Kevesebb a pálinka – senki sem bánja

Gegesben is feldolgozzák a gyümölcsöt

Az embernek nem halat kell adni a kezébe, hanem horgászbotot, hogy ő maga is megtanulhasson halat fogni – tartják a bölcsek. Ezt az elvet követték Gegesben is, ahol ezután a gyümölcs elsősorban nem a pálinkáshordókba kerül.

Gegesben mindig is nagyon sok volt a gyümölcs. Mi készül belőle? A nők egy kevés lekvárt főznek és almás süteményt sütnek belőle, a többi jobb híján a pálinkafőzdékbe kerül. Látva ezt, megszületett az ötlet: az embereknek lehetőséget kell teremteni, hogy a gyümölcsöt más úton is hasznosítsák – tudtuk meg Tőkés Attila lelkésztől, aki közbenjárt abban, hogy a félreeső településen gyümölcsfeldolgozót létesítsenek. Öt évvel ezelőtt vágtak bele a megvalósításba, ingatlant vásároltak, épületet újítottak fel, gépeket kellett beszerezni. Közben mindent a közegészségügyi követelményeknek megfelelően kellett kialakítani: különböző ajtókat, padló- és falicsempét kellett felhasználni. Az utolsó berendezést, a pasztörizálót a nyáron szerezték be. Nagy befektetés volt – vonta meg a mérleget a lelkész: a gyülekezet pénze mellett a holland Hardemberg alapítvány adománya is benne van, ezenkívül rengeteg közmunkát végeztek a helyiek.

Finomabb, édesebb, egészségesebb

A feldolgozóhelyiségben a folyamatot a mosással kezdik, innen a nagy kapacitású őrlőbe kerül a gyümölcs, majd a présbe, a lé pedig a pasztörizálóba, ahol 82 fokig melegítik fel, majd palackozzák. Van tasakos csomagolási lehetőség is, de ezt kevesebben választják.

A helyben készült almalé nem kerül értékesítésre, hiszen elsősorban a falubelieké, azaz mindenki a maga gyümölcsét préselteti ki. A présnek azonban hamar híre ment, így a vidék más településeiről is érkezik alma, de a megye messzebbi pontjairól, mint Marosludasról vagy Szászrégenből is. Mivel kisebb kapacitással dolgoznak, előre fel kell iratkozni, és oda kell szállítani a gyümölcsöt, s amikor egy egész napra való mennyiség gyűl, akkor indítják be a berendezéseket, általában hetente két-három napon. Minimális pénzért dolgoznak, alig valamivel az önköltségi ár fölött, hogy a beruházás tartsa fenn magát és a munkások bérét is kifizessék. Alig másfél hónapja működtetik a prést, de már az első hónapban a lepréselt lé mennyisége meghaladta az ötezer litert. „Ennek legjobban a nők örülnek, mert a férfiak több almalevet isznak, mint pálinkát” – mondja viccesen a lelkész, majd komolyra fordítva a szót, elmondja: nagyon sok pozitív visszajelzést kapnak, ez a lé finom, egészséges, sokáig eláll. Nagyon kellett ez a beruházás a faluba, mert nemcsak itt, hanem a közelben sincs hasonló, és a rengeteg gyümölcsből pálinka lett volna. Abból is jó egy pohárkával egészség szempontjából, de az almalé egészen más – állapították meg nemcsak a nők, hanem a férfiak is, akik máris megkedvelték a mézédes italt, amely ráadásul háromszor olcsóbb, mint amit az üzletben lehet vásárolni.

Megáll a maga lábán?

A terv az volt, hogy a feldolgozót egy fiatal család kezébe adják működtetés végett. Ez azért is jó volna, mert megélhetést is jelentene, egy családot itthon tartana vagy hazavonzana. Mindeddig nem jelentkezett senki, a fiatalok nem mertek belevágni, de most, amikor látják, hogy működik, már érkeznek visszajelzések, érdeklődők is. Addig is az egyházközség alkalmazottai végzik a préselést és az ügyintézést.