Középiskolások a színház nyílt napján
Ma ki lenne közöttünk Bánk bán?
Szeptember 22-én a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban tartotta a Tompa Miklós Társulat az ötödik nyílt napokat. A társulat egyúttal ezzel ünnepelte a dráma napját is. Az egynapos eseménysorozat több érdekes programot foglalt magába, mint például kulisszajárás, középiskolás diákok számára beavatószínház, melyben a színészek Katona József Bánk bán című drámáját ismertették, beszélték át, de részt lehetett venni Aranka György szobrának megkoszorúzásán és egy kvízen is.
A fiatalságot leginkább megfogó tevékenység a beavatószínház volt, egyaránt volt érthető és izgalmas mind azoknak, akik olvasták a művet, mind azoknak, akik még nem. A beszélgetés során nem csak az alaptörténetet lehetett elsajátítani, de a szereplők tetteire is magyarázatot kaphattak a diákok. A beszélgetés felállása egyszerű volt: minden szereplőt megtestesített két-két színész, saját asztalánál elmondta a történetét, a szemszögét, hogy milyen emberi tulajdonságot, élethelyzetet testesít meg. A színészek igyekeztek minél inkább a mai emberre is kivetíteni Katona József karaktereit.
Ki lehet ma Biberach? Az az érdekember, aki mindenben benne van, de lényegében semmiben, aki mindig úgy oszt tanácsokat, hogy soha ne kelljen belemártania a kezét a tényleges tettekbe. Helyes volt az a döntés, hogy II. Endre kegyelemmel engedte el Bánk bánt, felesége gyilkosát? Miért érzett túlzott hatalomvágyat Gertrudis? Mennyire akarnak a nők vezető helyzetbe kerülni napjainkban, és miért? Vajon Bánk bán hogyan tudta volna másképp megoldani a házasságában történő kellemetlenséget? Elfogadott lenne ma a tény, hogy valaki féltékenységből vetemedik akár gyilkolásra? Miért van még ma is jelen az idegengyűlölet, amelyet Petúr bán képviselt a műben? Hogy tudná ezt a társadalom mellőzni? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket boncolgattak a színészek-diákok egyaránt.
Az előadás minden szempontból tökéletesen kielégítette a résztvevők tudásvágyát, a könnyed, családias hangulatban történő beszélgetések minden kétséget felülmúló segítséget tudtak nyújtani a mű megértésében. Esetlegesen új nézőpontra világított rá egy-egy szereplő belső gondolatmenete. Egyedüli kellemetlenség, ami bosszankodásra adhatott okot, hogy sokszor az idő, amit a tanulók a karaktereknél töltöttek, nem volt elegendő, esetenként függőben maradt egy-egy gondolat, vélemény.
Összességében az esemény mindenki számára maradandó élményekkel és tudással zárult, fiatal és idősebb is egyaránt tanulhatott az ott hallottakból. Mindenkinek érdemes elgondolkodnia a fent említett kérdéseken, hiszen Katona József drámaműve, a Bánk bán nem csak az 1213. év eseményeit, nem is a megjelenés évét, 1819-et taglalja, sokkal inkább az örökkévaló jelent, a mai ember cselekedeteit, gondolatait, felfogását.
