Főtereken landoló űrhajók, lila és zöld egyszeműek, zsebre vágható robotelefántok – a ’70–80-as évek fiatal nemzedéke valahogy így képzelte el a XXI. századot.
Főtereken landoló űrhajók, lila és zöld egyszeműek, zsebre vágható robotelefántok – a ’70–80-as évek fiatal nemzedéke valahogy így képzelte el a XXI. századot. Arra azonban biztos, hogy a leggazdagabb fantáziával megáldott gyerek sem gondolt, hogy pár évtized leforgása alatt a láthatatlanná válás, változtatás lehetőségével „gazdagodik” a világ. Azt meg pláne nem sejtette senki, hogy ez a képesség nem a nyilvánosság tereit uraló, hanem éppenséggel a szerényebb körülmények között élő társadalmi szereplők sajátossága lesz. Azoké, akiknek nincs virtuális arcuk – köztudott, hogy aki nem facebookozik, nem is létezik igazán –, és azoké, akik az online utcákon át nem élt száguldást a hétköznapi „menetben” sem kívánják bepótolni. Nem egészen új keletű jelenség az, hogy aki két lábon és nem négy keréken jár a földön, azt szinte – vagy teljesen – láthatatlannak tekintetik. Parkolót parkolóra épít a városvezetői jóakarat, közben az úttest is szélesedik – mint nemrég a Kossuth utcában -, hiszen a gépkocsiknak kell a hely, mit számít, hogy a gyalogosok mozgásteréből mindjárt semmi sem marad. A hierarchiával a villanyrendőrök is tisztában vannak, jóval több ideig piroslanak, mint „zöldellnek”, így a nehezebben, netán tolókocsival közlekedők nem biztos, hogy időben célba érnek. Aki gyalog jár, annak nem annyira sietős, várakozhat – szoktak ilyenkor legyinteni az okosabbak. Pedig – függetlenül attól, hogy sofőrként vagy gyalogosként rójuk a kilométereket – belénk ivódott, hogy rohanni kell, mert a huszonnégy óra túl kevés, és akkor is lelépünk a járdáról, ha a zöld lámpa visszaszámlálója már az egyjegyűeket villogtatja. Gyakran látni, hogy kisgyerekes szülők gyerekükkel együtt rohannak át az úttesten. Ennél nagyobb felelőtlenséget nehéz elképzelni, hiszen a gyerek elsősorban a szülői példából tanul. Annál is veszélyesebb ez a sietősdi, mivel ahány szabálytalankodó járókelő, legalább annyi sebességőrült gépkocsivezető akad. Múlt héten csak a megyében ezernél is több személyt bírságoltak meg gyorshajtás miatt, és nem biztos, hogy a pénzbüntetés elvette a kedvét a drága autókkal ralizóknak a további törvénysértéstől. Aki az otthonról kapott zsebpénzből veti oda a bírságot, annak biztos, hogy meg sem kottyan. Ezért van szükség fokozott járókelői elővigyázatosságra. A – kisjövedelműség mellékhatásának is tekinthető – láthatatlanság állapota ellen aligha van ennél biztonságosabb védekezés.
