Kincsfeltárás, értékátadás

Kibédi történelemkönyv a jövőnek

Múlt vasárnap mutatták be Kibéden a Nézz vissza reménnyel! című kötetet. A helyi Borbély Emma által kiadott könyv azt mutatja fel, mit adott a nemzetnek ez a település az első világháborúban. Nem hadtörténeti szakkönyv, hanem inkább egy ablak a jövőre – hangzott el a méltatások során.

A nagy érdeklődés övezte könyvbemutató a szerző unokája, Korondi Zsófia által előadott katonadalokkal és a helyi fiatalok néptáncával kezdődött, míg a magyar királyi marosvásárhelyi 9. honvéd huszárezred hagyományőrző csapata tagjai közül Jankovics Ferenc huszárkapitány szólalt fel és énekelt katonadalokat.

 Kell-e ilyen ember egy-egy közösségbe, kell-e egy-egy olyan munka, amelyet nem feltétlenül szakember végez? – tette fel a kérdést Borbély Emmára és az általa kiadott könyvre utalva Berekméri Árpád Róbert marosvásárhelyi történész, a kötet szakmai mentora. A válasz egyértelműen igenlő, hiszen egy helyi személy, akár helytörténész, jóval mélyebbre tud ásni egy közösség múltjában, mint egy történész. Kötetében Borbély Emma visszanyúlt a közösség életébe, megvizsgálta, hogy milyen kultúrája és történelme volt az adott közösségnek, de azt is, hogy milyen előzményei voltak az első világháborúnak. Hiszen Erdélynek nincs még egy települése, amely ekkora áldozatot hozott volna a hazáért: Kibédről több mint hatszáz személyt mozgósítottak, és vittek a világháború keleti, majd olasz frontjaira. Amit a hadtörténészek leírtak a világháborúról, azt Borbély Emma egyszerűsítette, és hozzátette mindazt, amit Kibéd adott a háborúnak. Nem szintézist végzett, hanem aprólékos helyi munkát, mindenkit meglátogatott, minden érintett családdal elbeszélgetett, megvizsgálta, hogyan élték meg egy évszázaddal ezelőtt a falu lakói a világháború veszteségeit. A kötet érdekessége, hogy belekerült a hagyományőrzés is, a szerző fontosnak látta beemelni ide a marosvásárhelyi 9. honvéd huszárezred hagyományőrzőinek munkásságát, mert értéket képviselnek, amit érdemes és át kell adni a gyermekeknek – méltatta a kiadott munkát a történész. Kiemelte, hogy a kötet végén hasznos adattárat találunk, a szerző a magyar történelemnek a világháború utáni időszakát is vizsgálta Trianonig, de értékes fényképanyag is van benne.

 Máthé Dalma szavalatát követően Dósa Sándor polgármester méltatta Borbély Emmát, aki nem kibédi születésű, de évtizedek óta itt él, és agrármérnökként, kistérségi vezetőként és a helyi Seprődi János Művelődési Egyesület vezetőjeként is a falut szolgálta. A most megjelent könyv aktualitását az adja, hogy a szomszédságunkban háború zajlik. Európának új békepolitikára van szüksége, mert „békét szeretnénk, de nem ismerjük a jövőt” – fogalmazott. A kibédiek nem feledték el hőseiket, és ez a hétvégi esemény nem egy egyszerű könyvbemutató, hanem jele annak, hogy lesz jövője a magyarságnak a Kárpát-medencében, Erdélyben, Kibéden – tette hozzá.

 Csontos János, a magyar királyi debreceni 2. honvéd huszárezred hagyományőrző egyesület örökös tiszteletbeli elnöke nagyon nagy jelentőségűnek találja a kötetet, amely révén Kibéd szembesül a múltjával, és megismerheti hőseit, akik a maiakért adták életüket. A 110 éve kitört első világháború nincs kellőképpen méltatva a magyar történelemben, de ez a könyv erre hívja fel a figyelmet. A jövőnek szól, mert reménnyel tekint a jövőbe, de ehhez ismerni kell a múltat is – figyelmeztetett a debreceni volt országgyűlési képviselő, aki szerint ez a nap a hazaszeretetről, értékteremtésről és -átadásról szólt a településen. Hagyományőrző lovas huszárként Csontos János köszöntötte a jelen levő hagyományőrző huszárokat, akiknek a magyar alaptörvény egy-egy példányát is átnyújtotta.

 A Brassóban élő Bölöni Krizbai Melinda felszólalásában nagyapjára is emlékezett, aki 16 évesen bevonulva megjárta a világháborús frontokat, mielőtt Kibéden lett volna tanító. A pontos, tartalmas kutatást méltatva úgy érzi, ez a könyv tisztelgés Kibéd jelene, múltja és jövője előtt, amely az adatok valós kősziklájára épülve a falu igazi kincse is egyben.

 Emberfeletti munkának nevezte Borbély Emma könyvét Fazakas Miklós, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezetének elnöke; a szerzőt mint embert méltatta, aki munkáját szolgálatnak tekintette, s ezzel szeretetet adott és kapott. A könyv messze túlmutat Kibéden, 610 katona üzen általa egy nőn keresztül, ami egy csoda, és a kötet nem is a múltra, hanem a jövőre nyitott ablakot – mondta.

Lenne folytatása

„Mindenki legyen büszke ősére és múltjára” – kérte a jelenlevőktől a meghatódva felszólaló Borbély Emma, hozzátéve, hogy azzal a szándékkal készült ez a munka, hogy szolgálja azt a közösséget, ahol fél évszázada él. Ez a mű igaz történelem, valóság és nem szépirodalom, mert tele van halállal és szenvedéssel. Hiteles adatokat tartalmaz, de nem csak száraz adatokat közöl, számára az ember a fontos ebben a könyvben, azzal a kegyetlen múlttal is, amit a háború okozott a közösségnek és a világnak. Végül köszönetet mondott családjának és mindenkinek, akik hozzájárultak a mű kiadásához, de köszönettel tartozik a több mint félszáz adatközlőnek is, akiknek egy része időközben el is hunyt.

 Arra is emlékeztette a helyieket, hogy elkezdte a második világháború vizsgálatát, már 160 kibédi katona adatait megszerezte, ezért a jövőben még számos családot fel fog keresni, hiszen szeretne egy hasonló kötetet kiadni arról az időszakról is.

 A szerzőt unokáinak egy része énekkel és virággal köszöntötte, a rendezvény végén a közönség a himnuszainkat énekelte el a helyi világháborús hősök tiszteletére. A könyvbemutató előtt és után az érdeklődők egy gazdag hadászati gyűjteményt is megtekinthettek a művelődési otthon előterében és nagytermében – Tamás Gellért, a szovátai 15. Mátyás huszárezred hagyományőrző egyesület tagja katona-, huszárviseletet és fegyvereket tett közszemlére.

Gazdag adattár

Amint arról már lapunkban is beszámoltunk, Borbély Emma öt éve kezdte el helytörténeti kutatásait, aztán figyelme a világháborús hősökre irányult, és elkészítette a kibédi katonák jegyzékét. A falu 610 személyt adott a hazának az első világháborúban, ami a lakosságának a 27 százalékát tette ki. Sokan önként vonultak be, mert akkor még mindenki úgy gondolkodott, hogy Istenért és a hazáért mindent meg kell tenni. Közülük számosan elestek vagy eltűntek; az 1941-ben emelt első világháborús emlékművön 97 hősi halott nevét olvashatjuk a falu központjában, de Borbély Emma kutatásai további hét személyt fedtek fel. Miután azonosította, hogy az adott személyek melyik alakulatban szolgáltak, kutatásaiban végigkísérte őket a világháború frontjain, és azok neve is megjelent, akiket nem tudott valamely alakulathoz kapcsolni. Közel félszáz katona fényképét sorakoztatja fel a szerző, akiknek nem került elő képe vagy külföldön haltak meg, azoknak a sírjukról készült fénykép.

 A kötetben számos egyéb, a háborúhoz kapcsolódó érdekességet is találunk, mint a Czestochowát védő kibédiek, és olyan embereket is megismerhetünk, akikkel a háborút megjárt kibédiek is találkoztak. Két helybeli katonát egyik lágerben Bárány Róbert orvos is gyógyította, aki akkor a fogolytáborokban dolgozott, miközben a világ már 1914-ben Nobel-díjjal tüntette ki, és 1916-ban megmozdult a kiszabadításáért. Szó esik Gyóni Gézáról, a „háború költőjéről” is, aki Przemyslben találkozott a hadifogoly Báránnyal.