Több hónapja történt a parajdi bányakatasztrófa, de Küküllőszéplak község (is) mindmáig keresi a megoldásokat az ivóvízellátásra. Lesz sótalanító berendezése, de hosszú távra más megoldást is keresnek.
Sokként érintette a községet a parajdi katasztrófa – tekintett vissza a történtekre Szakács Béla polgármester, ugyanis a közösség a Kis-Küküllőből nyerte a vizet saját szükségletre, a községi vízüzem révén. A megnövekedett sótartalom miatt a folyó vizét már az állatok itatására sem lehetett használni, nemhogy emberi fogyasztásra.
A megyei katasztrófavédelmi bizottság irányításával két hétig szállították a tartálykocsik a vizet a község számára, azt a helyi vízüzem tartályába engedve és a domboldalon álló tartályokba pumpálva táplálták a vízrendszert, így a lakosság vízellátása egyetlen percig sem szünetelt, de ez nem volt iható, csak háztartási és tisztálkodási célra lehetett használni. A lakosság udvarain levő kutak vize is nitráttal szennyezett, csak az állatok itatására alkalmas, az emberek számára kevésbé, a csecsemők számára pedig egyáltalán nem használható. A talajvizek annyira szennyezettek, hogy ritkán lehet a községben jó minőségű vizet találni – ecsetelte a polgármester.
Küküllőszéplakon és Héderfáján 2017 óta üzemel az országos helyi fejlesztési program (PNDL) támogatásával kiépült helyi vízrendszer, ezt a PNDL 2 program révén 2020 óta kiterjesztették Kis- és Nagyszentlászlóra is. Ez utóbbi egy összetett projet volt, mert Széplak csatornázását, Kis- és Nagyszentlászló szennyvízrendszerének és ivóvízhálózatának kiépítését is tartalmazta. Ugyanakkor a Kis-Küküllőn egy duzzasztógátat kellett építeni a vízkivétel céljából, ami ugyancsak nehéz feladat volt, mert a vízügyi hatóság nem engedte meg a folyó elterelését, ezért a kivitelező csak akkor tudott dolgozni, amikor a vízszint nagyon alacsony volt a mederben. Mindez mára megvalósult, így jelenleg a másik két településen is rá vannak a háztartások csatlakoztatva a vízrendszerre, már csak néhány apró javítást kell elvégezni a rendszer átvételéig. A gond az, hogy egyelőre a helyi vízrendszer sem szolgáltat iható minőségű vizet a lakosságnak.
Megoldásokat keresnek
Kezdetben mélykutakból nyerték az ivóvizet a községben, de a hozam nagyon lecsökkent, ezért kellett a Küküllőből kivenni vizet, de a községi vízüzem nem a folyóvíz megtisztítására volt tervezve. Ezért az Anghel Saligny program keretében egy újabb víztisztító állomás létesítésére pályáztak és nyertek, ennek kiépítése folyamatban van, az épület elkészült, már a berendezések felszerelése folyik, ezért remélhetőleg egy hónapon belül már használható lesz a létesítmény – mondta el az elöljáró. Ehhez fogják csatlakoztatni a közeljövőben a fordított ozmózison alapuló sótalanító berendezést is, amit a regionális szolgáltató, az Aquaserv rendelt meg. Így már sikerül minőségi, iható vizet szolgáltatni a lakosságnak.
Amikor tartálykocsikkal szállították a község számára a vizet, a községvezetés elkezdett alternatív megoldásokat keresni. Ekkor találtak rá a volt kollektívgazdaság által épített kutakra, amelyek vizét az elemzések ihatónak minősítették. Ezért tömlőkből építettek egy 1,8 kilométeres ideiglenes vezetéket, amelyen át a vízüzemhez juttatták ezt a vizet. Időközben további két kutat is fúrattak, azokban is iható víz van, így létezik egy alternatív vízforrás. A következő lépés az volna, hogy megépül egy állandó vezeték, továbbá szivattyúkat kell szerelni a kutakra, szükség van még egy tartályra, ahová a vizet eljuttatják, majd egy szivattyú- és pumpaállomás megépítésére, ami ezt a vizet eljuttatja a vízüzemhez.
A beruházás 200 ezer euróra rúgna, ehhez a polgármester az országos katasztrófavédelmi bizottság segítségét kérte, hiszen a községi költségvetésből egy ekkora összeget nem tudnak biztosítani. Így ez az elképzelés pillanatnyilag áll, és arra várnak, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet ellenére a kormány a tartalékalapból biztosítja ezt a szükséges összeget. Hosszútávon ez volna a megoldás, mert a sótalanító berendezés működtetése igen drága, és ez a fogyasztói árban csapódna le.
Palackozott vizet használnak
A parajdi katasztrófa óta az ivóvizet a lakosság biztosítja magának, ki-ki üzletekben vásárolja meg a palackozott vizet, és néhol vannak fogyasztásra alkalmas vízzel rendelkező háztartási kutak is a falvakban. Mivel a községet csak később nyilvánították katasztrófa sújtotta övezetté, kimaradtak a kezdeti palackos vízosztási kampányból.
A lakosság megértette a helyzetet, és nem is követelte, hogy a helyhatóság biztosítson palackozott ivóvizet.
A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete részéről kaptak júniusban egy alkalommal kilenc palett palackozott vizet, de a helyi tanács úgy döntött, hogy azt nem osztja ki a lakosság körében, hanem az új tanévben a diákok ivóvízellátását biztosítják belőle az iskolákban, óvodákban, amíg az ivóvízellátás kérdése véglegesen megoldódik. Az idős személyek vízellátását a hozzátartozók oldják meg, eddig senkitől nem érkezett segítségkérés, de ha lett volna ilyen, akkor az önkormányzat megtette volna a kellő lépéseket.
