A július 29-re tervezett megmozdulásra az egész országból toborozzák a résztvevőket, és nyílt levélben kérték Klaus Iohannis államfőt, hogy ne hirdesse ki a közigazgatási törvénykönyvet.
Miközben a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak erősítését szorgalmazta az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) konferenciáján Magyarország képviselője, hangsúlyozva, hogy a nemzeti kisebbségek többségi társadalomba integrálása a kollektív jogok megadása nélkül csak asszimilációhoz vezethet, integrálódni pedig csak közösségként szabad, hiszen csak a közösség képes megőrizni anyanyelvét, kultúráját, önazonosságát, a centenárium évében Romániában a hatóságok zaklatják, sorra bírságolják a székelyföldi vezetőket a közösségi szimbólumok szabad használata miatt. Sőt, sajtóhírek szerint a székelyföldi románok civil szervezetei Bukarestben készülnek tüntetni a még ki nem hirdetett közigazgatási törvénykönyv ellen.
A július 29-re tervezett megmozdulásra az egész országból toborozzák a résztvevőket, és nyílt levélben kérték Klaus Iohannis államfőt, hogy ne hirdesse ki a közigazgatási törvénykönyvet.
A Har-Kov-szindróma tehát ismét feléledőben van. A Hargita, Kovászna és immár Maros megyei románok nagy hirtelen megalakult civil fórumai ismét aggódnak. Több dolog miatt. Szerintük ha életbe lép a törvénykönyv a parlament által elfogadott formában (önkormányzati döntéssel a 20 százalékos küszöbérték alatt is biztosíthatók a kisebbségi jogok), a magyar nyelv hivatalos státuszt kap, ami autonómiához, közvetve pedig a románok elnyomásához vezet. Elfogadhatatlannak tartják, hogy a magyar nyelv kötelező legyen a prefektusi hivatalban, illetve a minisztériumoknak alárendelt helyi intézményekben. Ez szerintük oda vezethet, hogy etnikai enklávé alakul ki az ország szívében, és a három említett megyében a románoknak esélyük sincs a túlélésre. És persze a riogatás – hogy a románoknak meg kell tanulniuk magyarul – sem maradhat el…
Visszaköszön tehát a rendszerváltás utáni HarKov-retorika, a székelyföldi románok félelmeinek kifejezése. Ha nem az anyanyelvhasználati küszöbtől, akkor a restitúciótól, az önrendelkezés gondolatától, a székely szimbólumok használatától, iskolaalapítástól, és egyáltalán mindentől, amit a romániai magyar közösség fontosnak tart megmaradása, önazonosságának megőrzése szempontjából. A ’90-es években előszeretettel használt revizionizmus és irredentizmus szavak kissé kikoptak, az autonómia fogalma azonban továbbra is vörös posztó.
Az „elnyomástól” félő székelyföldi románok szerint a kisebbségi jogok Romániában az új kódex előírásai nélkül, így is bőségesen szavatoltak, ezek bővítése ellen tüntetni kell. Az a baj, hogy száz év sem volt elég ahhoz, hogy félelmeiktől megszabaduljanak, hogy a centenáriumi év a kölcsönös tisztelet jegyében teljen. És lehet, hogy még egy újabb évszázad is kevés lesz ehhez.
