Letartóztatás, őrizetbe vétel (III. rész)

Az előzetes letartóztatást a büntetőeljárás első két szakaszában lehet elrendelni, vagyis mind a nyomozati szakaszban, mind a bírósági szakaszban. A jogerős döntés megszületése után, amennyiben az ítélet végrehajtása következik, természetesen bűncselekmény elkövetéséért ugyanúgy le lehet tartóztatni az esetlegesen a büntetést szabadlábon letöltő személyt, de az már nem az elbírált ügy keretében folyik le, hanem új eljárás elindítását jelenti.

A nyomozati szakaszban az előzetes, letartóztatást az ügyész javasolja, aki ezzel kapcsolatosan indokolt véleményezést kell benyújtson arra a bíróságra, amely az illető bűncselekményeket első fokon lenne hivatott elbírálni, vagy az azzal megegyező rangú bíróságra, amelynek illetékességében az őrizetbe vétel helye, a bűncselekmény elkövetési helye vagy a letartóztatást kezdeményező ügyészség székhelye van. A javaslathoz természetesen csatolni kell a nyomozati dossziét vagy azokat az iratokat, amelyek relevánsak a javasolt kényszerintézkedés szempontjából. 

A letartóztatásról külön erre a célra létrehozott szabadságjogi bírói tanács dönt (judecător de drepturi şi libertăţi). Amennyiben a gyanúsítottat előzetesen őrizetbe vették, a bíróság értesítése a letartóztatási javaslatról legkevesebb 6 órával a 24 órás előzetes letartóztatás lejárta előtt meg kell történjen. Amint a bíró megkapta a letartóztatási javaslatot, kijelöli a letartóztatási tárgyalás napját, óráját, és erről külön értesíti az ügyészséget (amely elő kell állítsa az őrizetbe vett személyt) és a gyanúsított ügyvédjét, aki lehet választott vagy hivatalból kiválasztott védő. Az ügyvédnek kötelező módon biztosítani kell a nyomozati és letartóztatási dosszié tanulmányozásának jogát a bírósági tárgyalás előtt. A letartóztatási tárgyalást kötelező módon a tanácsteremben tartja meg a bíró, a letartóztatási tárgyalást pedig kizárólag az illető személy jelenlétében lehet megtartani. Ez alól az utóbbi feltétel alól a következők kivételek: amikor a gyanúsított nem igazolja hiányát, amikor eltűnt, kivonja magát az eljárás alól, kényszerhelyzet vagy szükséghelyzet, illetve egészségi állapota miatt nem jelenhet meg vagy nem vezethetik elő. A letartóztatáskor alapvető feltétel, hogy mind a védelem, mind a vád képviselői meg kell jelenjenek. A felszólalási sorrend a következő: ügyész, védő, gyanúsított. A bíró által hozott döntések a következők lehetnek: jóváhagyja a letartóztatási javaslatot, megszerkeszti a letartóztatási parancsot és közli a gyanúsítottal egy általa megértett nyelven a letartóztatás indokait, átadva a letartóztatási parancsot is. Ugyanakkor tájékoztatni kell írásban minden, a letartóztatás ideje alatt őt megillető jogról, valamint a bíróság köteles értesíteni egy családtagot vagy hozzátartozót vagy más, általa megjelölt személyt a letartóztatás megtörténtéről, valamint a letartóztatás végrehajtásának helyéről. Ugyanakkor idegen állampolgár esetén értesíteni kell az illetékes diplomáciai képviseletet, illetve a későbbi változtatásokat is közölni kell. Amennyiben a letartóztatott személy gyámságában, védelmében, gondozásában olyan személy van, amelynek további védelemre van szüksége (kiskorú, beteg, gyámság alá helyezett vagy más személy), a bíróság azonnal értesíti a megfelelő védelmi hatóságot. Ezeknek a kötelezettségeknek a teljesítéséről jegyzőkönyvet kell felvenni. Amennyiben a letartóztatási javaslatot visszautasítják, a bíró azonnal szabadlábra helyezi a gyanúsítottat, amennyiben az őrizetben volt. Ugyanakkor létezik egy másik lehetőség is, amikor a bíró visszautasítja a letartóztatást, viszont egy másik, enyhébb kényszerintézkedést rendel el, amely állhat bírósági felügyeletből, bírósági felügyeletből és óvadék-befizetési kötelezettségből vagy házi őrizetből. Bármelyik megoldást is választja a bíró, a döntésről indokolt végzést kell kibocsátania. Az előzetes letartóztatást egyszerre legtöbb 30 napra lehet elrendelni, amelyből nem vonják le az őrizetbe vétel idejét. A letartóztatott személyre a hiányában kiadott letartóztatási parancsot akkor is végre lehet hajtani, ha ennek érdekében olyan magánhelyiségbe vagy székhelyre kell behatolni, amelynek tulajdonosa vagy jogi képviselője ezzel nem ért egyet. A letartóztatást, annak ellenére, hogy egyszerre nem lehet elrendelni hosszabb időre, mint 30 nap, 30 naponként a fentebb részletezett eljárás mellett, meg lehet hosszabbítani. Ennek maximális hossza nem haladhatja meg a nyomozati szakaszban a maximális 180 napot, de mindenképpen egy méltányos időre kell korlátozódjon. A letartóztatási végzés ellen annak elrendelésétől 48 órán belül panasszal lehet élni, amennyiben a panasztevők jelen vannak, vagy annak kiközlésétől, amennyiben ezek a személyek hiányoztak. Amennyiben a végzést nem támadták meg, a bíró vissza kell juttassa a nyomozati dossziét az ügyésznek a nyomozás folytatása érdekében. Ugyanakkor a panasznak nincs halasztó hatálya, tehát a panasz elbírálása alatt is őrizetben marad az illető személy. A panaszt a felettes bírói szervnek kell megoldani legtöbb öt napon belül. A nyomozati szakaszban egy személyt akár többször is le lehet tartóztatni, de természetesen nem ugyanazokért az okokért, csak új indokok alapján. 

(Folytatjuk)

Gogolák H. Csongor ügyvéd

office@gogolak.ro