Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Ismét az Európai Tanácsban az ország képviseleti joga felett különbözött össze az országkapitány és a plagizátorok gyöngye. Az egyes elemzők szerint politikai futballmérkőzésnek is minősített nyilatkozat-párbajban egy olyan kérdést züllesztettek kampánytémává, amelyben ha mérkőznének, közösen kellene lődözniük a gólokat a kontinens kapujába, már ha olyan felelős államférfiak lennének, amilyenek nem teremnek a balkániai parlagon.
Európa fennforgói mostanság a 2014–2020 közötti uniós költségvetést vitatják. Tehát akárki is képviseli ott az országot, azért kéne megfeszüljön, hogy abban a bizonyos hét esztendőben bőven folyjon a pénz vissza az országba a különböző pályázati kiírásokból. Azért vissza, mert az európai alapok kapcsán azt túl ritkán emlegetik az illetékesek, hogy az uniós alapok nem a télapó perselyéből, hanem a tagországok adópénzéből állnak össze, így az unió egyik jelentős lélekszámú tagállamának adófizetőiként mi is jelentős összegeket adunk ebbe a közösbe.
És a szénánk nem áll jól annál a bizonyos tárgyalóasztalnál, mert a csatlakozás óta csak csepergősen tudtunk pénzhez jutni a pályázati rendszerben. Azt is ritkán kötik a most épp választói kegyeinkért esedező politikusok az orrunkra, hogy az általuk létrehozott intézményrendszer, vagy az azt legtöbbször politikai munkakönyvvel feltöltő hivatalnoksereglet-e a vétkes azért, hogy az országnak a 2007-es csatlakozás óta leosztott pénzeket nem tudták hiánytalanul felhasználni. Mert ez az eredménytelenség is az oka annak, hogy a következő uniós költségvetési ciklusban kevesebbet szánnak ránk a kontinentális kassza tartalmát szétosztó illetékesek.
Egy ilyen helyzetben egyenesen előnyt lehetne kovácsolni abból, hogy az államelnök és a kormányfő két különböző politikai család tagjai. Mindkettő a saját politikai rokonságánál kellene kőkeményen lobbizzon mostanság azért, hogy az országnak a lehető legtöbb pénzt biztosítsa – legalább annyit, ha a felhasználás, nagyrészt szintén a politikum hibája miatt működik gyengén. Felelős államférfiak ezt tennék. A botcsinálta balkániai kampányhercegek ehelyett egymást szapulják, a futballszlenghez visszanyúlva így lesz két gólhelyzetből ugyanannyi, de saját kapuba bekapott találat.