Alig értek véget az önkormányzati választások, a nagypolitikában már fújdogál az őszi választási kampány előszele.
Alig értek véget az önkormányzati választások, a nagypolitikában már fújdogál az őszi választási kampány előszele. Ezt csak a parlamenti vakáció tompítja valamelyest, szeptemberben azonban ezerrel indul a kampány.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) máris bizalmatlansági indítvánnyal fenyegetőzik amiatti aggodalmában, hogy a kormány privatizálni akarja a stratégiai vállalatnak tartott Salromot. Mivel még emlékszünk a ’90-es évek végi magánosítási lendületre, nem csoda, ha mindenki trükkös privatizációt gyanít az ügylet előkészítésében. Ugyan az elmúlt években több nagyvállalat magánosítása bizonyult teljes kudarcnak (a Posta, a Vasúti Társaság, a Petromidia, stb.), de néhány esetében (Electrica, Romgaz, Nuclearelectrica) a többségi részvénycsomag megtartása mellett is nagyot kaszált az állam. A PSD indítványára fogadta el a képviselőház a környezetszennyezésnek kitett településeken élő polgárok előrehozott nyugdíjazását lehetővé tevő törvényt, ami a Marosvásárhelyen és a 8 kilométeres körzetében élőkre is vonatkozik. Aztán észre lehet venni, hogy meglendültek az útinfrastruktúrát korszerűsítő beruházások, az építkezések elkezdése-folytatása azonban nem azt jelenti, hogy rendezték a területek tulajdonviszonyát. Megszületett a szupermarketek termékstruktúráját módosító jogszabály (amivel Brüsszellel is szembemegy az ország), és akcióba léptek a szakszervezetek. Tegnap a közalkalmazottak egyik érdekvédelmi szervezete hirdetett sztrájkot, jövő heti, meghatározatlan ideig tartó folytatást ígérve. Szeptemberben nagy valószínűséggel további tiltakozásokra kerül sor az egységes bértörvény alkalmazásáért. Úgy tűnik, a már elég hosszú ideje „etetett” köztisztviselőknél betelt a pohár, és választások előtt akarják kieszközölni a fizetésemelést, valamint egyéb kedvezményeket. Időzítetten sztrájkolnak.
A pártokon belül – ha a nyári szabadságolások el is veszik az élét – már folyik a harc a bejutó helyekért. A megyében sincs másként. Ki „helyzetből” kampányol, például nagy buzgalommal visszaszolgáltatási ügyeket piszkál a Felső-Maros mentén, ki újoncként próbálja fellobbizni magát a listára. Mások viszont a kedélyeket borzolják még jóval a tanévkezdés előtt Marosvásárhelyen. Ezúttal nem táblaügyben vagy névadás miatt, hanem a katolikus gimnázium tulajdonviszonyának, az oktatási folyamat helyzetének feszegetésével. Mindig van ugyanis egy iskolaügy – ha nem Bolyai, Bernády, akkor Rákóczi –, amit kiválóan fel lehet használni viszálykeltésre, főleg választások előtt. Csakhogy azt a bizonyos kilógó lólábat már egyre többen látják, a régi recept nem biztos, hogy ezúttal beválik.