Kettős ünnep
A marosvásárhelyi kövesdombi unitárius templomban kettős ünneplésre gyűltünk össze. A templom alapkőletételének 15. évfordulója és a 85 éves Kedei Zoltán festőművész ünnepi tárlata megnyitására került sor az istentisztelet keretében.
A marosvásárhelyi kövesdombi unitárius templomban kettős ünneplésre gyűltünk össze. A templom alapkőletételének 15. évfordulója és a 85 éves Kedei Zoltán festőművész ünnepi tárlata megnyitására került sor az istentisztelet keretében.
A művész húsz nagyméretű, eddig a nagyközönség előtt csak a Megtépázott álmodozás című könyvéből ismert, kollázsokból álló egyedi kiállítását Nagy Miklós Kund művészeti író, nyugalmazott főszerkesztő nyitotta meg. Az alábbiakban elhangzott beszéde olvasható:
„Szeretnék gratulálni a lelkész uraknak, a gyülekezetnek, mindazoknak, akik hozzájárultak ezen nagyszerű lelki otthonhoz, ahol nemcsak az Ige és a Hit hajléka van, hanem az utóbbi években kialakult egy emberközeli, nagyon jelentős kulturális központ is. Kiállításokat rendeznek, könyveket mutatnak be, zenés együttesek szerepelnek, sok-sok örömöt szerezve a kövesdombiaknak, ezt azért is mondom, hiszen én is itt lakom, és nagyszerűen elképzelték ezt a kiállítást is, Kedei Zoltánnak az egyéni tárlatát. Ahogy az ajtót rányitották ezekre a képekre, mindegyre oda is pillantottam, és úgy éreztem, hogy kitágul ez a szent hajlék, ez a templom, hogy velünk együtt vannak azok is sokan, akik az időből, a Székelyföldröl, sokfelőlről eljöttek ide a képeken keresztül, az elején azok, akik még élnek a családjainkból, valamilyen módon itt vannak most velünk, és ezt Kedei Zoltán alkotásainak is köszönhetjük. Ezek a kollázsok érdekes művészeti műfajnak a képviselői, hiszen kisebb részekből összetevődő nagyobb képek. Kedei Zoltánt sokan arról ismerik, hogy milyen érdekes önarcképei vannak. Ő egyike azoknak a festőknek, akik gyakran igyekeznek önmagukkal szembesülni, önvizsgálatot tartani, ily módon is, és a tükörből visszanéző arcokat felbontani valamiképpen. Egyfajta önarcképnek is tekinthetnénk, de én úgy érzem, hogy inkább kirajzolódik belőle annak a művésznek a profilja, vagy a tekintete vagy az arca, vagy mindazok a vonások, melyek ezt az erős karaktert elénk varázsolják, egy mélyen gondolkodó, hívő embernek az arcát, aki sok mindent megért, sokat átélt, nehézséget is, örömöket is. Nehézség az alkotás is, hiszen meg kell küzdeni valaminek, valami maradandónak a létrehozásáért, és a tehetségről, az istenáldotta tehetségről mindegyre számot kell adni. Kedei Zoltán annak a jelentős marosvásárhelyi művésznemzedéknek a képviselője, amely a ’60-as évek végén, ’70-es években Marosvásárhelyt az ország egyik fontos művészeti központjává tette. Hála istennek most is élnek még alkotótársai, sokan sajnos már eltávoztak, valamilyen módon ők is benne vannak ezekben a képekben, ezek a kollázsok sok-sok alakot felmutatnak, a művésznek a megtépázott álmait is, az álmodozását, de ugyanakkor megmutatják azt, hogy mennyi mindent, mennyi értéket hoz ő is, és vele együtt mi is magunkkal. Itt az egyik képen felfedezem meghúzódva Petőfi Sándort is, ő is velünk van most a kiállítás által, és itt vannak azok a jellegzetes színek, amelyek Kedei művészetében felmutathatók, felragyognak, a kékek, a vörösek, a narancsok, sárgák, érdekes módon középre állított egy olyan alkotást, amely egy kicsit más, mint a többi, olajkompozíció, de az is azt a világot képviseli, amit Ravából, arról a vidékről hozott magával, ahol született, ahol gyermekkorát töltötte és elhozta Vásárhelyre. Én úgy tudom és úgy hiszem, hogy ez a gyülekezet sok-sok vidéki emberből Marosvásárhelyre származott, immár lokálpatrióta vásárhelyit gyűjt egybe, tehát mi is érezzük mindazt, amit a művész felmutatott. A képek egyébként önmagukért beszélnek, van bennük sok érzelem, sok emlék, és aki elkezd társalogni ezekkel a képekkel, felidézheti magában az otthoni templomot, az otthoni közösséget és mindazt, amit itt tovább épített Marosvásárhelyen, mondjuk, éppen itt a Kövesdombon.
Gratulálok és minden jót kívánok a 85 éves művésznek, akinek ez csak egy állomás, hiszen folytatódik a munkássága, jó alkotókedve van, hála istennek jó erőben van.”
Isten kegyelméből kívánom én is, hogy még számtalan alkotással örvendeztessen meg bennünket Kedei Zoltán festőművész. Hiszen az akarat, az alkotókedv ma is a régi hévvel ég lelkében.
Nagy Miklós Kund megnyitóbeszédéből összeállította
Doszlop Lídia Naómi
