Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Még a hazai nívós tárlatok között is egyedülállóan gyönyörű, elgondolkodtató képekben gazdag fotótárlat nyílt csütörtök délután a Bernády Ház emeleti galériáiban. Olyan képek tárházát láthatja a betérő, amelyek a tavalyi, XVIII. Nemzetközti Magyar Fotószalonon kaptak díjat vagy elismerést az akkori szalon tematikáiként kiírt négy kategóriában.
A Magyar Fotóművészek Világszövetsége (MFVSZ) által szervezett, 2018-as vándorkiállítás ítészei az előzőeknél is gazdagabb anyagból válogathattak, hiszen a pályázatra öt ország 114 fotósa több mint 1200 felvétellel nevezett be. A csütörtökön nyílt marosvásárhelyi kiállításon ebből az anyagból látható egy reprezentatív, színes és mono-króm szelekció.
A tárlatnyitón szépszámú közönség tette tiszteletét, a megjelenteket házigazdaként Nagy Miklós Kund üdvözölte.
– A Bernády Ház nyitott minden fontos eseményre, és minden alkalommal nagy örömmel látjuk vendégül a Magyar Fotóművészek Világszövetségét. E tárlatsorozat a nyolcadik alkalommal kerül közönség elé, most egy kicsit furcsa címmel. Az idén az eddigieknél is többen neveztek be, a zsűrinek nehéz munka árán kellett válogatnia, hiszen ez a szalon minden alkalommal komoly díjakat vonultat fel, és minden évben vannak a díjazottak között marosvásárhelyiek. E tárlat itteni jelenléte annak is köszönhető, hogy Marosvásárhelyen működik a Marx József Fotóklub, amelynek tevékenysége nyomán itt komoly, fotóművészetet szerető közönség van, és sokan magas szinten űzik a fotográfia művészetét. Nem minden tárlaton határozzák meg az elküldendő témákat, és szinte egyiken sem ennyire gazdagon. E négy kategória nagyon különbözik egymástól, amelynek köszönhetően a tárlat változatos, színes, ugyanakkor abban, amit látványként felkínál, provokatív témák is helyet kapnak – mondta méltatásában Nagy Miklós Kund, majd gratulált azon vásárhelyi, erdélyi fotósoknak, akik képeikkel részt vettek (és közülük díjat is nyertek): Tordai Edének, Fülöp Lorándnak, Fülöp Jenőnek, Török Gáspárnak, Jakab Tibornak és Bálint Zsigmondnak.
Az MFVSZ erdélyi régiós alelnöke, Magdó István a szövetség nevében üdvözölt mindenkit és árulta el: a marosvásárhelyi részvétel a tárlaton megszokott jelenség, lassan hagyománnyá vált, ahogyan az is, hogy e tárlatot itt megnyitják.
– Van egy mondás, miszerint a munkának az adja az értelmét, ha haszna van belőle annak a közösségnek, ahonnan származunk. Tavalytól felnőttek lettünk, felnőttkorba lépett a szövetség ezzel a kiállítással, és az én sugallatomra kis változást is hoztunk az elnevezésbe: idéntől nemzetközi helyett nemzetköztinek neveztük el, hiszen e verseny a mi nemzetünk között zajlik, csak magyarok vesznek részt benne. Szövetségünk célja az, hogy összefogja a magyar fotóművészeket, éljenek bárhol is a világban, és szerencsére egyre több tagunk van, egyre több országból. Ahogy Nagy Miklós Kund is említette, e tárlatra minden évben négy témában jelentkezhetnek a pályázó kiállítók: az egyik – a tavaly a Vásárolunk – annak köszönhető, hogy a szövetség nagyon jó viszonyban van, tulajdonképpen szimbiózisban él a budapesti gasztronómiai múzeummal, ezért minden évben meghirdetünk egy témát számukra. Emellett mindig van egy általános témánk, ami bármi lehet, színes vagy monokróm. A harmadik téma egy magyar évfordulóhoz kötődik, a tavaly nagyon szép tematikaként jelentkezett Mátyás király. A negyedik pedig egy magyar téma, a tavaly trikolór. Úgy vélem, eddig ez lett a legszebb tárlatunk, és külön gratulálok Tordai Edének: minden országban, régióban az ő képét hozták le, itt szereplő alkotásával beírta magát a fotótörténelembe. És itt említeném meg, hogy a marosvásárhelyiek mindig az átlagon felül szerepeltek és szerepelnek a magyar fotósok között, a magyar fotósok pedig világszinten meghaladják az átlagot. Mi, magyarok másként gondolkodunk, másként tekintünk a világra, és ahogy Robert Capa is mondta, nem elég ha valaki tehetséges, magyarnak is kell lennie. Ezt Nobel-díjasaink is megfogalmazták – nyelvünknek köszönhetően másként tudunk alkotni, mint mások. Aki részt vesz fotós világversenyeken, azt láthatja, hogy az eredményhirdetéseken a magyarok mindig az átlagon felül szerepelnek, éljenek akár Magyarországon, akár a határokon túl. Ez benne van a génjeinkben, Marosvásárhelyen pedig kiváltképpen sok jó fotóművész volt és van. Kötelességünk megörökíteni az eltűnő foglalkozásokat, arcokat, helyeket, átadni őket a száz év múlva minket követő nemzedékeknek. Folyamatosan bővülünk, idén már 180 körüli a létszámunk. Aki nem tagja szövetségünknek, de az akar lenni, május 31-ig küldje el igényét a honlapunkra – összegzett Magdó István.
A közönség sorai közül Bálint Zsigmond fotóművész szólalt fel, aki röviden elmondta: e sorozat első, 2002 körül Budapesten szervezett tárlatán a kiállítók több mint fele marosvásárhelyi volt. Néhányan most is vannak a vásárhelyi fotóklub tagjai között olyanok, akik az MFVSZ megalakulásánál bábáskodtak. Ott voltak, szándéknyilatkozattal fejezték ki az elképzeléseiket, és ebből egy esztendő elmúltával Budapesten hivatalos intézményként bejegyezték a Magyar Fotóművészek Világszövetségét. A tárlatnyitó zárásaként Magdó István osztotta meg az idei év tárlatának kategóriáit: az általános tematika mellett, a gasztronómiai kategóriában: játék, játszunk; a magyar évforduló tematikában: Rákóczi; a magyar témában pedig a magyar népcsoportok.