Bárhogy is próbálják szépíteni a helyzetet, a koronavírus teret nyer Romániában is. De akkor lesz valóban nagy baj, ha a betegség azon társadalmi rétegek körében is felüti a fejét, ahol sem igény, sem lehetőség nincs a higiéniás, azaz az egészség megőrzését szolgáló szabályok betartására. Amit korábban a kanyaró elterjedése is igazolt.
Mivel a koronavírusnak a száraz köhögés mellett az egyik legfontosabb tünete a magas láz, nagyon fontos, hogy a lázat pontosan mérni tudjuk. Kérdés, hogy van-e mivel. Sok családban feltehetően őrzik még a jó öreg, kicsit lassú, de megbízható higanyos lázmérőt, ahol viszont kis- és nagyobb gyermekek vannak, ott valószínű, hogy rátértek a digitálisra. Ahol nincsen lázmérő, vagy hirtelenjében nem kerül elő, irány a gyógyszertár, hiszen nem illendő lázmérőt kölcsönkérni. A lábadozás időszakában, amikor úgy éreztem, hogy belázasodtam, kedves ismerősömet bíztam meg, hogy vásároljon egyet. Hamarosan meg is érkezett a kínai gyártmányú kicsi ügyes lázmérővel. Igen megörültem, hogy elmondása szerint egy-két percen belül mutatja a testhőmérsékletet, sőt hangjelzéssel is figyelmeztet. Nos, ez utóbbira hiába vártam, és amikor tíz perc után kivettem a hónom alól, a kijelző 35,9-es testhőmérsékletet mutatott. Már-már azt gondoltam, hogy tótágast áll bennem a világ, és a hőemelkedésnek érzett állapot helyett kihűlőben vagyok, de lenullázva a kijelzőt, egyik családtagomon is próbát tettünk, akinél jelezte a korábban már mért értéket, majd ugyancsak 35,9-et mutatott. A műveletet többször újrakezdtük, de a fok nem változott. Bár elkezdtem szedni a lázcsillapítót, amikor úgy éreztem, hogy délutánonként továbbra is égek össze, maradék erőmet összeszedve visszamentem a gyógyszertárba, és megkértem, hogy próbáljuk ki a helyszínen, mert lehet, hogy valamit nem jól csinálok, vagy az elem gyengült ki benne. A próba megtörtént úgy, hogy a fiatal hölgy forró vizet hozott egy pohárban, amitől a lázmérő azonnal 41 fokot mutatott, majd kijelentette, hogy az eszköz jó. Megszégyenülve kullogtam haza, de amikor hónaljban újrakezdtem a mérést, továbbra is kitartott a 35,9 fok mellett, holott már egyre rosszabbul éreztem magam, és lázcsillapító gyógyszerhez folyamodtam. Másnap újra visszamentem, nem a 18 lejért, hanem a pontos lázmérés miatt, de ezúttal sem jártam sikerrel. Egy szomszédos patikában érdeklődtem, hátha kaphatnék egy jó minőségű lázmérőt, de a hölgy felvilágosított, hogy csak kínai gyártmányút tartanak, azt viszont nem ajánlja, keressek egy márkásabbat. Majd felvilágosított, hogy feltehetően gyermekeknek szánt lázmérőről van szó, amit szájban kellett volna használni.
Másnap az ellenkező irányba indultam el. Egy látványosan körbereklámozott gyógyszertárban a patikus vagy gyógyszerész asszisztensnő megmagyarázta, hogy a higanyos lázmérők helyett most alkoholos eszközöket forgalmaznak, és műanyag sapkát húzva rá be is mutatta, hogy csak azzal szabad lerázni, és biztosított arról, hogy jó kis lázmérőről van szó. Akkor már influenzás is volt a családban, tehát duplán szükség volt a lázmérőre. Otthon diadalmasan tettem ki az asztalra, bár, amikor a használati utasításra néztem, csalódva láttam, hogy ugyanabban az országban készült, mint az első. Hónaljban tartott öt perc után nem mutatott semmit, de tíz perc elteltével sem. Újra öltöztem, és visszagyalogoltam a gyógyszertárba. A hölgy ránézett a lázmérőre, és megállapította, hogy eltört benne a kis csövecske, amin az alkohol közlekedik, és megszidott, hogy biztosan durván bántam vele, hiszen amikor ő rázta a műanyag sapkával, nem hallotta a zörgést, ami a meghibásodására utalt volna. Aztán durván rám szólt: mit képzelek, hogy ő visszaveszi, amit én elrontottam, a saját fizetéséből fogja kitenni a lázmérő árát, ha újat ad helyette. Nem szálltam vitába vele, de megfogadtam, hogy azt a gyógyszertárat messziről elkerülöm.
Este vidéki gyógyszertárban dolgozó ismerősömmel találkoztam, aki megerősítette, hogy az említett két lázmérőnek nagyon gyenge a minősége, és ők is, mivel sokszor megjárták, mostanában odaadják a kliensnek, hogy helyben próbálja ki, és ha jól mér, csak akkor kerül sor a vásárra, a selejtet ugyanis szó nélkül visszaveszi a cég, amelytől az árut kapták. Ennek tudatában a következő nap a város legnagyobb választékot ígérő központi gyógyszertárában próbálkoztam. Ahogy beléptem, azonnal mellettem termett egy fiatal hölgy, és érdeklődött, hogy mit szeretnék. Amikor magyarul mondani kezdtem, erélyesen kijelentette, hogy beszéljek románul. Először azt gondoltam, hogy továbbmegyek, de mivel nehezemre esett a járás, maradtam. Odakísért a polchoz, és az üveg mögött mutatta meg a lázmérőket, azt a kétfélét, amivel már pórul jártam. Megjegyeztem, hogy csak akkor vásárolom meg, ha kipróbálhatom. Dühösen nézett rám, hogy mit gondolok, beteszem a feltételezhetően izzadt hónom alá a lázmérőt, amit véleménye szerint használat után fertőtleníteni kell. A fertőtlenítést illetően egyezett a véleményünk, az viszont meglepett, hogy a város híres gyógyszertárában ilyen járványos időszakban nincsen egy permetnyi fertőtlenítőszer. Nem részletezem tovább, a lehető leggyorsabban távoztam, és utolsó reményként a volt Kossuth utca sarkán levő patikában próbálkoztam. Kedvesen, előzékenyen szóltak hozzám, a gyógyszerésznő egy márkás, a másik kettőnél alig néhány lejjel többe kerülő lázmérőt hozott, és természetesnek vette, hogy ki akarom próbálni. A próba sikerült, és a lázam azóta az enyhe torokfájással együtt elmúlt, ezt a lázmérő is pontosan tükrözte.
Viszont azóta is azon gondolkozom: ha történetesen egy koronavírussal fertőzött ember járja meg ezeket az utakat, hány embertársának adhatta volna tovább a fertőzést.
Bár elismerem, hogy bennem lehet a hiba, és nem tudom a digitális eszközöket megfelelően kezelni, és feltehetően „diót török” a vékony nyakú alkoholos lázmérővel, ekkora járvány kezdetén jobban oda kellene figyelni arra, hogy a gyógyszertárakban is olyan minőségű termékeket kínáljanak, amelyek kiállják a próbát, és amelyek márkája szavatolja a minőséget. Az egészségügyi eszközöket árusító szaküzletek ugyanis közel sem olyan gyakoriak, mint a patikák.
*
Ugyanakkor azt is elismerem, hogy a lázmérőknél sokkal nagyobb probléma, hogy a gyógyszertárakból alapvető gyógyszerek hiányoznak hetek óta, és nincs honnan beszerezni azokat a pajzsmirigy-, cukor- és más betegségekben szenvedőknek. Az exminiszter asszonytól – akit a „cirkuszt a népnek” eljárás jegyében megalázó módon hurcoltak a rendőrségi fogdából a kórházba és vissza –, sokkal inkább ezt kellett volna számon kérni, hiszen emberek ezreinek egészségével játszani a megvesztegetés vádjánál sokkal súlyosabb mulasztást jelent.
