A szállítási miniszternek az autópályákkal kapcsolatos emlékezetes kijelentése nyomán készült egy lajstrom a folyamatban levő sztrádaépítésekről az utóbbi másfél év szociáldemokrata-liberális kormányzatának idejére nézve.
A szállítási miniszternek az autópályákkal kapcsolatos emlékezetes kijelentése nyomán készült egy lajstrom a folyamatban levő sztrádaépítésekről az utóbbi másfél év szociáldemokrata-liberális kormányzatának idejére nézve. Az egyik hírportálon olvasható elemzés szerint e kormányok eredménye saját idejükben kezdett és átadott sztrádaméterben nulla.
Ami lehet siker is és kudarc is, attól függ, merről közelítjük meg. Ha a minden bizonnyal még sokáig emlékezetes elszólás irányából, akkor bizony jókora siker kéne legyen, mert az illető logika szerint ha nincs sztráda, nem migrálnak el tőlünk a vállalkozók, és megmaradnak a munkahelyek.
Ám ha a 2016-ban hatalmat érő választási ígéretek, majd az ezek nyomán készült első kormányprogram felől nézzük, amelyről azt ígérték, hogy vesszőre pontosan be fogják tartani, akkor méretes bukás. A koalíció első kormányprogramjában egyebek mellett tételesen az állt, hogy csak a minket közelebbről érintő erdélyi projektek közül 2017-ben befejezik a Szászsebes és Torda, valamint a Lugos és Déva közti szakaszt.
Ez még úgy sem sikerült, hogy az utóbbi útvonalon könnyítésnek a hatalomátvételkor már gyakorlatilag kész volt egy 15 km-es rész, ahol csak az avatószalagot kellett elvágni. De nem áll jobban az akkori kormányprogram közúti infrastruktúrára vonatkozó részében szereplő többi projekt sem, az is kétséges, hogy ez a kormányzat a mandátuma végéig legalább egy ilyen munkálatot be tud fejezni. Valószínűleg akkor sem menne nekik, ha tényleg akarnák, mert a jó munkához hozzáértés is kellene.
De jól láthatóan a kisebb gondjuk is nagyobb nemcsak a sztrádaépítésnél, hanem lehetne még sorolni azokat a szakterületeket, ahol a mandátuma feléhez közeledő kormányzat nem tartotta be a szavát. És nem azt láttuk, hogy a program vesszőig való betartásának elmulasztása miatt hullottak volna fejek, itt csak az repült, aki a vezéri kegyekből kiesett. Ebben a kormányzatban a szolgai talpnyalás a teljesítmény fokmérője.
Csak az a baj, hogy a helyükre törekvők sem biztos, hogy jobban dolgoznának. Ha volt itt olyan kormányzat a rendszerváltás óta, amely tálcán kínálta a magas labdákat egy rátermett ellenzéknek, hát ez a mostani volt a leginkább az. És nemigen akadt több a túloldalon a tarsolyokban egy-egy bizalmatlansági indítványnál, senki nem mutatott fel összefüggő programot arról, hogy mit tenne másként, még az sem, aki az eddig leszerepelt pártokétól lényegileg eltérő politizálás ígéretével került be a porondra. Pont ezért a mai bizalmatlansági indítvány is esetleg egy új epizódszereplőt hozhat a bolhapiacra, lényegi változásról álmodni is kár.
