Kék ének nemlét és magány ellen

Szép, színes, szomorú és személyes A kék bálna éneke.* Alliteráció ugyan nem jellemző a kötetre, csak a recenzió első mondata kerekedett véletlenül ilyenre, de nyelvi, költői, formai játékosság, nagyszerű rímpárok bőkezűen színezik Nagy Attila tizenharmadik kötetének verseit. Ekképpen a derű, az életkedv is megcsillan ebben a schuberti muzsikát idéző, „fényre araszoló”, halk szavú verseskönyvben. Az elmagányosodás, az elmúlás, a nosztalgia, a rezignált hangvétel uralja a nyitó, majd a végén visszájára forduló bálnaének ölelte hatvanegy költemény egészét. „Halotti beszéd mára már a vers”. Jobban illenék ide a kérdőjel? A költő úgy érzi, hanyatló korunkat az állító mondatváltozat jellemzi inkább. Napjaink nyomasztó életérzései a kelleténél korábban indítják el bennünk az öregedés, az egyedüllét, az elidegenedés, a végleges távozás gondolatsorát. Lehet, hogy kikopik életünkből a líra? „Elmaradnak a versek”? Nem! „Mélyül a nyelv odabenn.” És „megszédít a vers, de balzsam is”. Feleleveníthetjük általa szeretteink alakját, varázsos egyéniségét, az együtt töltött éveket, a közös élményeket, letűnt gyermek- és ifjúkorunkat. A verssel eláraszthat újra a szeretet, megőrizhető a szerelem, bekövetkezhet a lelki megtisztulás. Körbevehetnek a néhai barátok, mesterek, példaképek. Megidézhetők szellemi nagy korok, kivételes művészi teljesítmények, meghatározó olvasmányok. Ugye, így már nem is oly sekély a mai valóság?! Nagy Attila új könyvében mindez megvan. Gyakran a szerzőben felsejlő költői sorokra, félsorokra épül rá a költemény, dalszerűen vagy elégikusan, zsoltárszerűen vagy ritmikusan. És árad a zene felemelőn, bánatosan, vígan is, ha éppen úgy adódik. Megszólaltatnak a kedvencek, Füst Milán, Jékely, Székely János, Rilke, Olosz Lajos, a korán elhunyt pályatársak, Szőcs Kálmán, Vásárhelyi Géza, Mánya Zita. Ismét hallatja szavát a kert, a természet. 

Az olvasó külön honorálja, hogy újra felröppennek a sziporkázó Csillagközi pillanatok, azok a játékos emlékfoszlányok, amelyek kimaradtak az öt éve kiadott népszerű Csillagköz kötetből. A könyv végére pedig még maradt egy csúcs: az Ady-szaggató, Nagy Attila ihletett főhajtása a halhatatlan zseni előtt. Örülhet a költő, hogy szerkesztőként ezt a kiadványát is Kovács András Ferenc vette gondozásba. Az ilyen gondolatébresztő, termékeny, közös munka mindig serkentő a továbbiakra. Mert folytatás biztos lesz, és úgy vélem, hogy szintén a Lector Kiadónál, amely most is tetszetős kivitelezésű, hangulatos borítóval ajándékozta meg közönségét. Darvay Tünde alkotása igazi telitalálat a fedőlapon. 

*Nagy Attila: A kék bálna éneke, Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2020