„A szó veszélyes fegyver, és van, aki fegyvertelen.”
A múlt század hetvenes éveiben született Illés-dalt az agymosásos átkos rendszerben hányszor de hányszor énekeltük tábortűz mellett! Most is, amikor a billentyűzeten „zongorázva” próbálom szavakká formálni keserűségemet, előugrik önszabályozó erkölcstáramból a figyelmeztetés: veszélyes fegyver a szó. A politika és – miért tagadnánk – a népszerűséghajhász média túlgerjesztette a társadalmat. A fokozott izgalmi állapotban egyre több katasztrófát, terrorakciót, perverzitást és gyilkosságot zúdítanak ránk. Így nem csoda, hogy a szakmabelieken kívül keveseket hoz lázba a legnagyobb magyarországi napilap kivégzésének híre. A tulajdonos gazdasági okokra hivatkozik, a bennfentesek nevetségesnek tartják ezt az érvet. Még a konkurens újságban is a demokrácia zülléséről írnak, és kizárják, hogy ennek a sajtópuccsnak gazdasági okai lennének. A Népszabadság már rég nem pártlap. A többszöri tulajdonosváltás után kereste a helyét. Az ott dolgozó újságírók célja az volt, hogy jól szerkesztett, független lapot tegyenek az olvasók asztalára. Természetesen sok vitatható írás is megjelent a lap hasábjain. Akikről leleplező vagy bíráló cikket közöltek, azok balliberálisnak minősítették e sajtóorgánumot. A szocialisták pont ez utóbbi irányultságot kérték számon a szerkesztőkön, akik még e válságos napokban is elzárkóztak attól, hogy pártlapot készítsenek. Függetlenek akarnak lenni. Nehéz vállalkozás a gazdasági-politikai hatalommal szembemenni, de meg lehet próbálni. Egy olyan látásmódot képviselni, amelyre szükség van a társadalmi sokszínűségben. Sajnos a demokrácia értékrendje az elmúlt évtizedekben útközben valahol elveszett. Vagy elkorcsosult. Hisz a sajtó szabadsága, politikai, gazdasági függetlensége sok esetben mára csak üres szólam. Nehéz, de nem lehetetlen gerincesnek maradni. Csak az olvasó, az előfizető támogatottságát ne veszítsük el, aki jobbító szándékú partnerünk kell legyen. Meg kell értenie, hogy a nyomtatott szó fegyver. Amelyet a bürokraták packázásaival szemben használhat. Fegyver, hogy leválthassák a korrupt politikusokat. Fegyver, hogy a megálmodott demokráciát talán a fiaink, lányaink megélhessék. A gondolkodó ember fegyvere, és talán a cselekvőé is. Az ötvenhatós megemlékezések havában jó, ha erről nem feledkezünk meg.
