Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Pénteken a román repülés napját ünnepelte a marosvásárhelyi repülőtér is, sajtóközleményük szerint „pozitív mérleggel és fejlesztési tervekkel”, amelyekkel a térség legvonzóbb röpterévé válhatna.
A pozitív mérleg szerint az első fél évben nőtt – megkétszereződött – az utasforgalom, megközelítette a 150.000 utast, és 1580 le-, illetve felszállást hagytak jóvá. (Lám-lám, a sokat szidott Runcan idején mégiscsak történtek jó dolgok!) Jelenleg Marosvásárhelyről elérhető Bukarest, London, Barcelona, Dortmund, Budapest, Madrid, Párizs, Róma és Milánó, májustól októberig Koppenhága, júniustól szeptemberig pedig az egyiptomi Hurghada.
A legfontosabb eredmény talán mégis az, hogy idén május 4-én a marosvásárhelyi repülőtér végre megkapta a nemzetközi repülőtér minősítést, ez pedig kötelez. Kötelezi az igazgatótanácsot, a felső vezetőket, hogy fel is nőjenek e címhez. Természetesen fontos eredmény, hogy Lokodi Edit megyei tanácselnöksége alatt jelentős infrastrukturális beruházásokat eszközöltek a repülőtéren, tavaly például 1.330.000 lejes beruházást – a non-schengeni utasvárót – avattak fel, ehhez tartozó új helyiségeket alakítottak ki. Fontos a megnövekedett utasforgalom, de éppen olyan fontos a repülőtér további fejlesztése. Már az apróságokra is érdemes lenne odafigyelni, hiszen az első pozitív benyomást avagy bosszankodást a kézzelfogható, hallható, látható dolgok keltik. Az utasokat tájékoztató hölgy hangjának angol, magyar változatán „dolgozni” kellene, az amúgy is szűk, sötét, kényelmetlen és rendetlenségérzetet keltő belső terek állapotán is esedékes lenne javítani, a parkolási rendszer kis malőrjeiről még nem is szóltunk, a kávézás talponálló-szerűen történik, a városba, a buszpályaudvarra való bejutást gördülékenyebben, civilizáltabban kellene megoldani és a többi. A kedves utas elsőre a fentiekkel szembesül egy „nemzetközi repülőtéren”, elvárásaiban csalatkozva pedig azt kívánja, minél kevesebb időt kelljen itt töltenie. Sem kereskedelmi, sem szolgáltatói szempontból nem tolerálható az ilyen helyzet.
A régi vezetésnek sok mindent vetettek a szemére, az új, fiatalos, lendülettel telinek tűnő vezetés pedig egyelőre látványos intézkedésekkel nem rukkolt elő. Mára már megoldódtak az állítólag Ştefan Runcan okozta adminisztratív bonyodalmak, várjuk tehát a munkát. Azzal, hogy nemzetközi repülőtérré vált a Transilvania, meg kell felelnie a kihívásoknak, ezek közül is a legfontosabbnak: a térség legfőbb légikikötőjévé kell válnia. Ehhez tervek, stratégiák kellenek, nem pedig sejtelmes mosolyok, titokzatoskodó válaszok. Mert ma, a körülöttünk gyors ritmusban fejlődő röpterek gyűrűjében, úgy tűnik, éppen csak a túlélésért folyik a küzdelem…