Kulcsos házak mint turisztikai vállalkozás

Tizenkét évvel ezelőtt egy dán vállalkozó, Torben Schreiber a Dicsőszentmártonhoz közeli Bogácsra „tévedt”, ahol szomorúan tapasztalta, hogy a szászok által épített és elhagyott település házai mivé lettek a kivándorlást követően.

Fotó: Vajda György

Tizenkét évvel ezelőtt egy dán vállalkozó, Torben Schreiber a Dicsőszentmártonhoz közeli Bogácsra „tévedt”, ahol szomorúan tapasztalta, hogy a szászok által épített és elhagyott település házai mivé lettek a kivándorlást követően. Eldöntötte, több házat vásárol fel volt tulajdonosaitól, majd rendbe téve turisztikai vállalkozást kezdeményez. Ez mintegy 10 évig működött. Annyira, hogy messze földön híre ment. Jelenleg üresen állnak a vendégfogadó házak. Az előállt helyzetről kérdésünkre a Schreiber’s Kft. adminisztrátora, Titi Sălcianu számolt be lapunknak. S míg Bogácson leállt a turisztikai vállalkozás, addig a szomszédos Kundon és az attól nem messze fekvő Székelyvéckén virágzik.

A Schreiber tour éveken át repülőgép-bérjáratok (charter) igénybevételével 50-es csoportokat nyaraltatott egy-egy hétig Bo-gácson. S bár a környéken a romos szász templomon és néhány borházon kívül nincsen egyéb látnivaló, vonzó heti programot sikerült összeállítani, aminek alapján a vendégek felkeresték a parajdi sóbányát, ellátogattak Segesvárra, Marosvásárhelyre, a zsidvei borpincékbe (küküllővári kastély), ezenkívül volt folklórest és szekerezés is. S amint lenni szokott, nem elég, ha van jó program, megfelelő szállás és ellátás, ha nem működik jól az infrastruktúra, bajba kerülhet a vállalkozás, bármennyire elhíresült a bogácsi nyaralás, hiszen volt olyan, amikor Romániát a dánok csak Bogácson keresztül „azonosították be” a nagyvilágba. A krachot a bérjárat megszűnése okozta. Mintegy két évvel ezelőtt csődbe ment a Kimber Air légitársaság, amely a járatot működtette. A Malév és a Wizzair nem vállalta fel, hiszen nem volt érdekük. Míg az előbbi gazdasági nehézségekkel küszködött, az utóbbi a fapados járatainak köszönhetően „nem volt rászorulva pluszutakra”. Torben Schreiber végül eljutott az SAS svéd légitársasághoz, amely csak úgy vállalta el a járatok működtetését, hogy Marosvásárhely helyett Bukarestben landolnak a gépek, onnan a nyaralókat buszokkal hozták Bogácsra. Tavaly így négy csoportot szerveztek, de a hosszú buszozás miatt sokan már a dán turisztikai ügynökségen lemondták a helyfoglalást. Az idén már nem érte meg a cégnek, hogy személyzetet tartson fenn. A házak rendbe téve, kulcsra zárva várják a megoldást, az újabb vendégeket.

Ehhez hasonló rendszerben adnak ki kulcsosházakat Kundon. A Zöld Völgy (Valea Verde Resort) vállalkozást 1994-ben indította a németországi Jonas Schafer, akinek korábban lemezkiadó cége volt, amelyet 10 millió euróért adott el. Először mezőgazdasággal foglalkozott, majd felvásárolta az üresen maradt szász házakat. 2004-ben költöztek Kundra, 2005-től indították be a turisztikai vállalkozást, miután néhány, korábban a szászok által lakott házat rendbe tettek, berendeztek. Négy házat és egy panziót működtetnek. A célközönségük külföldiek, elsősorban németek, azonban megfordultak itt amerikaiak is, cégvezetők, bankárok, ismert zenészek, menedzserek. Leginkább a szolgáltatás minőségéért és azért keresik fel Kundot, mert itt el lehet bújni a világ szeme elől.

Elsősorban magyarországi vendégeket fogadnak a székelyvéckei – hasonló rendszerben működtetett – kulcsosházakban. Fekete Pál, a község polgármestere vásárolta fel a régi házakat és alakította át vendégfogadókká. Nemcsak a házak, hanem a település is új külsőt nyert az évek során, hiszen az érdeklődés azóta sem csappan. Jó lenne, ha nálunk is országosan összehangolt program alapján működtethetnék a kulcsosházas rendszert (Magyarországon több mint két évtizede működik a Falusi Vendégfogadók Szövetsége), amely nemcsak a vállalkozóknak, hanem az egész közösségnek hasznot hajtana, mi több, akár a bogácsi példából kiindulva, jó hírnevét keltené az országnak, a környéknek. A turizmus igazán csak rendszerben működik, ha ez megbomlik, mindenki veszít. Kár.