Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Sok az útinapló. Interneten, sajtóban, blogon, folyóiratokban. Mióta járványügyi szigorítások korlátozzák az utazást, talán még több is, mint azelőtt. Sokan így kompenzálunk, emlékezve, képeket felmutatva próbáljuk enyhíteni a világjárás hiányából fakadó nosztalgiáinkat. Könyvek is sűrűn születnek ennek köszönhetően. Az egyik legújabb a Láng Orsolyáé, a Pályamatricák*. Szokatlan alakú, majdhogynem négyzetes, vaskos, közel kétszáz oldalas kiadvány. Nem bédekker formátumú. A benne olvasható írások sem mutatnak bédekker jelleget. A szerző író, költő, képzőművész, animációs filmrendező, sokoldalú, komplex személyiség, utazásaiban, a látottak, tapasztaltak felmutatásában hiába keresünk nála olyan céltudatosan rendszerezett, hasznosan felhasználható információözönt, amilyet a hagyományos útikönyvek tartalmaznak. Nem is várunk el tőle ilyesmit. Színes egyéniségét, sajátos világlátását és stílusát, egyéni észrevételeit, reflexióit szeretnénk viszontlátni ebben a kötetben is, és a könyvet olvasva, a fotók előtt elmerengve nem kell csalódnunk. Vannak olyan olvasók, akik már ismerhetik ezeket a térben és időben megkötésektől mentesen, szabadon csapongó írásokat a kolozsvári Helikon Pályamatricák című rovatából, de így együtt a 21 kispróza és a 70 fotó meggyőzőbben, erőteljesebben győz meg arról, hogy utazni érdemes, élvezetes élményt kínál, megéri felvállalni a vele járó nehézségeket, kiadásokat, kellemetlenségeket is, ezáltal belső kalandozásra, önmagunk jobb megismerésére is nagyobb lesz bennünk a késztetés.
Aránylag friss utazásokon társulhatunk Láng Orsolyához, de elkísérhetjük gyermek- és diákkora kedves helyszíneire is, rácsodálkozhatunk felmenőire, főleg a nagyszülők sorsára, időnként itt-ott feltűnnek szülei, testvérei és sok-sok olyan idegen vagy alkalmi ismerős, akikkel a kiruccanásain került kapcsolatba, akik egyengették, terelgették az útját, bármerre járt. És sokfelé megfordult, Almástól Makaóig, Szatmártól Sibenikig, Vásárhelytől Konstancáig, Bukaresttől Isztambulig, Pejától Portóig, Bračtól Göttingenig. Ezen az utóbbi helyen, az alsó-szászországi híres egyetemi központban egy egész hónapot tölthetett, a könyv második fele ezt a várost mutatja föl tüzetesebben. Máshol csak pár napot töltött, vagy még annyit sem, de az esetek többségében hivatalos úton volt, nemzetközi költői találkozókon, filmfesztiválokon, ami bizonyos tekintetben megkönnyíti a szokásos utazási hercehurcát. És kapukat is megnyit a látogató előtt, lehetővé tesz találkozókat különleges, nehezebben megközelíthető emberekkel. Az ilyesmit Láng Orsolya ki is használta, de nem ezért érdekes, olvasmányos, derűs ez a könyv. Attól az, amit ő lát meg, ő dolgoz fel magában, és láttat a maga Láng Orsi-s módján. Személyes jegyekkel, ironikusan, kissé elidegenítve, feketén-
fehéren. Különös, és bizonyára véletlen, de mintha mindig ősszel, utószezonban, októberben, novemberben kelne útra. Fotói nem az ilyenkor megörökíthető őszi ragyogást lepik meg, noha a tenger szépsége mellbevágón őt is elbűvöli, felvételei arra vallanak, hogy a clair-obscure, a fény-árnyék hangulattöltetének a híve. Feketében, fehérben véli felmutathatóbbnak és hatásosabbnak a tradíciókban is gyökerező helyi sajátosságokat, különlegességeket. A szerző jó megfigyelő és jó emlékező, a látszólag jelentéktelen apróságok sem kerülik el a figyelmét, sokszor azokból kiindulva jut el az emberiséget általánosan érintő kérdésekig. És akarva-akaratlanul, mindegyre eszünkbe juttatja a szinesztéziát. Szagok, illatok, hangok, színek kísérik útjain, és idéznek fel benne régi mozzanatokat, embereket, történéseket.
Ne keressünk szabályszerűséget ezekben a pályamatricákban, inkább a véletlen, mint a tudatos megtervezés jelölte ki a könyvben szereplő színhelyeket, de ezek a képzeletbeli lehúzós képek jól tükrözik, miként ível felfelé Láng Orsolya többrétű pályája. De persze a Lector Kiadót is dicséri a kötet, amely ismételten bizonyítja, hogy szerkesztői milyen jó érzékkel találják meg a figyelemre érdemes témákat és szerzőket, és mekkora gonddal igyekeznek a nagyközönség elé vinni azokat.
*Láng Orsolya: Pályamatricák. Útirajz, Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2020