„Kegyes volt hozzánk eddig az élet”

Bagossy Brothers Company – Gyergyóból induló sikertörténet

Az óvodáskorú apróságoktól a nyugdíjasokig szinte nem akad, aki ne fakadna dalra, amikor felcsendülnek a rádióban az Add vissza a játékom, a tányérom... vagy a Nézd, ez az érzés más. Ugye te is akarod? ismerős Bagossy-dallamok. Óriási örömöt szereztek a Bagossy-rajongóknak a december 8-10. között zajló Kult Fesztivál szervezői, hiszen a rendezvény keretében a marosvásárhelyi közönség előtt is levetítették a zenekar fennállásának tizedik évfordulója alkalmából készült 10 éve úton című filmet, ráadásul a fiúkkal egy jó hangulatú, kötetlen, kulisszák mögötti történetekkel fűszerezett beszélgetésre is sor került, ezt követően pedig a főtéri virágóránál, ahol akkor még állt a sáldarabok alkotta karácsonyfa, egy meglepetés-koncerttel is kedveskedtek a vásárhelyi rajongóknak.

A 2013 májusában alakult, máig változatlan felállásban játszó Bagossy Brothers Company gyergyószentmiklósi zenekar népszerűsége elképesztő ívet rajzolt, rövid idő alatt vált az erdélyi, majd az egész Kárpát-medencei közönség számára az egyik legnépszerűbb zenekarrá. Nem csoda, hogy zsúfolásig telt a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagyterme mind a filmvetítésen, mind pedig a fiúkkal való kötetlen beszélgetésen, nagyon sok gyereket hoztak el a szüleik, mivel ragaszkodtak hozzá, hogy találkozzanak kedvenceikkel, akiknek fülbemászó dalait szinte egytől egyig kívülről tudják.

Még a nyári Kult Fesztiválon került szóba, hogy el kellene hívni a Bagossy Brothers Company tagjait egy beszélgetésre – árulta el dr. Kádár Annamária, a Kult Fesztivál egyik főszervezője, aki társával, Bota Trombitás Melindával beszélgetett a Bagossy csapat öt tagjával. Úgy gondolták, hiába írnak levelet, mert arra valószínűleg nem érkezik majd válasz, ezért elkezdték keresni a kapcsolódási pontokat, míg végül egy ismerős ígérte meg, hogy az Egyfeszten, ahol koncerteztek a fiúk, összehozza őket, és így is történt. 

 A Bagossy Brothers Company története sikertörténet, párhuzamot lehet vonni a mesékben szereplő hős történetével, aki megkapja a hamuban sült pogácsát, és elindul otthonról szerencsét próbálni, útközben találkozik segítőkkel, de ugyanakkor szembesül nehézségekkel is, a mesebeli sárkányokkal, amelyeket le kell győznie, mielőtt elérkezik a beteljesedéshez. Az áhított kincs pedig gyakran ott rejlik, abban a mélységben, ahová sokan félnek lemenni, mert ehhez fontos döntést kell hozni, el kell hagyni a komfortzónánkat – vont párhuzamot a zenekar pályafutása és a mesék hőseinek a története között dr. Kádár Annamária pszichológus, hiszen ez a fajta életbátorság jellemző a tíz évvel ezelőtt Gyergyószentmiklósról induló zenekarra is, amelynek tagjai mertek nagyot álmodni, és ma a dalaikat százezrek ismerik és szeretik.

„Családként, baráti társaságként szeretnénk megöregedni”

– Nincs konkrétan megfogalmazva egy adott cél, amit el szeretnénk érni, és azt hajkurásszuk – jegyezte meg Bagossy Norbert, a zenekar megálmodója, énekese.

– Nyilván azt szeretnénk, hogy családként, baráti társaságként öregedjünk meg, és addig azt tudjuk csinálni, amit szeretünk, ez talán a legnagyobb cél, amit el szeretnénk érni. Ahogy telik az idő, mindeni-

künk változik, sok mindent megtapasztalunk, alakul a lelkünk, és mi ezeket a dolgokat egy csapatként szeretnénk megélni. Mindannyian szeretünk zenélni, szeretjük a jó zenét, legjobb tudásunk szerint olyan zenét csinálunk, amit mi is szívesen hallgatnánk, és annál jobb dolog, mint hogy ezt együtt tudjuk csinálni, nincs – adott hangot meggyőződésének Norbert.

Nehezebb boldogulni, ha az ember Erdélyből indul?

Gyakran hallani, hogy azok, akik Erdélyből indulnak, nehezebben boldogulnak, viszont a Bagossy Brothers Company pályafutása rácáfol erre – vetette fel Bota Trombitás Melinda. 

A fiúk leszögezték: vidéki zenekarnak tartják magukat, ellenben úgy gondolták, hogy egyszerűbb és talán hitelesebb lesz, ha úgy alakítják a zenekar imázsát, például a magyarországi közönség irányába, hogy nem azt állítják előtérbe, hogy ők egy erdélyi csapat. Nem úgy kezdődtek a koncertjeik, hogy ők a Bagossy zenekar Erdélyből, Székelyföldről, hanem azt szerették volna, hogy először a zenéjük keltse fel az érdeklődést irántuk. De persze soha nem tagadták, hogy honnan jöttek, minden interjúkor elmondták, hogy Gyergyószentmiklósról érkeztek, bár kezdetben a határokon túl még kevesen tudták, hogy ez hol is található.

A Bagossy zenekar sikerének egyik titka talán abban rejlik, hogy hitelesek, tudnak azonosulni velük az emberek – véli dr. Kádár Annamária. 

– Egy félistennel nem lehet azonosulni, de a hús-vér ember, aki közülünk indult el a siker útján, azt az üzenetet tolmácsolja a közösségnek, hogy ha neki sikerült, akkor nekem is sikerülhet. A példaképeknek pontosan ez a szerepe, különösen itt, Erdélyben. Ha egy gyerek végignézi a Bagossy történetét, nem feltétlenül zenekart fog alapítani, hanem átjön neki belőle a hit, a kitartás, az, hogy lépésről lépésre, kemény munkával lehet ezt megvalósítani, nem pedig egyik napról a másikra. És ez jóval több és hitelesebb, mint manapság a celebeké, influencereké, akik azt a képet sugározzák, hogy a siker varázspálcával, egy suhintásra következik be. Egy ilyen példakép, mint a Bagossy zenekar története, akár visszaadhatja az egész erdélyi közösség hitét – hangsúlyozta a pszichológus.

Bagossy Norbert rámutatott, az évek során kialakult, hogy a csapatban kinek mi az erőssége, amit szeret is csinálni, mindenkinek van egy stílusa, különös érzéke valamihez. Például Bartis Szilárd az, aki mindig odafigyel arra, hogy rendben legyenek a dolgok. 

– Biztonságot nyújtó figura, van, amikor éneklés közben elrontom a szöveget, senki más nem tudja, de Szilárd biztosan igen. Január-február általában csendesebb időszak számunkra, ilyenkor ritkábban is találkozunk, és mindig Szilárd az, aki két hét után már jelzi, hogy fiúk, kellene már csinálni valamit. Zsombinak (Kozma Zsombor) kiváló a pedagógiai érzéke és a zenei tudása, népzenész is, zenei végzettsége is van, rengeteg népdalt ismer. 

Az elején tettünk olyan kijelentéseket, hogy a népzene annyira nem áll közel hozzánk, néhány éve azonban elkezdett begyűrűzni a zenekar életébe, a koncert utáni partik velejárója, hogy előkerül a hegedű, a harmonika és a népdaléneklés. Mindenkinek megvan tehát a jelentős szerepe abban, hogy egészként jól tudjunk működni. Akkor tud jól működni a csapat, ha mindenki tudja, hogy mi az, amit ő hozzá tud adni ehhez, és mi az, amit a másik. De ugyanakkor fontos, hogy a közös munka mindenki számára megadja az újdonságot lehetőségként – hangsúlyozta a zenekar énekese.

Hamuban sült pogácsával a tarisznyájukban

Bota Trombitás Melinda érdeklődésére, hogy milyen hamuban sült pogácsával indultak otthonról tíz évvel ezelőtt, Bagossy Norbi elmondta, a legfontosabb talán a lehetőség volt arra, hogy azzal foglalkozzanak, amit szeretnek. 

– Az első emeleti tömbházlakásban, ötven négyzetméteren kezdtünk zenélni, a szobába felvittük a dobfelszerelést, és elkezdtünk játszani. Mi éltünk a lehetőséggel, de úgy, hogy soha semmi sem volt elénk téve, mindent meg kellett szereznünk – tette szóvá.

Társa, Tatár Attila hozzátette, 20 éves koráig nagyon sokszor költöztek a családdal, Gyergyóból Temesvárra, majd Magyarországra, illetve Amerikába, és ez mindig olyan helyzeteket állított eléje, amelyekben alkalmazkodni kellett, ugyanakkor azt is megtanulta, hogy új környezetben is lehet élni, érvényesülni. Rengeteg helyzetben kellett kipróbálnia magát, és ő ezt a tapasztalatot vitte a zenekarba – adott hangot véleményének a háromgyerekes apuka.

A Bagossy fivérek fiatalabb tagja, László megjegyezte: testvérében, Norbiban mindig is volt egy kitörési vágy, a maradandó alkotásra való törekvés, ő pedig „öcsiként” mindig felnézett rá, és próbált a nyomdokaiba lépni. 

– Ő mindig olyan dolgokat választott, ami nem volt egyértelmű, nem a legjobb könyvelő vagy ügyvéd akart lenni, hanem nekifogott például agresszív görkorcsolyázni, leszökni magas helyekről, amikor azt abbahagyta, belevágott a breakdance-be, tanította azt. Mindig érdekes dolgokat választott, amiben örömét lelte – mesélt testvéréről a fiatalabbik Bagossy.

Kozma Zsombor a szó szerint értendő hamuban sült pogácsával kapcsolatos történetet osztott meg, mint mondta, amikor utazott el, az édesanyja általában felpakolta finomságokkal, zakuszkával, levessel. Egyszer koncertezni indultak a zenekarral, és megálltak a Mezőségen, a juhnyáj mellett, kiszálltak az autóból, volt „a tarisznyájukban” finom gyergyói házi kenyér és zakuszka, de nem volt késük, sem bicskájuk, így törték a kenyeret, és jót falatoztak a zakuszkás kenyérből.

Bartis Szilárd úgy érzi, ő a kitartást hozta magával otthonról, hiszen amikor a zenélés mellett dolgoztak is, volt, amikor éjszaka utaztak, reggel pedig kellett menni dolgozni. 

– Így visszagondolva, nem tudom, hogyan, de csináltuk – tette hozzá.

„Mindig olyan emberekkel találkoztunk, akikkel kellett”

Bagossy László kiemelte, mesébe illő, hogy az egész történetük során valahogy mindig a megfelelő emberekkel hozta össze őket a sors a megfelelő pillanatban, soha nem kellett keresgélniük. A kollégájuk, aki a videoklipjeiket készíti, a YouTube-on talált rájuk, az egyik kedvenc dalát dolgozták fel, és jelezte, hogy nagyon szeretne együtt dolgozni a fiúkkal. A menedzserükkel is egy szerencsés véletlennek köszönhetően kerültek kapcsolatba. Épp menedzsert kerestek, viszont sokan visszautasították őket, míg végül egy mentorprogram keretében jelöltek ki számukra egy menedzsert, ami féléves közös munkát jelentett, ellenben a fél év elteltével jelezte, hogy nagyon szeretne velük maradni, és azóta is barátként dolgoznak együtt. A hangmérnökükkel ugyancsak véletlenül találkoztak egy koncert során. 

– Mind olyan kiváló szakemberek kerültek véletlenszerűen körénk, akik azóta a család részéve váltak – emelte ki.

„Abból főzünk, ami van”

A fiúk elismerték, a tíz év során adódtak kellemetlen pillanatok, nehézségek, de hozzáállásuknak köszönhetően ezeken mindig sikerült átlendülniük.

– Lehet, hogy eléggé átgondoltuk a lépéseinket ahhoz, hogy ne ragadjunk bele bizonytalan dolgokba. Ez nem jelenti azt, hogy nem mertünk bátor lépéseket megtenni, de fel voltunk készülve arra, hogy ha negatívan sülne el a dolog, azt be kell vállalni. Nem tudjuk, mi a titka, de igazából kegyes volt hozzánk eddig az élet. Bármi kellemetlenség adódott, próbáltuk azt pozitívummá fordítani, olyan beállítottságúak vagyunk, hogy ha adódik egy nehézség, arra összpontosítunk, hogy azt meg kell oldani – világítottak rá.

Elmesélték, hogy egyszer Csíkszeredában koncerteztek, amikor Attila alatt beszakadt a színpad, megnézték, hogy rendben van-e, de szerencsére nem esett baja, felállt, és a koncert folytatódott. Megosztották ugyanakkor a közönséggel, hogy amikor az első lemezük készült, elmentek egy stúdióba felvenni a dalokat, viszont amikor elküldték a menedzserüknek, az volt a válasza, hogy ez borzalmas, a dalok jók, de a keverés kevésbé. A fiúk pedig úgy érezték, hogy nagyon jól szólnak. Mint mondták, akkoriban még nem rendelkeztek olyan szaktudással, hogy el tudják dönteni, hogy az akkor Magyarországon piacon lévő zenekarokhoz képest hogyan szól, ők csak azt érezték, hogy ilyen felvételük még soha nem volt. De ezt sem kudarcként élték meg, hanem ösztönözte őket, hogy menjenek előre.

Gyors újratervezésre volt szükség akkor is, amikor Tusványoson zenéltek a sátorban, Zsombor pedig elkésett a koncertről, az első pár dalt lekéste, így a repertoárt gyorsan át kellett alakítani úgy, hogy az elején ne legyen fontos a hiányzó csapattag jelenléte. 

– Abból főzünk, ami van – jegyezte meg Norbert, mire az érintett kollégája, Zsombor hozzátette, nem elég, hogy késve érkezett, ráadásul előre kellett furakodnia a sátorban, a biztonsági emberek ugyanis nem akarták felengedni a színpadra, a közönség segített neki feljutni a társai mellé.