Király László ötvenkét verse

A számot alighanem nagybetűvel kellett volna írnom, mert könyvcímet kezd. De ha jobban átgondolom, ilyen kötet nincs is. Már hogyne lenne, ha a kezemben tartom, élvezettel lapozgatom, és amikor belelapozok, egykettőre bele is mélyedek. Király László versein nem lehet csak úgy hirtelenjében átszáguldani. De örülni mindenképpen lehet a váratlan, különleges ajándéknak. A szokványos formátumú verseskötetek méretét meghaladó füzet egyszerűségében is impozáns, ünnepi jelleget ölt. Talán azért is, mert 80. születésnapja kapcsán mostanában igen sokat hallottunk, olvastunk közkedvelt Kossuth-díjas költőnkről. November végén a Múzsa oldalain is hosszú interjúban köszöntöttük Székely Ferenc Holdfényben farkasok című írásával. És külön évfordulós kiadvány, számtalan jubileumi köszöntő, egy őt méltató egész Helikon-szám meg jókívánságok valóságos áradata jelezte a szakma és az olvasók Király László iránti hódolatát. De bár az Ötvenkét vers jól beleillene az említett méltatások sorába, nem új keletű kiadvány. Hivatalosan talán nem is lehet annak tekinteni, hiszen mindazok az adatok, amelyeket egy kötetben közölni szoktak – kiadó, szerkesztő, megjelenés időpontja stb. – nem szerepelnek benne. Vagyis nem a széles nyilvánosságnak szánták. Ebben a kérdésben napokig bizonytalan voltam, ugyanis a versválogatást ünnepi csomagolásban a Népújság szerkesztőségében hagyta a nevemre valaki. Pár napja jutottam hozzá, azóta próbáltam kideríteni, kinek köszönhetem ezt az ajándékot, amelynek értékét számomra jelentősen növeli a szerző aláírása. Közben persze a „habent sua fata libelli” (a könyveknek megvan a maguk sorsa) klasszikus bölcsesség is többször megkísértett. Nem is véletlenül, derült ki utóbb, amikor felhívtam az említett interjú készítőjét. Sóváradon kapott Király Lászlótól néhány ilyen példányt, hogy lepje meg velük barátait. De az előzményeket tekintve húsz évet kell visszaugornunk az időben. Akkor döntött úgy a költő és a kilencvenes évektől az anyaországba áttelepült kiváló grafikus, festő Finta Edit, hogy közös kötettel jelentkeznek. Az Fiumei ablakok címmel el is készült, a Timp Kiadó gondozásában látott napvilágot. Finta Edit verses és Király László képes könyve keresett kiadvány lett azóta, a könyvgyűjtők antikváriumokban vadásznak rá. De a tény, hogy a nyomda ördöge sohasem nyugszik, mielőtt még a szöveget és a képeket társították volna egymással, a verseket már egybegyűjtve kinyomták. A hibás változatot utóbb megsemmisítették, de pár példány a verses variánsból a költőhöz eljutott. Ez a szóban forgó füzet története. Régi és újabb Király-versek vannak benne. Egyet közülük most bemutatunk olvasóinknak.  

Király László

Források

De miből írjátok ti a verseket?!

Valóban: miből? – ezt nem ártana tudni.

Láttam barátomat,

egy idegpusztító gyönyörű hétvégén

a Jeu de Paume múzeumban

odaroskadni egy Renoir elé.

Miből írjuk verseink, nem tudom.

De abban a boldog roskadtságban megtudtam,

miből írja ő a novelláit.

Nem árulom el senkinek.

Lehet, valahol, valamikor figyelnek engem is.

Ülök egy kép előtt.

Utolsó útjukra kísérem barátaim.

Hallgatok egy zenét, amitől elnémulok.

Időnként meglep a nyugtalanság:

ki ilyenkor lát, mindent megtudhat rólam.

Miből írják a költők a verseket?

Nyarak nyargalnak, őszök szövődnek,

egyre sűrűbben, váratlanul.

S az elvégezetlen dolgok nyomasztanak.

Látom, ahogy ültök – barátok, nem-barátok –,

s tartásotokról valamit mondani

mindig remélem – van idő.