A Kis-Küküllő mente székely népviselete

Az 1930-as évektől kezdve a magyarsárosi női viselet megszínesedett, s hosszában megrövidült. A fejkendő továbbra is készen vásárolt delinszőr, beleszőtt selyemmintával; a fiataloké fehér virágmintával. Az ing a régi maradt, bebújós, tászlis gallérú, a bő ujjat mandzsetta zárta le két gombbal, s a négy-négy levarrott lerakást a mellhasíték mellett fehér csipke díszítette. Megmaradt a fekete bársonylájbi is, szélén fekete, cikcakkosan varrt szalagszegéllyel, később divatba jött a drapp, kék, zöld szövetlájbi, szimplán, szegetlenül, rövidre szabva, karcsúsítva. A legalsó pendelynek kombinészerű vállrésze volt, alja szűkre szabott szőttes vagy gyolcsanyagból készült, erre borult rá a bő alsószoknya, s a táncban, forgáskor az alsó, szűk takarta a testet. A fersing ugyanis lábszárközépig ért, a térdet takarva, tarka, bolti anyagból, a lájbiéval egyezően. Fekete klottszegély volt az aljától háromujjnyira, felette egy-két sor fekete zsinór. A szövet-, parkét-, kartonszoknyákat ráncolva viselték. A legünnepibb bársony- vagy szövetszoknyát csak templomba vették fel. 1950 után kerek kötényt is viseltek, még melles kötényt is, körloknival selyemből, ünneplőnek, többnynire egyszínű, színes, magában mintás anyagból. Megmaradt a lékri viselete is, tarka, színes anyagból. A bordó bársonyszoknyához például rózsaszín selyemkötényt kötöttek, szögletes szabással, négy hajtással az alján. Híres varrónők voltak: Tóth Márici, Tóthné Máté Júlia, Czerán Irma. Még él közülük a 89 éves Zsold Annus néni. Ezt az 1930 után viselt ruhát tekintik a magyarsárosi igazi népviseletnek. Az 1962-ben beindult kollektív gazdaság hozta be a nők kivetkőzését. Polgári ruhákat varrattak, a leányok levágatták a hosszú hajukat.

Bundát Dicsőszentmártonban varrattak, az 1960-as években, ez derékon alul ért. 

Sajnos a kultúrcsoportok nem a viseletükben szerepeltek. A vegyes kar, amelyet Pálfi és Patakfalvi tanárok vezettek, az eredeti, tászlis inghez fekete szövetlájbit, szoknyát, zefíranyagból varrt csipkebetétes kötényt hordott. A kórus 1952-ig működött, s újraindult Nagy Endre lelkész idején, Iszlai László kórusvezetővel, de már négy-öt éve szünetel. A tánccsoport szintén leállt, de korábban a piros szoknya-lájbi, fehér kötényből álló, ún. „székely ruhát” varratták meg. Remélhetőleg, ha a kulturális élet újraindul ebben a szép faluban, a saját, eredeti viseletüket veszik elő mintául a szereplésekhez.