkkel való együttműködésről –, a jövendőbeli megvalósításokról, tervekről és célokról: közöttük egy marosvásárhelyi Toulouse-Lautrec-kiállításról is. 

A sajtótájékoztatón díszmeghívottként jelen volt Ciprian Dobre, a Maros Megyei Tanács elnöke is. Mint mondta, természetesnek tartja, hogy az átláthatóság jegyében, a megyei tanács által megszavazott pénzösszegen 

vásárolt műtárgyakról, azok felkutatásáról beszámoljanak a nagyközönségnek. A tanácsnak nincsen ugyan külön kerete erre, de a múzeum által összeállított kérvényt pozitívan bírálták el, és 70.000 lejt bocsátottak az intézmény rendelkezésére. Ennek felhasználásával bővült a gyűjtemény. Ugyanakkor azt is elárulta: jövőre, egyik budapesti múzeummal közösen, először szeretnének kiállítást nyitni Toulouse-Lautrec műveiből Marosvásárhelyen. 2015-ben vagy 2016-ban pedig egy további, talán még jelentősebb alkotó műveit is vendégül kívánják látni a városban, a festőművész nevét azonban még nem árulhatják el. Hozzátette, a műkincsek megőrzéséhez igen fontos a pontos jegyzék elkészítése. Ennek kapcsán kitért a Teleki Tékában eltűnt kötetekre is, amelyekkel kapcsolatosan megjegyezte: annak idején nem készült róluk szakértői leltár. Mindössze két személynek van engedélye arra, hogy megállapítsa, nemzeti vagyon-e az adott kiadvány. E szakértői véleményezés jelenleg is zajlik, az ehhez szükséges pénzösszeget átutalták a Teleki Tékának. Amint a véleményezés elkészül, több kötet státusza is megváltozik. Ezt követően a nemzeti vagyonba sorolt kiadványokat csak minisztériumi engedéllyel lehet majd kézbe venni, az ezzel nem rendelkező érdeklődők csak másolatokat lapozhatnak. 

A múzeum által vásárolt, szóban forgó műkincseket az intézmény igazgatója, Soós Zoltán igazgató ismertette a jelenlevőkkel. Mint mondta, nagyon örvend annak, hogy ezúttal rendhagyó sajtótájékoztatón szólalhat fel: nemigen volt példa eddig arra, hogy a múzeum állománya jelentős mértékben gyarapodjon. 

– A Maros Megyei Tanács jóváhagyta, hogy ezen pénzösszeget a rendelkezésünkre bocsássa és azt műkincsvásárlásra fordíthassuk. Ennek eredményeképpen a birtokunkba került egy, a XIX. század elejéről származó, az akkor divatos kínai stílusban készített, gyönyörűen díszített szekrény, amely párját ritkítja. Erdélyben csak a nagyszebeni Brukenthal-palotában tudok egy hasonló meglétéről, a birtokunkba került bútor egykoron a marosvásárhelyi Teleki-palotában állt és annak 1802-es leltári jegyzékén is szerepelt. Drezdában vagy Bécsben készült. Megvásároltunk továbbá egy római korból származó aranygyűrűt, illetve két, a XVI-XVII. században készült barokk széket és a hozzájuk tartozó asztalkát. Utóbbiak valószínűleg a Toldalagi-palota eredeti bútorzatának részei. Marosvásárhelyen a XX. század elején működött a Kántor-fényképészet. Szerencsére a család megőrizte az egykori, 1890-ben Bécsben készített fényképezőgépet, amelyet teljesen eredeti állapotban eladott nekünk. Az állvánnyal is rendelkező gép jelenleg is működőképes. A múzeum gyűjteményét két olajfestménnyel is bővítettük: az egyik Nicolaus Hintset, azaz Hints Miklóst, egykori királyi táblabírót ábrázolja. A család Svájcból érkezett Erdélybe, és telepedett le itt, a leszármazottak jelenleg is Marosvásárhelyen élnek. A vásárlással egyetemben a kép eredetiségét igazoló okiratok is a birtokunkba jutottak. A másik portré egy ismeretlen férfit – feltehetően az abafáji Huszár család egyik férfitagját – ábrázolja, de a kép minősége meggyőzött a mű jelentőségéről. Alkotója valószínűleg egy Barabás Miklóshoz közel álló művész lehetett. A birtokunkba került továbbá egy értékes, ón-, ezüst- és bronztárgyakból készült kollekció is. Ezek készítése igen magas szakmai tudást igényelt – Erdélyben kizárólag szász mesterek készítettek ilyen tárgyakat a temesvári, brassói, nagyszebeni és besztercei műhelyeikben, és munkáikat a török birodalomba is exportálták. 

Ami a megvásárlás körülményeit illeti, egyes darabokat gyűjtőktől, másokat műkereskedőktől vásároltuk. A műkincspiac elsősorban a kölcsönös bizalomra épül, az intézményi keretnek itt vajmi kevés jelentősége van. De megszereztük a partnereink bizalmát, így megvásárolhattuk az említett tárgyakat. Gyűjteményünk bővítésekor az egyik elsődleges szempontunk az, hogy a megvásárolandó tárgynak valamilyen szempontból köze legyen a Maros megyében, illetve Erdélyben élő három nemzetiséghez, azok kultúrájához, múltjához. Ha megfelelő anyagi háttérrel rendelkeznénk, akkor eljárhatnánk például a Sothesby's árveréseire, és vásárolhatnánk mondjuk egy Rubens-művet, de akkor sem azt tennénk. Hanem a Rubensért kért összegért vennénk egy például Munkácsy- és egy Grigorescu-festményt, mert azoknak van köze az Erdélyben élő magyarság és románság kultúrájához. Ilyen szemszögből is fontosnak találtuk az említett tárgyak megvásárlását, amelyeket immár műkinccsé nyilvánítva állítunk ki a múzeum épületeiben. A bútorokat a Toldalagi-palota kandallós termében láthatják az érdeklődők, a műtárgyakat a várban állítjuk ki a közeljövőben.