Egyelőre nem aggódik a kormányzat, hogy az idei, enyhe kifejezéssel élve is igen ambiciózus kiadási terveihez nem a tervezett iramban gyűl a pénz az államkasszába.
Egyelőre nem aggódik a kormányzat, hogy az idei, enyhe kifejezéssel élve is igen ambiciózus kiadási terveihez nem a tervezett iramban gyűl a pénz az államkasszába. Pénteken még arról beszélt a kormányfő, hogy nem érinti a kormány terveit a vártnál kevesebb bevétel, szombaton már az adóhatóság is előállt a számokkal.
Melyekről azt tartják, hogy nem szoktak hazudni – politikustól eltérően –, de nem is mutatnak jól. Az év első két havára számolva 0,9 százalékkal maradtak el a tavalyi bevételektől. Februárban 6,7 százalékos emelkedést jegyeztek az egy évvel korábbihoz képest, ami egyben azt is jelenti, hogy januárban – mely hónap adataira nem tér ki a közlemény – viszont nem törték a hatóságra az ajtót az adófizetők, ha két hónapos összesítésben még mindig elmaradnak a tavalyi bevételektől. A gond ott van, hogy ennél sokkal több kellene, mert az idei költségvetésnél a szociáldemokraták szakijai 14 százalékos adóhivatali bevételnövekedéssel számoltak, és ezenfelül még kellene találni közel egyhavi bevételnek megfelelő tízmilliárd lejt, amennyivel a múlt év utolsó két hónapjában volt kevesebb a bevétel az előirányzatnál, viszont azzal a pénzzel már számolt az új kormány programja a kiadásoknál. És akkor még szó sem esett
az uniós pályázati pénzekről, itt közel négyszeres növekedéssel számolt a kormányzat, de egyelőre nem sok adat van a valós helyzetről.
Hogy az optimista nyilatkozatoktól eltérően azért látják a gondokat odafent, arról az is tanúskodik, hogy szociális kiadásokat sem átall levágni a kormány, ahogy például februárban elzárták az otthoni beteggondozást nyújtó civil szervezetek pénzcsapját – ez a réteg amúgy is legfeljebb mozgóurnával közelíthető meg, így nem olyan érdekes a közpénzen szavazatot vásárló kormányzók számára.
Ha a reálgazdaságban élő adófizetőkről lenyúzható bőr elfogy – merthogy a helyzetet áttekintő pénteki tanácskozáson, ahol a kormányfő mellett a pénzügyminiszter és az adóhatóság elnöke is jelen volt, utóbbinak biztosan kiadták az ukázt, hogy emelni kell a bevételeket –, a nálunk érvényes szokásrend szerint először a beruházásokat vágják vissza. Könnyen lehet tehát, hogy a múlt heti megyeházi tatárjárást nem fogja pénzeső is követni, annál is inkább, mert a bajszos pártgazda jobban szereti a saját regáti udvarát gondozni. Az utolsó dolog, amihez hozzányúlnának majd, az állami bérek és egyéb juttatások, mert ha az államkasszából megvásárolt szavazóiknak csalódást okoznak, azokat egy magát esetleg időközben összeszedő ellenzék is könnyen el tudná csábítani. Mert a balkáni sikerrecept az azonnali ígéret, akik hosszabb távra szóló értelmes építkezést várnának a mindenkori kormányzattól, egyelőre nem számítanak hatalomképes politikai tényezőnek.
