Küküllő mente, a domborzat szülte borvidék

Április 29-én, a Sapientia EMTE marosvásárhelyi campusa volt a XVIII. Erdélyi Szőlőhegyek Borverseny házigazdája. A versenyre beérkezett mintegy kétszáz borminta közül a legtöbb a Küküllő menti dombvidékről érkezett. Nem föltétlenül a közelség miatt.  Az erdélyi borászat e fontos eseménye késztetett arra, hogy próbáljak némi magyarázatot adni arra, hogy miért is válhatott a Küküllő mente Erdély egyik igen jelentős – ha nem éppen a legjelentősebb – borvidékévé.     

Az Erdélyi-medence nyugat-délnyugati részén fekvő Balázsfalvától keletre terjed el  a  bacchusi  tájak egyik legszebbike, a Küküllő menti dombvidék. Nevét a törökös hangzású Nagy- és Kis-Küküllőtől, e két legerdélyibb ikerfolyótól kapta, ám hírnevét elsőrendű minőségi fehérborainak köszönheti. Minőség szempontjából Erdély – s talán az egész Románia – egyik legjelentősebb borvidéke. Ez utóbbi kijelentésemen igencsak elcsodálkozhatik, aki a vidék meteorológiai állomásainak 8,5 és 8,9oC közötti sokévi átlaghőmérsékleti adatait ismeri. A szőlő ennél hőigényesebb növény. 

Tudni kell azonban, hogy a meteorológiai állomások, ahol ezeket a hőmérsékleteket mérik, a völgyek aljában, többnyire a folyók alsó, ármentes, csaknem vízszintes teraszán, vagy a közvetlen  fölötte  húzódó, ugyancsak sík, második, harmadik teraszán találhatók. Az északi félteke 46-os szélességi körén elterülő Küküllő mentén az ilyen vízszintes vagy ahhoz közeli területekre a napsugarak sohasem érkeznek/érkezhetnek  merőlegesen. Még a június 21-i nyári napforduló déli óráiban, amikor a Nap legmagasabban van a látóhatár felett, sugarai akkor is ferdén érkeznek a vízszintes felületekre. Egy-egy sugárnyaláb így nagyobb területen oszlik meg, mintha merőlegesen érintené a felszínt. Kevesebb hőenergia jut  az egységnyi (pl. négyzetméterenkénti) területre, gyengébb a felmelegedés,       gyakoriak az őszi és téli ködös hőmérsékleti inverziók. A híres Küküllő menti borokat adó szőlőt nem ilyen helyeken termesztik, hanem a déli, délkeleti, délnyugati és nyugati kitettségű, kedvezőbb sugárzási viszonyokat élvező, jobban felmelegedő domboldalak meredekebb, felső és középső, ködmentes, sajátos helyi éghajlatú – topoklímájú – részein szüretelik. Ilyen pedig sok található a Küküllők mentén. Ezekről kerültek ki a sok nemzetközi borversenyen aranyérmeket nyert, igen kellemes zamatú fehérborok. Domborzat szülte borvidék a Küküllő mente. Különleges domborzati  sajátosságainak köszönheti létét. A Marosvásárhely – Nyárádszereda – Erdőszentgyörgy – Székelykeresztúr vonaltól lefelé a nagyobb vízfolyások (Maros, Nyárád, a két Küküllő)  kelet-nyugati irányúak. Valamennyinek igen szembetűnően  aszimmetrikus a völgye, ami abban nyilvánul meg, hogy a jobb oldali, délre néző lejtőjük rövid és meredek. Déli órákban – a lejtő meredeksége és alakja (domború, homorú vagy  egyenes) szerint merőlegesen vagy csaknem merőlegesen érintik a napsugarak. Verőfényes helyeknek nevezi a köznyelv. Velük ellentétben, a bal oldali, északra tekintők hosszan elnyúlóan lankásak, hűvösebb lejtők.

A fővölgyek aszimmetriája miatt jelentősebb, hosszabb mellékpatakok, kevés kivételtől eltekintve, csak bal oldalukon alakulhattak ki. De e dél-észak irányba tartó patakok völgye is többségében aszimmetrikus: jobb oldali lejtőjük rövid és meredek, a nyári délutánokon csaknem merőlegesen érik a napsugarak; szőlőtermesztésre kiválóan alkalmasak, míg bal oldali, keletre néző lejtőjük lankásan elnyúló, hűvösebb, akárcsak a fővölgyeknél. 

A geológiai szerkezet következményeként  kialakult domborzati aszimmetria tette lehetővé  a sík területekhez képest sokkal előnyösebb besugárzási viszonyokat  biztosító, jobban felmelegedő, meredekebb verőfényes domboldalak gyakoriságát. Igen-igen kedveznek a szőlőtermesztésnek  e domboldalak nyár végi s őszi sugárzási viszonyai. Fontos szerepük van a borok kiváló minőségének kialakításában. Erzsébetváros környékén, a Nagy-Küküllő mentén – doktori disszertáció készítése céljából végzett, több éven át tartó mérések tanúsága szerint (Filip 1974) a déli és nyugati kitettségű lejtőszakaszok évi közepes hőmérséklete, a  lejtőszög nagyságától függően, 10-12oC között változik. Olyan értékek ezek, amelyek tudatában most már érthető lehet mindnyájunknak, hogy miért is válhatott jelentős borvidékké a Küküllő menti dombvidék. Borvidékké  válása  az itteni domborzat aszimmetriájára vezethető vissza.   

Ha már minőségről esett szó, ne feledkezzünk meg a vidék kőzettani felépítéséről, talajtani adottságairól sem. Az amúgy vízszinteshez közeli településű, sűrűn váltakozó, különböző szemcsézettségű és változatos, gazdag ásványi összetételű kőzetrétegek e meredek domboldalokon mind felszínközelbe kerülnek. Mállástermékük  s a rajta képződött talaj változatos ásványi anyaga igencsak fokozza az itt termesztett szőlő s a belőle készült borok minőségét. Mi más, ha nem ez adja meg a Küküllő mente borainak párját ritkító különleges, zamatát, erejét?      

Az április 29-i XVIII. Erdélyi Szőlőhegyek Borversenyhez hasonló megmérettetések remélhetőleg hozzájárulnak/ hozzájárulhatnak idővel  a Küküllő menti borvidék nemes nedűinek világszerte ismertté válásához is.  Ne tekintse ezt senki valamilyen lokálpatrióta túlzott elvárásának. Néhány évvel ezelőtt a messzi Izlandon tanúja voltam egy, a világ minden tájáról összesereglett tudós társaságban, amikor a  Kis-Küküllő menti  Zsidveről vitt fehérleányka és tramini boromat a francia, spanyol és olasz borokkal egyenrangúnak tartották, de voltak, akik még azok elé rangsorolták. Márpedig a csaknem ötven országból származó minden résztvevő, a találkozót szervezők felkérésére,  vitte magával hazája háromféle borát Új-Zélandtól Kaliforniáig, Dél-Afrikától Németországig.  Igaz, nem szakmai borversenyen történt mindez, csupán csak  egyszerű, ám  világot járt „amatőrök” társaságában. 

Bocsáttassék meg nekem, ha írásom itt-ott némi lokálpatriotizmusról árulkodik, de  nem tagadhatom meg Küküllő mentiségemet.

Dr. Jakab Sámuel