Se té, se tova – Bölöni Domokos sorozata
(Nóták és Kortyoláció, 1896)
Demonstráció. – Igen örülök rajta, hogy ily szép számmal jöttek össze. Jele ez annak, hogy az önök becsületes és jó lelke komolyan érzi szükségét, hogy okulni és tanulnia kell a mai időben mindenkinek, ki boldogulni akar, s mivel látom, hogy a jó szándék megvan önöknél, hogy meglegyen az alkalom is, én kész vagyok önöket okítani.
Először is bemutatom, hogy a pálinka csakugyan méreg. Kérem, édes tanító úr, legyen szíves behozni a szükséges tárgyakat.
Rendelkezésre áll egy üveg meg egy kis bögre, továbbá egy veréb és egy macska. Önök csak bámulnak, hogy mi lesz itt, mire való az a bögre, a veréb és a macska?!
Most az üvegcsébe pálinkát teszek, a tanító úr a bögréből kivesz egy egeret. Az egér száját egy vékony ág segítségével felnyitom, és egy-két csepp pálinkát öntök a szájába.
A tanító úr leteszi az asztalra, s rostélyos födővel leborítja. Mint látható, az egér vagdossa magát jobbra-balra, azután utolsót sem cincogva múlik ki a világból.
Itt van egy veréb... Most még eleven, és élénken vergődik kezemben; de töltsön csak a szájába, tanító úr, egy-két csepp pálinkát, oda lesz ez is.
Ugye. A veréb hasonlóképpen kiszenvedett.
Na, most itt van ez a macska; gazdája agyon akarta ütni, mert a kamarában ugyancsak sok kárt okozott neki. A tanító úr elkérte tőle, s miután úgyis ki volt már mondva a halál felette, nem lesz kár, ha kimúl e világból.
A macska is pálinkát kap szájába, egy-két cseppel többet, mint az egér és veréb, azután el lesz bocsátva. Lám csak, szalad a sarokba, s ott vergődik egy darabig, azután felfordul őkelme is.
Íme, édes barátaim, láthatják ezekből, hogy a pálinka csakugyan méreg. Megöli a szervezetet biztosan; persze ha ezek az állatok is kiskoruktól kezdve és igen kis adagban kapták volna a pálinkát, ily’ gyorsan ölő hatással nem bírt volna rájuk. Azért nem öli meg az embert egyszerre, mert fájdalom, már kisgyermek korában, apránként kezdi el a pálinkaivást; de azért bizony csak romboló hatással van az emberi test szervezetére is. Az orvosi tudomány minden kétséget kizárólag bebizonyította már, hogy a pálinka lassan ölő méreg, s az emberi test igen sok nyavalyái, úgymint a halványság, sápadtság, rövid és nehéz lélegzés, a fulladás, a vérszegénység, az erőtlenség, éppen a pálinkaivás következtében állanak elő, s rongálják a test egészségét. Azon falvakban, melyekben a pálinkaivás el van terjedve, a lakosság renyhe, dologtalan, s még a gyermekeken is meglátszik, hogy szülőik pálinkát isznak, mert még azok is oly sápadtak, aluszékonyak és vézna termetűek, hogy szánalom is reájuk nézni; s az ilyen falvakból alig válik be katonának egy vagy két ifjú, a többi mind szűk mellű, vézna termetű, megromlott szervezetű –, s hazabocsáttatik, hogy itthon tengesse nyomorult életét; szüleitől öröklött és a pálinkaivás folytán csak növekedett nyavalyája által időnek előtte sírba taszíttassék.
Számok tragoediája. – Ezelőtt ötven évvel volt e helység lakosainak száma 2525, és ezen népességből évente elhunytak 75–100-an. Születtek pedig évenként 150–160-an. Ma már az összes népesség száma csak 1530, és ebből a majdnem felényi számú népességből meghal évenként 80–90, születik pedig évenként 45–50 gyermek. Szomorú adatok ezek, tisztelt barátaim!… Azelőtt minden száz lélekre esett 3 halott, ma minden száz lélekből meghal 6. Tehát a halálozási eset éppen kétannyi ma, mint ezelőtt ötven évvel volt, mikor a pálinkaivás nem volt még így elterjedve, mint ma.
Azelőtt született minden 100 lélek után 6, ma pedig születik minden száz lélek után 3. Azelőtt a meghaltak legnagyobb része 70–80 esztendős korú volt, ma 65 éven felüli egy sincs a holtak között, s a legtöbben 40–50 év között már elhalnak.
Ezek a számok elég világosan, elég érthetően szólnak hozzánk, s intenek bennünket, hogy a pálinkaivástól, ettől a – lélekre és testre egyaránt káros hatással bíró – méregtől őrizkedjünk.
Családapák önök többnyire mind; gyermekeiknek jobb életéért, boldogságukért élni-halni kész szülők. Ha valaki azt mondaná önök közül akármelyiknek is: sose gondolj azzal a gyermekkel, inkább azon légy, hogy az minél satnyább legyen, hogy lelkére nézve buta, testére nézve gyenge, erőtelen legyen, adj neki mérget, mely megöli őt időnek előtte, nemde megháborodva utasítanák bolond beszédével az ilyen gonosz lelkű tanácsadót; és mégis, lássák: habár nem is öntudatosan és szándékosan, de ezen bolond tanács szellemében járnak el akkor, midőn a pálinkaivás által megromlott testi szervezetek minden gyengeségeit az öröklött vérben már átadják gyermekeiknek – azoknak a szegény ártatlan teremtéseknek, kik úgy örülnek az életnek, úgy szeretnének jó egészségnek örvendve sokáig élni...
De az öröklött gyengeség s a szülők példája után megkezdett és folytatott pálinkaivás következtében – csak kínos és rövid életre vannak kárhoztatva!
Azért édes atyámfiai, gyermekeitek nevében, azoknak az ártatlan teremtéseknek nevében is, kérlek titeket arra, hogy a pálinkaivással hagyjatok fel.
Nóta. Az öreg Filótás példája. – Atyámfiai! Ugye sokat tanultunk a jó tisztelendő úrtól... Áldja meg Isten őtet, amiért a mi javunkért, boldogságunkért annyi fáradságot tesz. Hát most már azt mondom: egy sem lesz közülünk jóra való ember, aki még ezentúl is pálinkát iszik. Én azzal az emberrel nem fogok kezet soha... Adjanak kezet nekem azok, kik velem együtt éreznek, kik velem akarnak tartani.
Nóta. Az emberek egymás után sietnek kezet adni az öreg Filótásnak, ki ott áll közöttük lelkesült arccal s könnyező szemekkel...
A lelkész meg van lepetve a hatás által, s nagy örömmel nézi, mint fognak kezet az öreg Filótással mind, mind.
Amint a jelenetnek vége, felkel helyéből, és ő is kezet fog az öreg Filótással, azután így szól:
– Engem az önök lelkesedése igen meghatott, és én hiszem, hogy itt emberek vannak mindnyájan, kik az adott szót megtartják, s így máris a legjobb reménységben vagyok afelől, hogy önöket sikerült megnyernem a jó ügynek, mégis arra kérem önöket, hogy komoly meggondolás után tegyenek csak fogadást; azért gondolja meg magát mindenki, hogy lesz-e elég ereje a fogadás megállására.
Azért hát ünnepélyesen nyilatkoztassa ki mindenki, aki belátja a pálinkaivásnak az egészségre és erkölcsiségre is káros hatását, hogy tagja lesz a mértékletességi egyletnek, mely itt megalakul.
Nóta. Tanító úr: – Alulírottak, meggyőződvén a pálinkaivásnak mind az egészségre, mind a néperkölcsre káros hatásáról, saját önelhatározásunkból fogadjuk, hogy a pálinkaivással felhagyunk, s arról másokat is lebeszélni igyekezünk. Jeléül ennek és fogadásunk komoly voltának megerősítésére, ezen sorokat aláírjuk. Kelt S-falun okt. 2.
Nóta. „Úgy segéljen bennünket Isten, amint ezt meg fogjuk állani, nem maradt el egy is a jelenlevők közül, aláírtuk azt mind.”
Nóta. A lelkész ekkor megköszöni – rövid szavakkal – ezen nemes elhatározásból folyó s a jövőre áldásosan kiható tettüket, s azzal szép rendben átballagnak az iskola helyiségéből – a pálinkamérőbe, ahol előbb még adósságaik fizetésére szoríttattak volna, de immár a kölcsönsegélyző egylet megalakulásával tartozásaik rendeződvén, a befizetéseket vállalva s lemondva a pálinkaivásról azomba’ még ráköltik azt a nehány krajcárt, széles koccintások közepette megválasztják a lelkész urat elnöknek, a tanító urat pénztárnoknak, s az öreg Filotást legelső választmányi tagnak.
Nóta. Felolvastatik továbbá az erdélyrészi bortermelők raktára részéről Weiszburger József kisküküllő-megyei bortermelő levele Budapestről (József-körút 33., Rákóczy-térrel szemben): „Van szerencsém a nagyérdemű közönség becses tudomására hozni, hogy természetes hegyi borok, rizling, muskotály, csemege és aszú borokat tartok raktáromban, azonkívül cognac, rum, szilvórium, baraczk-pálinka, baraczk-likőr, mindennemű bel- és külföldi pezsgőket és likőröket. Megrendelések pontosan és díjmentesen házhoz szállítva eszközöltetnek.”
Nóta. Mutatvány-kortyoláció után vidám generál kénálkozás és kanternáció.
