Középkori matricák és ötvöskellékek

Nagyon értékes XIV. századi, hazai viszonylatban egyedi régészeti leletegyüttest mutatott be szerdán Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, Sófalvi Szabolcs, Marosszentgyörgy polgármestere és Sabău Emil, aki a marosszentgyörgyi erdőben bukkant rá a régészeti kincsekre. A Maros Megyei Múzeumban bemutatott középkori tárgyak eredetét szakemberek állapítják majd meg. 

 

A megtaláló törvényesen és becsületesen járt el

Az április 30-án felfedezett tárgyak egy aranyműves, illetve egy feltehetően ötvösmester műhelyéhez és készletéhez tartozó eszközök: matricák, szerszámok és néhány olyan tárgy, amelyet ebben a műhelyben állíthattak elő. Ezeket egy olyan személy rejthette el a Szászrégen – Marosszentgyörgy – Jedd – Segesvár közötti régi úton, aki valamilyen okból kifolyólag nem tért vissza, s a tárgyak a földbe ásva maradtak évszázadokon át. Sabău Emil szatmári útépítő mérnök a tárgyakat a föld alatt 20-30 cm-es mélységben detektorral találta meg. 

Sófalvi Szabolcs polgármester, miután ismertette a feltárás történetét, elmondta: – Polgármesterként büszke vagyok, hiszen községünknek nem csak jelene és jövője van, hanem gazdag múltja is. Ugyanis az utóbbi évek ásatásai során nagyon sok régészeti kincs került a felszínre. Ezek a tárgyak hozzájárulnak ahhoz, hogy a történelmünket hitelessé tegyék. Ez fontos, hiszen gyermekeinknek is ismerniük kell a múltat, hogy a jövőben eligazodhassanak. Aki nem ismeri a történelmet, arra van ítélve, hogy újraélje azt. Marosszentgyörgyön olyan középkori tárgyakat találtak, amelyek Közép- és Kelet-Európában egyediek – fogalmazott a polgármester, és külön kiemelte azt a becsületességet, ahogyan a törvényes előírásoknak megfelelően Sabău Emil építőmérnök eljárt. A tárgyakat szombaton – a május elsejei hosszú hétvégén – találta meg, s át is adta, nem rejtegette őket, hogy a későbbiekben a feketepiacon értékesítse. Így nem rejtegetett családi kinccsé, hanem közkinccsé vált, törvényes úton került a hivatalba. 

 

Ritkaság ilyen sok tárgy egy helyen

Soós Zoltán múzeumigazgató még aznap szemrevételezte a tárgyakat. 

– Telefonon hívtak, a megtaláló hangjából éreztem, különleges tárgyakról van szó. A régész meg a szakember kíváncsisága arra sarkallt, hogy elmenjek megnézni a leleteket. Nagy részük még nem volt megtisztítva, föld volt rájuk rakódva, alig látszottak. Amikor a matricákat megpillantottam, tudtam, hogy egyedi darabokról van szó. A romániai törvények előírják a detektorok használatának a módját. Ha ezeket nem régészeti lelőhelyen használják, akkor az engedélyek beszerzése után a „kincskeresés” hobbiként űzhető. Rengeteg ilyen engedélyt bocsátottak ki Romániában. Sabău Emil törvényesen járt el, hiszen azonnal értesítette a hatóságokat. Az aóátvétel után megkezdődött a tárgyak megtisztítása és restaurálása. Ezután következik a tárgyak osztályozási procedúrája, ami azt jelenti, hogy egy minisztériumi bizottság kincstári vagy gyűjteményi darabbá minősíti ezeket. Jó néhány közülük kincstári tárgy lesz. Tény, hogy középkori lelőhelyeken ilyen mennyiségben nagyon ritkán fordul elő ennyire értékes leletegyüttes. Azok az ötvösmesterek, akik ezeket a tárgyakat készítették, nyugat-európai műhelyekben tanultak. A fémötvözetből készült matricák nagyon ritkák, a Magyar Nemzeti Múzeumnak két, a zágrábi múzeumnak egy matrica van a birtokában, a most talált gyűjtemény pedig öt matricát tartalmaz. A matricák mellett szerszámok is vannak: két olló, amivel a fémlemezt vágták, egy fogó, több ezüsttörmelék, nyersanyagként használt ezüsttömbök, ezüstgyűrűk, -karikák és egy feszület. A középkori matricákat ruházati kellékek, díszek előállítására használták. A matricák között vannak olyanok, amelyeket zarándokjelvények készítésére használtak. Az egyik matricán például Szent Márk oroszlánábrázolása, amelynek a középkorban különös erőt tulajdonítottak. Az ezüst- vagy rézlemezre applikált figurákat ruhára varrták, hogy az ártó, rontó szándéktól, átkoktól, betegségektől megvédje az embereket. A másik matricán Szent Szerváciusz ábrázolása látható, aki Erdélyben nem volt olyan népszerű. Ő a maastrichti zarándokhely szimbóluma. 

Különös, hogy erdélyi kontextusban megjelenik ez a szimbólum, hiszen Erdélyben csak egy – a keresztényszigeti – templom védőszentje – mondta a múzeumigazgató, és arra is kitért, hogy a megtalálót a törvények értelmében pénzjutalom illeti, ezenfelül a kincstári tárgyak értékének 45 százaléka. 

A tárgyakat ezután értékelik fel a szakemberek. A titkos helyszínen a közeljövőben a régészek leletfeltáró ásatást végeznek. 

A Maros Megyei Múzeum a sajtónak bemutatott tárgyakat a jövő évi Múzeumok éjszakáján mutatja be a nagyközönségnek.