Kedvezményözön kampány előtt
2014-09-23 15:10:40
- Benedek István
Az elnökválasztás közeledtével egyre gyarapodnak a kampányalamizsnának is nevezhető kormányzati intézkedések.
Az elnökválasztás közeledtével egyre gyarapodnak a kampányalamizsnának is nevezhető kormányzati intézkedések. A hétfői kormányülésen egész sor ilyen rendelkezést fogadtak el, többek között még öt éve, az akkori valutaalapi hitelegyezmény feltételrendszerében bevezetett megszorító intézkedést is oldottak fel. Miközben a válság óta jelentősen megváltoztak a gazdasági feltételek, tehát korábban is felül lehetett volna vizsgálni, és indokolt esetben eltörölni a régi megszorításokat.
Többek között feloldották a művészek, sportolók és tudósok érdemjuttatására vonatkozó tiltást, amely a 2009-es költségvetési megszorító intézkedések között lépett érvénybe. A mostani feloldással kapcsolatos bejelentések szerint ez 1650 érintett személy részére három minimálbérnyi havi juttatást jelent. Tehát országos viszonylatban nem eget rengető összeg, amelyet a kormányzat akár korábban is visszaadhatott volna az arra érdemes, kiemelkedő eredményeket elérő címzetteknek. Most volt érdemes, mert jól mutat a sajtóhírekben.
Hasonlóan tisztán kampányízű az az intézkedés is, hogy a kormány tartalékalapjából fizetik ki a pedagógusoknak azokat az elmaradt juttatásokat, amelyek folyósítására bírósági ítéletek kötelezik az államot. Mert nálunk az a gyakorlat, hogy egy új adót vagy illetéket akár máról holnapra is az adófizető nyakába sóznak, viszont ha a bíróság úgy találja, hogy a kormány törvénytelenül kurtította meg a közembert, akkor az illetéktelenül elvett pénzt rendszerint öt év alatt, részletekben adják vissza. Nyilván, kamat és kártérítés nélkül. Most annyi történt, hogy a pedagógusok hamarabb megkapják a jogtalanul visszatartott pénzüket, hiszen jelentős számú és jó mozgósító erejű szavazóbázist jelentenek.
Szintén most fogadták el a lakossági gáz árának liberalizálását három évvel kitoló sürgősségi rendeletet. Októbertől tehát nem jön újabb háromszázalékos áremelés, legalábbis erről az oldalról. Ebbe a halasztásba a liberalizálást feltételül szabó uniós illetékesek és a nemzetközi hitelezők is beleegyeztek. Ezek a tényezők politikai érvekre ritkán hajlanak, pláne ha a nyugati multik üzleti érdeke a tét, tehát kevéssé valószínű, hogy a leendő román államelnök kiléte fölött aggódnának. Inkább az lehet a háttérben, hogy magas szinten tartanak a gázáraknak az ukrán válság kapcsán várható robbanásától, és a lehetséges szociális következményektől tartva időlegesen lemondanak némi haszonról.
Az önkormányzatoknak címzett létszámstopfeloldás intézkedése is nagy eséllyel inkább kampányfogás, mintsem az államháztartási gépezet működésének javítási célzata. Az utóbbi évtizedek hagyományai szerint választások közeledtével mindig találnak módot az állami szféra bővítésére, akár indokolt az, akár nem. Az aktív munkavállalói bázis közel negyedét kitevő intézményi gépezet hatékonyságáról viszont alig beszélnek az illetékesek. Amikor az adóhivatal gazdasági növekedés alatt is képes alulmúlni a tervezeteit, vagy egy uniós költségvetési ciklus alatt az országnak kiutalt alapok alig harmadát képesek lehívni a hatóságok, a bürokratikus ágazat remeklésével nehezen is lehetne féltéglázni a kampányban, mert ilyen teljesítményeket még a baráti hírtelevíziók megmondóemberei is képtelenek kifényezni.
