Kettős tűzeset Nyárádszentimrén

Nemrég két napon belül kétszer is tűz ütött ki

a bekecsalji Nyárádszentimrén, egymástól csupán néhány méternyi távolságra. Fennáll az idegenkezűség gyanúja, az sem állítható, hogy szikra vagy kémény okozta volna a pusztítást.

November utolsó hetén, szerdáról csütörtökre virradó éjszaka tűz ütött ki a szentimrei gyülekezeti ház tetőterében. Az éjfél után fellobbanó lángokat nem tudták megfékezni sem a helyiek, sem a riasztott tűzoltóegységek, így jelentős anyagi kár keletkezett a néhány éve átadott ingatlanban. Ennyi azonban nem volt elég, péntek este a közvetlen szomszédságában lobbant lángra egy istálló és szénacsűr, amiből szintén csak a falak maradtak meg. A tűzoltók is, a helyiek is csak találgatnak, és furcsának tartják, hogy egymáshoz közel keletkezett a két tűz, de semmilyen érdemleges bizonyítékkal nem rendelkeznek.

A sötétben keletkeztek a tüzek 

Szerdán éjjel, éjfél után kigyulladt a szentimrei reformátusok faluközpontban álló gyülekezeti otthona. A tüzet szinte egyszerre észlelte a kántor és a volt lelkész, akik a 112-es sürgősségi szám hívása után a falubelieket és a mostani lelkészt is riasztották. A több méter magas tűzcsóvákat csak a nyárádszeredai és csíkfalvi önkéntesek, valamint a marosvásárhelyi hivatásos tűzoltók tudták megfékezni.

A parókián Szigeti Árpád lelkész sérült lábbal fogad: éppen a tűzesetkor a szaladgálásban szerezte a sérülést. Elmondta, szerdán éjszaka fél egykor zörgetett a parókia ajtaján a kántor felesége, hogy ég a gyülekezeti ház. Kiszaladva mintegy tíz méter magas lángokat látott, az épület tetőzete lángokban állt. A sűrű füst és a riadalom ellenére volt annyi lélekjelenléte, hogy betörje az épület ablakát, majd az ajtót is kinyitva elkezdték az épületben levő dolgok mentését: palástokat, énekeskönyveket, székeket, orgonát, zászlókat, de elsősorban az irattárat, hiszen a 14. századi templom és egyház 17. századtól követhető iratállománya, ügyvitele ott volt elraktározva. Az értékes részt sikerült kimenteni, de közben az emeletet is elborította a tűz, és a kiérkező tűzoltók elkezdték veszélyes munkájukat, hiszen már a tetőszerkezet szarufái is hullani kezdtek, és az emelet fapadlózata beomlással fenyegetett. Az oltásnak reggelre lett vége, a tűzoltók fél hét táján távoztak, de nemsokára ismét fellobbantak a lángok, ezúttal enyhébben, és ezt hamar eloltották a helybéliek – idézte fel a lelkész a részleteket.

A másik tűzeset a közvetlen szomszédságban volt másnap este. A lelkész beszámolt róla: fél hétkor néhány, az azelőtti nap megmentett és megszárított énekeskönyvet vitt át a kántori lakba, ahol 7 órától istentiszteletet tartottak volna. A parókiára visszatérve pér perc múlva arra lett figyelmes, hogy a kutya nagyon ugat valamit: amikor kilépett az udvarra, a szomszédos istálló és csűr tetőzete égett hatalmas lángokkal. Riasztották a tűzoltókat, majd a lelkész felszaladt a templomhoz, és félreverte a harangokat. A lakosság vedrekkel sietett a helyszínre, és mire a tűzoltók megérkeztek, sikerült kimenekíteni az állatokat és megfékezni a tüzet, amely már a szomszédos telken álló istálló deszkáiba is belekapott. A Marosvásárhelyen élő Szabó Tibor istállóját két helyi gazda bérelte, az állatoknak készített széna egy részét is ott tartották. Maradtak a kárral – mutatta napokkal később a helyszínen az üszkös gerendákat egyikük, Lénárd Dénes, aki a még füstölgő takarmánymaradékkal bíbelődött érkezésünkkor.

Több tízezer eurós a kár

Látogatásunkkor a rendőr helyszíni szemlét tartott, és kikérdezte az embereket, de semmi konkrét eredményt nem tudni. A meggyulladt istállóba nem volt bevezetve az áram, tehát itt szándékos gyújtogatás gyanúja állhat fenn, amit az is megerősít, hogy a tűz este, sötétedés után keletkezett. A lelkész szerint a tűzoltók megerősítették: a két tűzeset között eltelt több mint másfél nap, az oltólocsolás és a nagy hideg után szinte kizárt, hogy szikra maradt volna a gyülekezeti ház romjainál, ami átkerülhetett volna a szomszédos épületre.

Ami a másik épületet illeti: az alig néhány éve átadott gyülekezeti ház nagy része kiégett, a konyhában tönkrement az elektromos főzőlap, a mosó- és mosogatógép, a bútorzat, továbbá teljesen megsemmisült az emelet belső bútorzata, az ágyak, éjjeliszekrények, ágynemű, szőnyegek. Az épület rendelkezett biztosítással, a biztosítótársaság felmérést készít. A presbitérium szerint akár hetvenötezer lejes is lehet a kár csak az épület elégésével, nem beszélve a berendezésről, az elégett tárgyakról. „Nehezen éljük meg” – summázta a helyzetet Szigeti Árpád lelkész, hiszen a gyülekezeti otthon adott helyet télen az istentiszteleteknek, a vallás-, káté-, bibliaóráknak és egyéb összejöveteleknek. Ezután kénytelenek lesznek behúzódni a volt kántori lakásba, amely jóval szűkebb, legfennebb negyven személy befogadására képes, emellett nehezen fűthető. Ennek ellenére örülnek, hogy legalább ez a rendelkezésükre áll, hiszen az ódon templomot télen képtelenek fűteni és használni.

Furcsa helyzet, inzultált tűzoltók

A gyülekezeti otthonnál keletkezett tűz nyomán nem sok jel maradt, amiből az okra lehetne következtetni. Kéménytűzre is gyanakodnak egyesek, de a lelkész nem biztos ebben, hiszen a kémény a hatalmas tűz ellenére is meglehetősen jó állapotban van még mindig, bár az oltás során használt negyvenezer liter vízből oda is jutott jócskán, az éjszakai fagyok pedig megbontották a burkolatát. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a második tűz-eset nem éjszaka történt, és még időben felfedezték, különben további néhány gazdaság lángba borulhatott volna a sötétség leple alatt – tette hozzá.

A nyárádszeredai önkéntes tűzoltókat mindkét alkalommal risztották. Kacsó István parancsnok kérdésünkre elmondta: tűzoltói véleményezés szerint a gyülekezeti háznál a kazánház lehet a kiváltó ok, ugyanis a berendezés körül ki volt égve a padló, innen haladhatott fel a tűz az emeletre és a tetőtérbe. Nem lehet kéménytűzről beszélni, mert a tűz mindig felfelé, sosem lefelé halad – magyarázta. A második tűz esetében ő is tanácstalan, hiszen nem volt áram az épületben, nyílt lángot sem használtak. Ha piromániás gyújtogatóról van szó, vagy valaki valakin bosszút akar állni, akkor az esetek többségében a tettes egy héten belül ismét lépni szokott. Ha ez elmarad, akkor emberi mulasztásról lehet szó, valaki ki nem aludt hamut szórt ki vagy el nem oltott cigaréttát dobhatott el a közelben.

Benedekfi Csaba polgármester megkeresésünkre elmondta: nagyon furcsának találja, hogy két nap alatt két szomszédos épület gyulladt meg, és mindkettő sötétben. Ő is megerősítette a tűzoltóparancsnok véleményét: ha szikra vagy parázs élne két napon át, az füstölögne, észrevennék, mielőtt átterjedne a szomszédos telekre. Nem mondhatni, hogy rettegnek az emberek, de a szomszédságban tapasztalható egyfajta félsz vagy óvatosság: azóta többen térfigyelő kamerát vásároltak és szereltek fel a portájukon – tette hozzá.

Kacsó István parancsnok azonban nem mulasztotta el megemlíteni, ahogyan a második tűzesetnél viselkedtek velük a helyiek: azzal vádolták a csapatokat, hogy üres tartálykocsikkal és későn érkeztek, hogy tébláboltak, nem végezték rendesen a dolgukat, sőt az utasításokon túl még fenyegették is őket, és a jelen levő rendőr az erősítés megérkezéséig nem tudta kiterelni a helyszínről az uszítókat. A diszpécserszolgálat riasztásától számított tizenhárom perc alatt a helyszínen volt a szeredai legénység, de az embereknek a pánikhangulatban ennyi idő is soknak tűnhet. „Nem repülővel érkezünk, és rögtön oltunk” – magyarázta a parancsnok, hiszen először is fel kell mérni a tűz haladási irányát, és fel kell állítani a tűzvonalat. Ami a tartályok állapotát illeti: az autójuk fűtött garázsban, mindig feltöltve áll, Szentimrén is ötvenezer liter vizet használtak el. Az emberek ilyenkor azt sem méltányolják, hogy a tűzoltók minden mozdíthatót kimenekítettek az épületekből a locsolás előtt, sem azt, hogy meleg otthonaikból, családjuk mellől a sötétben indultak menteni, és a mínusz tizenhárom fokban rájuk fagyott a vizes ruha. Mindez kissé sértő volt a helyiek részéről, de ezt is meg kell szokni – vonta le a következtetést Kacsó István, aki hozzátette: a három éve működő önkéntes csapat még sehol nem tapasztalt hasonló hozzáállást.