Londoni színek, helyszínek

Aligha lehet szó a Maeterlinck-mese boldogsághozó csodamadaráról, noha a látvány, az ultramarinkékben pompázó büszke kakas az ember ironikus énjét mozgósítva, ezt is eszébe juttathatja. A fenti címet is ez magyarázza.

Aligha lehet szó a Maeterlinck-mese boldogsághozó csodamadaráról, noha a látvány, az ultramarinkékben pompázó büszke kakas az ember ironikus énjét mozgósítva, ezt is eszébe juttathatja. A fenti címet is ez magyarázza. De legfennebb bódult tyúkok kókadozó szívét dobogtathatja meg a boldogság reményét ébren tartó hatalmas baromfi a szobortalapzaton. A turista első benyomása, amikor a nyüzsgő tömeg fölé magasodó, szokatlan köztéri alkotást meglátja, a döbbenet. Úgy érzi, nem illik a patinás Trafalgar térre, mégis ott van, és nem dől össze a világ. Vitát, felháborodást bőven kelthetett, de 1999-től, mióta ilyen polgárpukkasztó művek kerülnek az 1841-től üres talapzatra, a tősgyökeres londoniak már megedződhettek, beletörődtek, hogy a világváros a művészi meghökkentésben is élen jár. A többszintes tér, amelynek közepén az 52 méteres Nelson-emlékoszlop és rajta a hős admirális szobra mered az égbe, ezt is kibírja. A pompás klasszicista, neoklasszicista, barokk és más stílusú épületek, paloták övezte Trafalgar-square négy sarkába tervezett hagyományos hősszobrok közül annak idején csak három készült el, a negyedik talapzat mintegy másfél évszázadon át várta, hogy végre betölthesse hivatását. Ez egy és fél évtizede következett be. Akkor döntöttek úgy a városgazdák, hogy modern szobrot helyeznek oda, tizennyolc hónap teltével újabbat, majd megint másikat. A kiválasztott monumentális térplasztikák azóta ilyen időközönként váltják egymást. A mostani legfrissebbet 2013. július 25-én leplezte le Boris Johnson, London polgármestere.

A 4,7 méter magas kék kakas alkotója Katharina Fritsch német művész. Szobrától azt várják, hogy „a hadvezérek, hős katonák komor emlékműveinek játékos ellenpontja legyen”. Az acélvázra épített üvegszálas poliészter kakas tényleg frappáns ellenpont a szökőkutas, oroszlános, óriási piactér északnyugati sarkában. Ellenállhatatlanul magához vonzza a nézőt, és biztos meg is mosolyogtatja. A szobrásznő az avatáskor elmondta, az volt a szándéka, hogy művében az emberek a megújulás, az ébredés és az erő jelképét ismerjék fel. Utólag egy másik értelmezési változat kerekedett felül. Eszerint a Hahn/Cock, ahogy a szobrot elnevezték, utalás a franciákra, akikre a Nelson vezette brit flotta 1805-ben döntő csapást mért, ami aztán Napóleon bukásához is alapvetően hozzájárult. Tény, hogy a kakas is, a kék szín is kapcsolható hozzájuk. Még egy újabb pikantéria is közszájon forog: állítólag a Hahn/Cock szó kettős jelentéssel bír németül és angolul is, a baromfi mellett a férfi nemi szervre is utal. Na, így bízzon az ember egy szoborban! De már nincs sok hátra neki, egy év és három hónap eltelt, mióta ködben, napsütésben, hidegben, melegben ott fenn kakaskodik. Ha majd eltűnik, azt hiszem, sok londoninak hiányozni fog. Ha teheti, ne hagyja ki a találkozást vele, kedves olvasó!