Las Vegas-i varázslat

Bengáli tigrisek, hüllők, tevék, lámák, jak, zebu és egy fehér oroszlán, illetve díjazott artisták várják a marosvásárhelyi közönséget április 5-éig, péntekig délutánonként 6 órától a Promenada Mall parkolójában. A Las Vegas cirkusz idei turnéjának második állomása Vásárhely, a magyar, román, szerb, lengyel művészek alkotta csapat Kolozsvárról érkezett városunkba. A különleges műsorszámokban bővelkedő előadásról a szervező és házigazda szerepét betöltő, erdélyi származású Hritcu Emőkével beszélgettünk, aki a nagyérdemű előtt ismeretlen, állandó mozgásban levő világ mozaikdarabkáiból is felvillantott párat.

 

– Mit tudhatunk a csapatról?

– A szerb tulajdonban levő Las Vegas cirkusz családi vállalkozásként született,  öt-hat nemzedék vitte tovább. Mostanra az új generáció is készülődik, egy 7 éves fiúcska is hamarosan belép majd a produkciókba. Ő zsonglőrnek tanul, és már kidobja a négy labdát. A tigris- és oroszlánidomár lengyel származású. Azt a produkciót mutatja be a vásárhelyi közönségnek, amellyel évekkel ezelőtt a monte-carlói fesztiválon Aranybohóc díjat nyert. Ez a cirkuszi világban olyan rangú kitüntetés, mint a filmművészetben az Oscar-díj.

– A látvány szépsége mellett mi a különlegessége a vadállatokat szerepeltető műsorszámnak?  

– Az, hogy a tigris és az oroszlán, ez a két erős „egyéniségű” állat egyszerre van jelen a színpadon. A legnagyobb tigrisfajként számon tartott bengáli tigrisek, szám szerint három, és a megjelenésében, járásában, testtartásában is méltóságteljes, Európában talán egyedülálló, 300 kilós fehér oroszlán produkciója nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtt közönségnek is szól. A tigrisek nagyon okos, ugyanakkor rendkívül makacs állatok, ha viszont valakinek sikerül bebújni a bőrük alá, ha valakit megszeretnek, olyanná válnak, mint a kiscica. Az idomár bot nélkül dolgozik, játszik velük, meg is puszilja őket, és csak engedetlenség esetén kerül elő a figyelmeztetés tárgya, egy rövidke pálca. A tigrisek nagyon szeretik a tapsot, éppen ezért az idomár gyakran kér tetszésnyilvánítást a publikumtól, az ugyanis ösztönzőleg hat az állatokra. Ami pedig az oroszlánt illeti, a műsorszámból majd egyértelművé válik, hogy ő az idomár  legjobb barátja.

– A nagyvadaknak a betanítás mellett, gondolom, a napi táplálásuk, gondozásuk is kihívásnak számít.

– A tigrisek és az oroszlán 30-40 kiló húst fogyasztanak naponta, kedvencük a csirke, de a marhahúst is szeretik. Ami a gondozásukat illeti, a ketrecüket állandóan takarítani kell, és arra is oda kell figyelni, hogy mindig legyen friss vizük. Naponta pár tíz liter vízre van szükségük. A tigriseknek nagy a mozgásigényük, így a kifutójuk is nagyobb, mint az oroszláné, aki szívesebben lustálkodik naphosszat.  

– A műsor sztárjainak számító nagymacskák produkciója mellett még mit láthatunk?

–  Lesz hüllőshow krokodillal, kígyókkal, leguánnal, varannal, illetve színre lépnek az egzotikus műsorszám szereplői, a tevék, lámák, a jak, a zebu és a zebra is. Egy másfél éves zebracsikónk is van, ő egyelőre még nem szerepelhet a produkciókban, de a szünetben ő is megjelenik, és majd fotózkodni lehet vele. A zebrákkal egyébként nagyon óvatosan kell bánni, rúgnak és harapnak, igazi vadállatok, de a kis zebra, mivel – a többi állatunkhoz hasonlóan – a cirkuszban született, annyira megbarátkozott már az emberekkel, hogy a gondozója jelenlétében simogatni is hagyja magát. Az előadást négy lipicai ló műsorszáma is gazdagítja. 

– Beszéljünk az artistákról!

– Lesz egy érdekes produkció tányérokkal, amit a cirkusz szakácsa mutat majd be. Ezt a műsorszámot nagyon szereti a közönség, talán azért is, mert már évek óta eltűnt a cirkuszi előadásokból. Emellett lábzsonglőrködésre is sor kerül. Idén csatlakozott a csapathoz Johnny bohóc, aki egy amerikai turnéról érkezett a Las Vegashoz. Amerikában nem sátorban, hanem hatalmas stadionokon zajlanak a cirkuszi produkciók, így Johnny 80-100 ezres publikumot szórakoztatott. 

– Mi az, ami miatt valaki, aki nem született bele a cirkuszi világba, beleszeret ebbe a létformába?

– Mindig más helyen vagy, más emberekkel találkozol, megismered a különböző vidékeken élők szokásait. Így megtapasztalhatod mindazt, amit az iskolában tanultál. De magának a műsornak is megvan a varázsa, a semmihez sem hasonlítható hangulata, az, hogy itt minden él, lélegzik, nem a tévében vagy számítógép képernyőjén látjuk. Nagyon összetartó a csapat is, hiszen senki sincs otthon, magunknak kell mindenhol otthont teremtenünk. Rendszerint márciusban találkozunk, és a szezon végén, novemberben veszünk búcsút egymástól. Mi sohasem nyaralunk, csak telelünk. De ez a vándorlét egy olyan szabadságérzetet ad, hogy amikor végre hazatérünk, az első, otthon töltött hónap után már nem találjuk a helyünket, már indulnánk újra valamerre.