Szép karácsonyi ajándékkal lepte meg a versbarátokat Kovács András Ferenc. Az elfeledett, majd éppen KAF-nak köszönhetően pár évtizede újra felfedezett, és különböző lapokban ismét olvasható erdélyi költő, Lázáry René Sándor (1859–1929) több mint hatszáz verset tartalmazó hagyatékából válogatott és tett közzé egy kedvderítő, mutatós kötetet. A posztumusz kiadvány, a csíkszeredai Bookart Hajdú Áron tervezte új könyve, Lázáry 1899 és 1919 között született költeményeiből gyűjt egybe harmincötöt. Az életmű felfedezője, kutatója, gondozója prelúdiumot írt a válogatáshoz, ebből is tudhatjuk, hogy hosszú évek óta foglalkoztatja a szövegkorpusz időigényes földolgozása, s e munka folyamata közelről sem zárult le. Mindenesetre a mostani kötetet hasonló, illetve ennél terjedelmesebb újabbak követik majd a jövőben. Kovács András Ferenc előszavának utolsó bekezdése ilyen vonatkozásban is előrejelzés erre: „Mementóként prelúdiumot próbáltam írni egy posztumusz, magányos verseskönyv elé – viszont ez a Lázáry-válogatás is voltaképpen prelúdium csupán valamiféle reménybeli máshoz: a megsejtetthez, a teljes egészhez. Részkérdés marad még, hogy mi és mennyi mutatható föl ígyen egy immár elfeledett lírai életműből? Erre a könyvre különben az adott elszalaszthatatlan alkalmat, hogy idén százhatvan éve született, és szintúgy idén kilencven éve halt meg az, aki ezeket az egykori költeményeket írta – s talán csak bennük, általuk él, bolyong még Lázáry René Sándor.”
A kötetből a Múzsa is bemutat egy verset.
