Tovább folyik a rendeletbotrány: a hírhedt 13-as kapcsán az alkotmánybíróság szerint a DNA túllépte a hatáskörét, viszont a büntetőjogot módosítani célzó rendelettel kapcsolatos ügyészségi vizsgálatot másik vádhatóság folytatja tovább.
Tovább folyik a rendeletbotrány: a hírhedt 13-as kapcsán az alkotmánybíróság szerint a DNA túllépte a hatáskörét, viszont a büntetőjogot módosítani célzó rendelettel kapcsolatos ügyészségi vizsgálatot másik vádhatóság folytatja tovább. Messze még a válasz arra a kérdésre, hogy lesz-e ebből a mindinkább politikai cirkuszból egy hiteles büntetőjogi reform?
A taláros testület döntése kapcsán a szenátus elnöke már lemondatná a DNA főügyészét. Csakhogy a jogállamról folytatott szónoklataiban arra nem tér ki, hogy őt magát hamis tanúzással vádolják egy, a napokban érdemi szakaszba lépett perben. Ha elítélik, magyarán hazudozásért, abból sem fog különösebb gondot csinálni, elvégre alsóházi kollégájának is van már jogerős ítélete választási csalásért. Egyszer netán majd lesz olyan, szigorúan sürgősségi rendelet is, amely azt fogja szabályozni, hogy parlamenti házelnöki pozícióra pályázni sem lehet priusz nélkül? Nem lepődnénk meg rajta egy olyan országban, ahol nem a hírhedt 13-as volt az első példa a politikusok saját hasznára alkotott jogszabályra.
A rendeletháború jogi csatamezején most arra várnak, hogy az alkotmánybíróság tegye közzé döntésének indoklását is. Abból annak is ki kéne derülnie, mint írják egyes szakértők, hogy a taláros testület hogyan gondolta a kormány döntéseinek törvényességi felülvizsgálatát elvégezni, amikor ennek a kilenctagú, a törvényhozás két háza és az elnöki hivatal által delegált bírói testületnek nincs saját vizsgálati szerve?
A politikai töltettől sem mentes jogi vitákból az talán tisztázódni fog valamikor, hogy a mindenkori kormányzat saját haszonra alkotott rendeletei kapcsán melyik vádhatóság, és hogyan léphet fel. Csakhogy az adófizetőnek, aki azt várja el, minden joggal, hogy a politikai és intézményes szférák szakemberei jól működtessék az államgépezetet, ez messze nem elég, mert jól látható, hogy a büntetőjogban bőven vannak olyan vadhajtások, amelyeket le kellene nyesni. A legjobb példa erre a katolikus líceum esete, ahol adminisztratív hibákból kreáltak korrupciós ügyet, és ebbe most már szülőket és iskolás gyerekeket is belekevernek. Még ha az ügy utólag le is cseng azzal, hogy nem emelnek vádat, a korrupcióellenes ügyészségnek nehéz lesz lemosnia magáról a politikai nyomásgyakorlási eszköz bélyegét. Bár azoknak, akik ebben az ügyben a szálakat a háttérben húzogatják, vélhetően ez a legkisebb gondja, sőt, jól is jön nekik, ha ez a vádhatóság lejáratja magát. A törvénykezésnek az ilyen vadhajtásoktól való megtisztítása még annyira sem érdeke egy olyan politikumnak, amelynél a zavarosban való halászás inkább érdem, mint szégyen. De hogy ez időben megváltozhat jobb irányba, arra a társadalomnak a 13-asra adott válasza jelenti a reményt.
