(Marosvásárhely, 1919. november 5-én. Bizonytalan dolog.
Aztán mégis, sokszor lemásoltam, helyben, közeli barátaimnak,
de eljuttattam Tordára, Kolozsvárra, Zilahra, Aradra, Váradra,
Szatmárra és Nagybányára, Szegedre, Debrecenbe, s talán még
Budapestre is, de nagy titokban, roppant titkosan, némelykor csak
az „Alexandros”, ám esetenként az eléggé rejtélyesnek tűnő
„Lazarus Renatus” szignóval is körültekintően ellátván… Persze,
hiába – megkésetten, visszhangtalanul.)
*A Lázáry René Sándor: Néhány egykori költemény című Bookart- kötetből. Válogatta és közzéteszi Kovács András Ferenc
Gyulai Líviusz Sepsiszentgyörgyön… A 2021-ben elhunyt Kossuth-díjas grafikusművész Barót szülöttje volt, szüleivel 1946-ban települt át Magyarországra. Ott vált elismert alkotóvá, és léphetett a Nemzet Művésze címmel kitüntetettek sorába. Március 17-én az Erdélyi Művészeti Központ székhelyén nyílt kiállítása a 7. Székelyföldi Grafikai Biennálé kiemelt kísérőrendezvényeként. A megnyitón az EMŰK vezetője, dr. Bordás Beáta, Ferencz S. Apor, a biennálé kurátora, Képíró Ágnes művészettörténész és Szepessy Béla grafikusművész, a tárlat kurátora méltatta az életművet. A reprodukción a Nagymamák tengerpartja című metszet (1974).
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
